Az életkori címkék egyre jobban kezdik elveszíteni hagyományos jelenésüket és egy generáción belül is nagyobb eltérések lehetnek, mint korábban. Az elmúlt évtizedekben a korosztály már a kiégés közelében állt, felőrölte a multik mókuskereke, azonban mára, a negyven-ötven éves vezetők és interim vezetők egyre tudatosabban használják fel tapasztalataikat és maradnak fiatalosak testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt.
Az új ötvenesek szemléletmódváltásuk miatt különlegesek és értékesebbek, mint eddig. Technológia iránti nyitottságuk lehetővé teszi, hogy naprakészek maradjanak és folyamatosan frissített intenzív kapcsolatrendszert ápoljanak. A másik nagy különbség a változás iránti fogékonyságuk. Nem elutasítják a változást, hanem nyitottan, kihívásként kezelik a szituációkat.
Az új középkorúak, a perennial-ok legfőbb jellemzője a life long learning, amit lehetőségként látnak, hogy követhessék a gyorsan változó világot és bele is szólhassanak formálódásába; valamint az aktív és együttműködő párbeszéd a fiatal munkatársakkal. Egy perennial már nem enged a generációs gap csábításának, tapasztaltabbak mind kollegái, de rugalmas és mindig együttműködő.
A perennial generáció életmódja a fiatalabbakéhoz hasonlít, vannak céljaik és álmaik, amikért küzdeni is akarnak. Életmódváltásuk nem csak munkakörülményeikre, de személyes életükre is kihat, nagyobb figyelmet kap a mozgás és az egészséges táplálkozás, mint eddig. Ennek hátterében a várható élettartam növekedése áll, ami remélhetőleg hosszútávon oda vezet majd, hogy a szürkülő, hervadó középkorúak képe eltűnik és a fiatalosabb, életvidám, céltudatos ötveneseké terjed el széleskörben.
Eddig a közlemény, viszont a Melbourne Institute Worker Paper által közölt tanulmány szerint a negyvennél idősebb emberek akkor teljesítenek a legjobban, ha csak heti három napot dolgoznak. Az ausztrál tanulmány 3500 nő és 3000 férfi kognitív képességeit elemezte a kutatás során. Olyan képességeket, mint az elvont érvelés, a memória, a végrehajtó funkciók. A kutatók megmérték a résztvevők kognitív teljesítményét, hogy lássák, mennyire hatékonyak a kutatás alanyai munkavégzésük során. A résztvevk teljesítménye megnőtt, amikor csak 25 órát kellett dolgozniuk, és radikálisan visszaesett, amikor 55-öt.
A teljesítménycsökkenés oka - talán nem annyira váratlanul - a kimerültség és a stressz volt. A tanulmány egyik szerzője, Colin McKenzie szerint az intellektuális élénkség szintje a ledolgozott óráktól függ: a munka ugyan serkentheti az agy aktivitását, de fáradtságot és stresszt is okozhat, így drasztikus hatása lehet a kognitív funkciókra.
A kutatás szerint különösen a középkorú férfiak agyi működésére van negatív hatással, ha heti 30 óránál többet kell dolgozniuk, igaz, hogy miért, az még nem világos. McKenzie professzor szerint a 40 órás munkahéttel ugyan hatékonyan lehet fenntartani a normál kognitív funkciókat, de ez nem maximalizálja a munka pozitív hatásait.
