Egyik kezével ad, a másikkal elvesz az új rendelet, vélhetőleg sok kisvállalkozó így éli meg azt, hogy jövőre gyakorlatilag minden számláról online adatot kell majd szolgáltatni. A Varga Mihály által bejelentett gazdasági lépésekkel ugyanis még nagyobb fokozatba kapcsol a gazdaságfehérítés, még nehezebb lesz az adókerülés.
A vállalkozókra sokkal szigorúbb jelentési kötelezettség hárul, igaz ez a gyakorlatban nem okoz többletmunkát, hiszen a számlázórendszer továbbítja ezt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) felé. A beérkező adatokat viszont nem csak az ellenőrzésekhez, netán büntetésekhez használja majd az adóhatóság. Az ígéret ugyanis az, hogy akár már 2021 tavaszától elkészíthetik a vállalkozások áfa bevallási tervezetét, amely viszont nagy könnyebbséget jelenthet a cégeknek, és komoly adminisztrációs terhet venne le a vállukról.
A most bejelentett változások szerint 2020. július 1-től már a belföldi áfaalanyok részére kiállított számlát, vagyis lényegében minden vállalkozói számlát látni akar a NAV az elektronikus számlázási rendszerek bekötése révén. Sőt továbbmennek, hiszen 2021. január 1-től még a magánszemélyek részére kiállított bizonylatokat is továbbítani kell a NAV felé, így teljes lesz a transzparnecia. Az adóhivatal jelenleg csak a 100 ezer forintos áfa összeget elérő céges számlák adatait látja online.
A Pénzügyminisztérium azt közölte, hogy az online számlarendszer a piaci elemzők értékelése szerint is bevált, számításaik szerint egy év alatt 200-250 milliárd forint plusz bevételt termelt az államkasszának. Az online számlázás bevezetésének jelentős szerepe volt abban is, hogy 2018-ra 10 százalék alá csökkent az áfa-elkerülés mértéke hazánkban.
Mint megjegyezték, amennyiben az Országgyűlés elfogadja a törvényjavaslatot, az adóhivatal kockázatelemzői a jövőben gyakorlatilag minden számlát látnak majd, így a költségvetés további bevétel-növekedéssel, a tisztességes adófizetők pedig – csalárd adózóktól, illegális gazdasági szereplőktől mentes - tiszta piaci versennyel számolhatnak.
A lépést és a kormányzati törekvést nehéz kritizálni, hiszen társadalmi érdek, hogy a vállalkozások jogszerűen működjenek, és a kötelezettségeinek (így az adófizetésieknek) mindenki eleget tegyen. Úgy vélem azonban, hogy az ördög mint oly sokszor, most is a részletekben lakozik majd. A magyar néplélekben az elmúlt 50 évben mélyen gyökeret vert az élni és élni hagyni mentalitás, ami a kormány számára politikai kockázatot jelent. Az emberek számottevő része ugyanis a konzekvens jogkövetés és az annak számonkérése helyett ma is azt várja, hogy hagyják békén őket, akkor is, ha időnként a szürke, vagy akár a fekete zónába tévednének, cserében azért, hogy ők nem foglalkoznak politikusok és gazdasági holdudvaruk "machinációival". A Fidesz körül pedig ott "vadászik" az a közbeszerzéseken állandóan – és nem ritkán a piacinál magasabbnak tűnő árral – taroló vállalkozói kör, amelyik a kisemberek szemét nagyon tudja csípni. Főleg akkor, ha a nagyhalak bármit megtehetnek, míg a kicsiket a NAV állandóan a szőnyeg szélére állítja.
A másik érdekes kérdéskör a kényszervállalkozókat érinti. Itt ugyanis állandó kettősség figyelhető meg: hosszú ideje ugyanis folyamatosan létezik olyan adózási forma, amely ennek a körnek kedvez, legyen szó a most kivezetésre kerülő eváról, vagy a mostani hatalom által életre hívott katáról. Mindkét adózási forma ugyanis azt az elvet képviselte, hogy ha kicsit is, de fizess valamit a költségvetésnek. Ezzel szemben viszont rendszeresen előkerülő téma, hogy a munkajellegű kapcsolatokat a vállalatok ne álcázzák üzletinek, olyan módon, hogy a munkavállalókat egy külső vállalkozásba kényszerítik.
Az online számlázási rendszer általánossá tétele viszont ezeket a kényszervállalkozó katás cégeket elég gyorsan ki fogja szűrni. A NAV és a kormányzat persze kommunikálhatja azt, hogy ők csak a sumákolók ellen lépnek fel, de az érintetteket ez aligha fogja vigasztalni. Az pedig megint fájdalmas lehet ennek a körnek, ha a munkáltatójuk azt mondja, hogy "rendben, legalizáljuk a munkaviszonyt". Ebben az esetben ugyanis a vállalkozói díjból képződő bruttó bértömeg után kézhez kapott nettó kevesebb lesz, mint a korábban katás vállalkozóként elérhető jövedelem.
A kérdés egyébként már csak azért is aktuális, mert a napokban felmerült, hogy az adózási formát szigorítanák. A Pénzügyminisztérium ugyan cáfolta ezt, de közleményükben azt is jelezték, hogy az ágazati szereplők és ellenőrzési tapasztalatok a katát érintő visszaélésekre hívták fel a kormány figyelmét, ezért az adóhivatal a tisztességes vállalkozók védelme érdekében fokozottabb ellenőrzésbe kezd. Ezt támasztotta alá Gulyás Gergely is, aki lapunknak azt mondta, hogy a szigorítás olyan értelemben jöhet szóba, hogy a visszajelzések szerint számos esetben munkaviszonyt bújtatva foglalkoztatják az embereket katás vállalkozóként, ezért ennek részletszabályaiban lehet változás (vagyis azon feltételeknél, amely alapján az adóhatóság el tudja bírálni, hogy munkaviszonyról vagy valós vállalkozói szerződéses kapcsolatról van szó).
A probléma az, hogy jelenleg még mindig az EU élvonalában vagyunk az adóéket tekintve. Az adóék azt mutatja meg, hogy a teljes munkaerőköltségnek (vagyis bruttó bér + munkáltatói terhek) hány százalékát vonja el az állam adók és járulékok formájában, ebben pedig csupán a belgák előznek meg minket.
Ezen pedig nem igazán segít az, hogy 2020. július 1-től egy teherré olvad össze a nyugdíjjárulék, a természetbeni és a pénzbeli egészségbiztosítási járulék, valamint a munkaerőpiaci járulék, hiszen a mértékét nem csökkentik. Az pedig a mikrovállalkozásoknak, vagy a fent említett kiszűrendő kényszervállalkozóknak jelent pluszt, hogy enyhülnek a minimum-járulékalap szabályok. Míg jelenleg az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot legalább a minimálbér másfélszerese után fizetik meg, addig 2020. július 1-től a minimálbér után.
