A tankönyvek mindig hangsúlyozták, hogy egy cég működtetésében az igazgatótanács szava a döntő, ez azonban távol állt a gyakorlattól - eddig. A ma vezérigazgatóinak tudomásul kell venniük, nincs többé egyszemélyes hatalmuk a cég irányításában. Az Enron vagy a WorldCom csődje rávilágított a vezérigazgató és az igazgatótanács közti kommunikáció fontosságára, a rossz hírekről többé nem a sajtóból szeretnének értesülni a tulajdonosok. Ha problémák vannak, arról elsőként szeretnének tudni, nem csak egy közleményből, amelyben bejelented, lemondasz, "hogy a jövőben több időt tölthess a családoddal".
Negyedik tanács: A vállalat nem demokrácia! Vagy mégis?[ajanlo=94][igazitas=left/]Régóta járja a mondás a vezetők között: engem ne szeressenek, hanem tiszteljenek! Ez az igazság mára megdőlni látszik, gondoljunk csak Carly Fiorinára, akinek a karrierjét a HP dolgozóinak elégedetlensége törte meg. Az Internet, e-mail és bloggolás korában többé nem lehet elhallgatni az igazságot, a jó és rossz hírek egyformán gyorsan jutnak el az illetékes fülekbe.
Ötödik tanács: Vigyázzon, miről álmodozik!A fentiek ismeretében vajon vannak még, akik a vezérigazgatói székre áhítoznak? Igen, csak egyre kevesebben. Egy az amerikai top 100 cégre kiterjedő felmérésből kiderül, hogy 2004-ben a felsővezetők 60 százalékát nem vonzotta az előrelépés lehetősége, amíg három évvel korábban csak 27 százalékuk mondott volna nemet a vezérigazgatói felkérésre. Egy csúcsvezetőnek ma már rengeteg kockázatot kell vállalnia, mit nem kompenzál a fizetés és az egyéb juttatások. Egy-egy vezérigazgatói posztra mindig lesznek jelöltek, de ez a pozíció ma már nem feltétlenül jár együtt tényleges hatalommal.
Menedzsment Fórum
