Virág Ildikó gazdaságkutató arra volt kíváncsi, hogyan határozza meg a családi háttér a végzettséget, az iskolatípusok közötti választást és a munkaerő-piaci szereplést. Az elemzés a KSH 1998-2001 között folytatott háztartási költségvetési adatfelvételén alapszik, a teljes mintában mintegy húszezer ember szerepelt.
[ajanlo=94][igazitas=left/]A vizsgálat időszaka alatt a fiatalok oktatásban való részvétele folyamatosan nőtt. Ez azonban nem változtatott a "jól értékesíthető" képzettség megszerzésének esélyein. A szakmunkástanuló gyerekek több mint háromnegyede élt olyan családban, ahol átlag alatti volt a jövedelem. A leggazdagabbak gyerekei tizenkétszer akkora eséllyel szereznek középiskolai érettségit, mint a legszegényebb tizedhez tartozó családban nevelkedők.
Drámai különbséget azonban az iskolából már kikerültek álláshoz jutási esélyeiben mutat a jövedelemkülönbség. A 15-19 évesek korcsoportjában csökkent ugyan a legszegényebbek körében is a nem dolgozó, nem tanulók aránya, ám még így is négyszer annyian vannak, mint a legjobb módú családokban. A 20-25 évesek között még egyértelműbb a szakadék: 2001-ben a legszegényebb családok gyerekeinek több mint a fele volt munka nélkül, míg a jövedelmi skála tetején lévő családoknál a nem tanulók és nem is dolgozók aránya mindösszesen 6,7 százalékot tett ki.
Az esélyeket azonban döntő módon az határozza meg, hogy van-e aktív - azaz kereső - tagja a családnak, vagy sem. Az aktív háztartásokban élő 15-19 éves fiatalok 8,5 százaléka nem tanult és nem dolgozott 1998-ban, ez az arány 2001-re alig négy százalékra csökkent. Az inaktív, főleg munkanélküli, háztartásokban élő tizenéveseknek pedig több mint húsz százaléka nem tanul, és ez az arány az elmúlt években gyakorlatilag nem változott.
A 20-25 év közötti fiatalok mintha egészen más világban élnének attól függően, hogy a szülőknek van-e munkájuk vagy sem. Ez a szakadék az elmúlt időszakban ráadásul még mélyült is. A munkanélküli-háztartásokban élő huszonéveseknek viszont majd háromnegyede nem dolgozott és nem is tanult a vizsgálat utolsó évében. Ez az arány négy évvel korábban 68 százalékot tett ki. Ezekben a családokban a legmagasabb a tanulást abbahagyó fiatalok aránya. Mindez arra utal, hogy a munkanélküliség kezd öröklődővé válni.
A felsőfokú oktatás expanziója valamelyest növelte a leghátrányosabb helyzetben lévő családokban élő fiatalok továbbtanulási esélyeit, ám az igazi nyertesek a magasan iskolázott szülők gyerekei. Azokban a családokban, amelyekben legalább az egyik szülőnek van felsőfokú végzettsége 37 százalékról több mint 70 százalékra nőtt a továbbtanuló gyerekek aránya. A szakmunkás családokban felnőtt fiataloknak mindössze a harmada tanult tovább.
A vizsgált időszakban az aktív családokban élő fiataloknak nőttek meg igazán az esélyei arra, hogy szüleiknél magasabb és jobban eladható végzettséget szerezzenek. Azok számára, akik munkanélküli családokban nőnek fel egyre kilátástalanabbá válik, hogy jól értékesíthető, keresett tudást szerezhetnek, olvasható a Népszabadságban.
Öröklődik az inaktivitás a magyar családokban
A munkanélküli családokban élő huszonéveseknél az inaktivitás kezd öröklődővé válni - erre a következtetésre jutott a kutatás, amely azt vizsgálta, hogy a családok anyagi és munkapiaci helyzete miként befolyásolja a gyerekek képzettségének versenyképességét, írja a Népszabadság.
