Az 1. alhipotézis vizsgálatakor elsősorban azt a következtetést vonhatjuk le, hogy befektetési alapok, nyugdíjpénztárak szerződéseinél ezen alhipotézist nem fogadhatjuk el, hiszen ott az eszközallokáció során erőteljes állami szabályozás is érvényesül. A fenti táblázatok további elemzése után megállapíthatjuk, egyetlen esetben sem teljesül, hogy sem a vagyonkezelői szerződésben, sem a vállalati szabályozásban ne lenne nagyobb mértékű eszközallokációs döntés. Mindössze két esetben mondhatjuk azt, hogy az eszközallokáció kizárólag a cégen belüli döntéseken, szabályozáson múlik, és az ügyfél erre nem gyakorol kontrollt. Ekkor természetesen csak a vagyonkezelő cég-ügyfél viszonyában fogadhatjuk el az 1. alhipotézist. Mindezek ellenére figyelmeztető jel, hogy nem egy esetben a vagyonkezelő cég kezdeményezi a benchmark portfólió kialakítását és szerződésben való rögzítését, vagyis a korlátozó feltétel, amely gyakran az ő érdekeit védi, és például a Casino hatást korlátozza, nem is a saját kívánságára kerül be.
Folytatjuk
A cikk első része
VaR limit melletti portfólió-kiválasztás és vagyonkezelés gyakorlat Magyarországon - 2. rész
A cikk gyakorlati szempontból vizsgál egy aktuális vagyonkezelési problémát. Az alsóági kockázatok, ezen belül a VaR (kockáztatott érték) megjelenésével felmerült az igény, hogy e speciális mérőszámot a portfólió-kiválasztásban és vagyonkezelői limitrendszerek kiépítéséhez is felhasználják.
