Kétévente foci-vb: FIFA-agyrém, pénzcsinálás vagy fegyver alkudozáshoz?

"Kétévenként megtartott futball-világbajnokságot akarok látni (…) a mostani, négyévenként megrendezett torna elavult. Az 1930-as évekből származik, amikor a válogatottak még hajón utaztak egyik kontinensről a másikra".

Sepp Blatter szavai ezek 1999-ből, és jól mutatják azt, hogy nem új ötlet a labdarúgó-világbajnokságok sűrítése. Blatter nem jutott el odáig – támogatás hiányában –, hogy tervét átültesse a gyakorlatba, ám a 2020-as években már végbemehet a változás. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) május végi kongresszusán eldöntötte – 166 szavazattal 22 ellenében –, hogy megvalósíthatósági tanulmányt készíttet a világbajnokságok sűrűbb rendezésével kapcsolatban. Az ötletet hivatalosan a Szaúd-arábiai Labdarúgó-szövetség terjesztette be a kongresszus elé, és az mind a férfi, mind a női világbajnokságra vonatkozna.

FELFORDULÁS A NAPTÁRBAN

Egy ilyen változtatás hosszas egyeztetési folyamat eredményeképpen kerülhet be a nemzetközi versenynaptárba. A naptár 2024-ig kőbe vésett, ezt követően azonban minden nagy, labdarúgáson belüli erő megpróbálja a maga javára formálni azt. A jelenlegi naptár a 2018 és 2024 közti időszakot „fixálta”, tisztázva a szabad válogatott játéknapokat, a kontinentális és világszintű tornák időpontjait, valamint azokat a dátumokat, melyeken a kluboknak el kell engedniük a nemzeti csapatokba meghívott játékosokat.

A 2024-es év más szempontból is fordulópont: ekkor járnak le többek között a Bajnokok Ligája jelenleg futó kereskedelmi szerződései, ezért indítja útjára az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) a megreformált rendszerű BL-t a 2024–2025-ös idénytől. A 36 csapatosra bővített, „svájci rendszerű”, több játéknapot igénylő BL – amelyről itt írtunk bővebben – önmagában is mutatja, miért lesz nehéz kompromisszumokat találni a versenynaptárral kapcsolatban. A játékosok már így is extrém módon túlterheltek: jól jelzi ezt, hogy az idei két BL-döntős közül a Manchester City 61, a Chelsea 59 tétmérkőzéssel zárja a 2020–2021-es évadot. Ezt a meccsdömpinget a koronavírus-járvány miatt „elcsúszott” idényben bő nyolc hónapon belül kellett lejátszania a két angol sztárcsapatnak. Ahogy Pep Guardiola, a Manchester City menedzsere mondta, ha minden torna növekedni akar, akkor az UEFA és a FIFA talán a naptári évet is meghosszabbíthatná 400 naposra…

Mégpedig játszani kell, akkor is, ha iszonyatos a meccsterhelés és abszurd szituációk állnak elő – ilyen volt az, amikor 2019-ben a Liverpoolnak két napon belül kellett pályára lépnie Birminghamben angol Ligakupa-mérkőzésen és a katari Dohában klubvilágbajnoki találkozón. A mérkőzés értékesíthető tartalom, melyből a futballba kritikus fontosságú pénzt injekciózó szerződéses közvetítő partnereknek egyre több és több kell. A futballnak pedig pénz kell, különösen most, mivel a koronavírus-világjárvány „lufipukkasztóként” működött, és egy időre sok piacon búcsút inthetünk a folyton folyvást emelkedő közvetítési jogdíjak korának.

Pénzügyi mélyütés

Bár a FIFA pénzügyi helyzete stabilnak tűnik, a 2020-as év alaposan betett a labdarúgó világszervezetnek: a kilencvenes évek óta nem látott mélységbe, 266 millió amerikai dollárra esett vissza a bevétele. A bevétel eloszlása még elképesztőbb: a szervezet több pénzt szerzett licencjogok értékesítéséből (158.9 millió dollár), mint bármi másból. Kis túlzással akár úgy is mondhatjuk: tavaly videójáték-licencelésből több pénze lett a FIFA-nak, mint a futballból. A szervezet 778 millió dolláros mínusszal zárta a 2020-as évet, hiszen költségei több mint egymilliárd dollárnyira rúgtak.

"Szögezzük le: a kiindulópont nem az, hogy a versenynaptár zsúfolt, így semmi sem változik. A kiindulópont ennek az ellenkezője. Adva van egy tiszta lap, amelyre minden véleményt figyelembe véve felrajzoljuk a következő versenynaptárat" – jelentette ki Gianni Infantino, a FIFA elnöke a szervezet 71. kongresszusán.

MINDENKI NEM NYERHET

Az egy dolog, hogy mindenkinek pénz kell, az egy másik, hogy minden erős szereplő egyszerre aligha nyerhet. Nem véletlen, hogy a futballhatalmi centrumok (FIFA, UEFA, szuperklubok) közül mindegyik megpróbál saját javaslattal kirukkolni. Mivel minden „szentnek” maga felé hajlik a keze, ami egyiküknek jó, az a többi centrumnak nem lesz az.

• Ha a FIFA kétévesre sűríti a világbajnoki ciklust, az a kontinensbajnokságok eljelentéktelenedésével járhat együtt és problémákat okozhat a versenynaptárban. A FIFA által erőltetett, 24-esre bővítés előtt álló klubvilágbajnokság ugyancsak konfliktusforrás, elsősorban az európai csapatokkal.
• Ha az UEFA növeli fő bevételszerző versenysorozata, a Bajnokok Ligája létszámát és megváltoztatja annak formátumát, az tovább sűríti a versenynaptárt.
• A tizenkét szakadár szuperklub által egyoldalúan bejelentett, majd napokon belül szétesett Szuperliga-projekt súlyosan sérti az UEFA és valamivel kisebb mértékben a FIFA érdekeit. A topcsapatok vagy saját kezükbe vennék a pénzelosztást, vagy el szeretnék érni, hogy nagyobb szeletet kapjanak a klubtornák bevételi „tortájából", a szervező kontinentális szövetség szeletének kárára.
• Minden átszervezés vagy a létszámemelés, vagy a nagyobb meccsterhelés irányába mutat, ez ellen viszont a játékosok nemzetközi érdekképviseleti szervezete (FIFPRO) tiltakozik.

A FIFA-nak jól jönne, ha sűríteni tudná a világbajnoki ciklust, hiszen bevételei döntő része pont a vb-ből származik. Hasonló helyzetben van egy másik hatalmas sportszervezet, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a nyári olimpiával. A világbajnoki évek bevétele kiemelkedő, s ugyan a vb-rendezéssel kapcsolatos kiadások is óriásiak, de ezek az esztendők „repítik” a FIFA-t azokban az időszakokban, amikor nincs nagy torna.

A legutóbbi, 2018-as világbajnokság után a FIFA több mint 4,6 milliárd dolláros rekordbevételt jelentett, melyhez 2,9 milliárd dolláros kiadás társult. A 2015–2017 közti évek összbevétele „csak” 1,8 milliárd dollár volt, ez szinte eltörpül az oroszországi vb hozta pénzesőhöz képest. A világbajnokság évében befolyt bevétel több mint fele a televíziós közvetítési jogok értékesítéséből származott. A 2026-os, amerikai-kanadai-mexikói közös rendezésű világbajnokság már 48 csapatos, 80 mérkőzéses lesz, a FIFA értelemszerűen újabb bevételi rekordokkal számol.

Ha a ciklus lerövidül, akkor ugyan lehet, a csúcspontok is kisebbek lesznek – a vb-nek a ritkasága is értéket ad –, ám összességében a szervezet így is jól járhat. Raffaele Poli, a CIES Football Observatory kutatócég vezetője az AFP hírügynökségnek úgy vélekedett: a vb sűrítésével elveszhet a ritkaságérték, a kontinentális szintű klub és válogatott tornák pedig veszítenek értékesítési potenciáljukból. Az európai topklubok – melyek gyakran már így is kelletlenül engedik el játékosaikat a sérülésveszély miatt a válogatottakhoz – szintén ellenérdekeltek a sűrítésben.

A világbajnokságból megszerzett bevételek világszerte „végigcsorognak” a futballpiramison, ez Infantino és a FIFA egyik fő érve. Az elnök a májusi kongresszuson rámutatott: a nemzetközi labdarúgóéletben tapasztalható folyamatok nem szolgálják a játék érdekeit.

"Olyan pénzügyi és játékoskoncentráció jött létre, amely nem szolgálja a futball globális fejlődésének érdekét. Nem hunyhatjuk be a szemünket. Nincsenek egyenlő lehetőségek, és ha őszinték akarunk lenni, túl sok szolidaritást sem látunk. A nagy bajnokságoknak milliárdos bevételei vannak szerte a világból, és hogy osztják el ezeket? Visszaosztják a bajnokságban szereplő 18-20 csapatnak, majd egy töredék megy szolidaritási juttatásokra. Az egyetlen futballszervezet a FIFA, mely szerte a világból szerzi a bevételeit, majd vissza is osztja, be is fekteti világszerte" – magyarázta.

Infantino tisztában van azzal, hogy egy világszervezet elnökeként neki elsősorban a „kicsik” megnyerése az érdeke – ha választásra kerül a sor, Aruba vagy Botswana szavazata ugyanannyit ér, mint Angliáé vagy Olaszországé, és a FIFA-tagállamok több mint fele sosem járta meg a labdarúgó-világbajnokságot, sőt, erre jó részüknek esélye sincs. A kétévente rendezett világbajnokság és az abból lecsorgó bevételek ezeknek az országoknak jelentenének fontos pluszforrásokat.

A kontinentális szövetségeket és azok tornáit érzékenyen érinthetné egy átszervezés. Elsősorban az európait, hiszen az UEFA 24 csapatos Európa-bajnoksága rendkívül sikeres, a többi kontinentális tornával szemben világszerte kitűnően eladható, színvonalában a világbajnoksággal egyenértékű rendezvény. Az Eb "kényelmesen ül" a világbajnokságok közötti felezőben, ám ha kétévente lenne a vb, akkor vagy páratlan évekre kellene átmozdítani, vagy egy évben lenne vb, Eb és olimpia, ami gyakorlatilag elképzelhetetlen. Amikor 1999-ben felvetődött ugyanez az ötlet, a FIFA ígéretet tett a NOB-nak, hogy nem szervezi rá a világbajnokságot a nyári olimpiára. Az Eb és a nyári olimpia így is ütközik, ám az ötkarikás játékokon a futballtorna nem központi szerepű és döntően utánpótláskorú játékosok szerepelnek rajta.

EURÓPA A VILÁG ELLEN?

A vb-ciklus kétévesre szűkítése a második botránykő lehetne az európai futballelit szemében. Az UEFA és az európai klubok szövetsége (ECA) rossz szemmel nézte már a felduzzasztott, 24 csapatos klubvilágbajnokság tervezetét, utóbbi 2019-ben bojkottal is fenyegetőzött. Az első 24 csapatos klub-vb-t pont 2021-ben rendezték volna Kínában, de a pandémia miatt el kellett napolni azt, s lehet, hogy 2025-ig tolódik a rendezés. A jelenlegi formájában általános közönnyel kísért torna kibővítése és nyári időpontra átütemezése egyszerre jelenthet pluszterhelést, egyfajta konkurenciát a BL-nek és ütközhet a szuperklubok „pénzszerző” felkészülési meccseivel, melyek keretében az európai topcsapatok más földrészekre viszik a brandjüket.

A naptár nem bővíthető a végtelenségig: a FIFA az eredeti tervek alapján páratlan években, négyévente szerette volna megrendezni a kibővített klubvilágbajnokságot; viszont ha a vb-k kétévente lesznek, akkor az Eb-k páratlan évekre kerülhetnek, ezzel újabb potenciális ütközés áll elő a naptárban. Azt aligha várhatja bárki, hogy egy nagy nemzetközi szövetség felteszi a kezét, majd önként és dalolva hozzájárul saját küzdelemsorozata – egyben fontos bevételi forrása – eljelentéktelenedéséhez. Márpedig egy „sűrített” világbajnokság létrehozása egyidejűleg leértékelheti a rivális válogatott versenysorozatokat.

A legfontosabb válogatott futballtornák a naptárban

Világbajnokság (férfi): 32 csapat, négyévente. A létszám 2026-tól 48 csapatosra bővül.
Világbajnokság (női): 24 csapat, négyévente. A létszám 2023-tól 32 csapatosra bővül.
Európa-bajnokság: 24 csapat, négyévente (a világbajnokságok „felezőjében”).
Copa América: 10, 12 vagy 16 csapat (meghívottak számától függően), 2, 3 vagy 4 évente.
CONCACAF Arany-kupa: 16 csapat, 2 évente (páratlan évben).
Afrikai Nemzetek Kupája: 24 csapat, 2 évente (páratlan évben).
Ázsia-kupa: 24 csapat, 4 évente (páratlan évben).
OFC Nemzetek Kupája: 8 csapat, 4 évente (páros évben).
A válogatott tornák mellé a tervek szerint csatlakozik a 24-esre bővített klubvilágbajnokság, mely így ugyancsak többhetes nagy nyári rendezvénnyé válik.

A versenynaptár átszervezése körüli helyezkedés nemcsak a források és bevételek körüli „táncot” jelzi, hanem a futballt feszítő sok konfliktus közül rávilágít egy újabbra. A Gianni Infantino által említett pénzügyi és erőkoncentráció haszonélvezője klubszinten Európa, illetve elsősorban a topligák (angol, spanyol, olasz, német, francia élvonal) és azok élcsapatai. A világ klubjait bevételeik alapján rangsoroló Deloitte Football Money League harminc topcsapata közé legutóbb nyolc európai bajnokság adott csak „szereplőt”. A lista 24 éves történetében csupán kétszer fordult elő, hogy nem európai klub – mindkétszer a brazil Corinthians – bekerült a rangsorba.

A Forbes aktuális "gazdaglistáján" csak hat európai bajnokság csapatai szerepelnek. Az Interkontinentális-kupa, illetve klubvilágbajnokság kétezres években megrendezett döntőiben 16:6-ra „vezetnek” az európaiak, s mind a pénzügyi, mind a szakmai szakadék jelentős. A többi kontinens az európai topfutball kiszolgálója, táplálója lett. Ez nem új jelenség, de egyre több jel utal arra, hogy a „kiszolgálók” elkezdték a FIFA-n keresztül érvényesíteni érdekeiket – ha nekik jobb lesz, az viszont az európai csúcsfutballnak lehet rosszabb. A feszültséget jól jelzi, hogy Javier Tebas, a spanyol La Liga első embere, az UEFA végrehajtó bizottságának tagja szerint Gianni Infantino a besült Szuperliga-kísérlet mögött állt, a New York Times is arról írt, a szakadárok „csendestársként” számoltak a FIFA-val. Infantino a FIFA kongresszusán arra kényszerült, hogy cáfolja a híreszteléseket a tagság előtt. A FIFA reakciója érdekes volt a Szuperliga egyoldalú bejelentésére is: míg az UEFA sportdiplomáciában szokatlanul erős stílusban kelt ki az „úgynevezett Szuperliga” ellen, a világszövetség egy színtelen-szagtalan-semleges, békéltető közleménnyel letudta a dolgot.

Innen, az öreg kontinensről mondhatjuk: ha itt vannak a leggazdagabb klubok, legjobb játékosok, a legérdekesebb és legmagasabb színvonalú versenysorozatok, akkor evidens, hogy mindenkit ez érdekel. Forogjon csak a futballvilág Európa körül.

Máshol meg azt mondhatják: nem biztos, hogy ennek mindig így kell maradnia. Jusson több pénz a futball globális szereplőgárdájának, a játék ne forogjon Európa körül.

A vb-rendezés sűrítésével kapcsolatban várható kötélhúzást talán így is le lehetne írni.