2019. december 12. 05:30

A négy hónapig tartó átvilágítás alatt olyan változások állhattak be, amelyek hatására az aláírás előtt közvetlenül állt el az év hazai üzletének megkötésétől a Jászai Gellért fő tulajdonában lévő informatikai cég és a kiszemelt portékát tulajdonló Magyar Telekom-csoport.

Nézzük az előzményeket. Tőkepiaci körökben a tavasz beköszöntével terjedt futótűzként a hír, miszerint a korábban még a Telenor megvásárlásával kacérkodó 4iG inkább a Magyar Telekom-csoporthoz tartozó T-Systems Magyarország Zrt. megszerzésével folytatná nagyívű terjeszkedési céljai megvalósítását. E pletykát minősítette fel már-már ténnyé, hogy Orbán Viktor március végén a Karmelita kolostorban fogadta a Deutsche Telekom vezérigazgatóját. Márpedig ezzel már teljessé vált a logikai következtetés, hiszen akkor a 4iG még Mészáros Lőrinc egyre terebélyesedő cégbirodalmának egyik értékes köve volt. (Az csak június végén került ki, akkor, amikor az addig Jászai irányította Konzum Nyrt. beolvadt a Mészároshoz tartozó Opusba, hogy Jászai már csak a 4iG-re koncentráljon.)

Jászai Gellért, a 4iG fő tulajdonosa és elnök-vezérigazgatója Jászai Gellért, a 4iG fő tulajdonosa és elnök-vezérigazgatója

A Karmelita kolostorbeli találkozót követően jelent meg nyilvánosan, a hazai lapokban is a 4iG–T-Systems deal valószínűsége. Pedig a megállapodás nyilvánosságra kerülésekor a G7 értesülései szerint már javában egyeztettek a felek, ám ezt akkor a Világgazdaság érdeklődésére nem kommentálták. Ami általában megerősítéssel szokott felérni. Így is vette azt mindenki, annak ellenére, hogy figyelembe kell venni, mindkét cég a tőzsdén szerepel, ami azt jelenti, hogy a szigorú közzétételi szabályok fogságában jóval óvatosabban kell fogalmazniuk, mint egy zártkörű, kisbefektetők garmadájával nem rendelkező társaságnak. Mint a későbbiekben látjuk, ez a hozzáállás a sztorin végig nyomon is követhető.

Pletykából tény

Mindenesetre ilyen előzmények után már senkit nem lepett meg, amikor július elején a 4iG közzétette: megállapodást írt alá a Magyar Telekommal arról, hogy megvásárolja tőle a T-Systemst, annak kis- és középvállalati értékesítési üzletága kivételével, amelyet még a tranzakció lezárása előtt leválasztanak – szerepelt a közleményben.

Amelynek azon kitétele talán sokaknak fel sem tűnt, így utólag azonban már érdekes lehet, miszerint „az aláírt előzetes megállapodásban a felek megegyeztek a vételárban és a főbb feltételekben”, noha hangsúlyt kapott, hogy az csak „a T-Systems Magyarország átvilágítása és a felek közötti további tárgyalások függvényében, a végleges adásvételi szerződés aláírásával válik kötelező erejűvé”. Meglehet, a nagy megerősítés fényében az egyezség azon pontja is elsikkadt, miszerint „a felek a tranzakció zárását követően hosszú távú stratégiai együttműködési megállapodást kötnek, amelynek értelmében a T-Systems Magyarország továbbra is értékesíti a Magyar Telekom távközlési szolgáltatásait a nagyvállalati és a közszféra szegmensekben”. Pedig ez utóbbi összhangban van azzal, amit a két cég az adásvételi ügylet meghiúsulásáról szóló közleményében kilátásba helyezett, mondván, „tovább vizsgálják az együttműködési lehetőségeket, annak érdekében, hogy partnerségre lépjenek a nagyvállalati és állami szektor számára értékesített szolgáltatások területén”.

Számháború

De ne szaladjunk ennyire előre. Még foglalkozzunk kicsit azzal, hogy a július eleji bejelentés után elindult a számháború a kívülállók körében: mennyi is lehet a kialkudott vételár? Akadtak, akik 70 milliárd forintról „tudtak”, mások 30 milliárdra „esküdtek”, így jóformán senkit nem lepett meg a tippelgetők széles köre által végül a 40-50 milliárdos sávban meghúzott konszenzus.

Ennek valószínűségét erősítette a 4iG október végi bejelentése arról, miből finanszírozná az akvizíciós és növekedései terveit. Eszerint 30 milliárdot olyan, úgynevezett növekedési kötvények értékesítéséből – amelyekből akár 20 milliárdot is lejegyezhet két lépésben a Magyar Nemzeti Bank –, további 30 milliárdot pedig zártkörű tőkeemelés során. Ez utóbbira a Jászai Gellért tulajdonában lévő KZF Vagyonkezelő Kft. készen is állt, amely révén a 4iG elnök-vezérigazgatója 58,9 százalék fölé növelte volna tulajdoni részesedését a tőzsdei társaságban. E két tétel ugyan együttesen 60 milliárd, ám a 4iG akkor kihangsúlyozta, hogy a bevont forrásból nemcsak a T-Systemst venné meg, hanem további akvizíciókat is végrehajtana. Ez utóbbiak miatt feltételezték a piacon, hogy a 4iG 40-50 milliárdot, de inkább a 40 milliárdhoz közeli vételárat fizethet a T-Systemsért a Magyar Telekomnak.

Azért volt indokolt taglalni az árkérdést kicsit részletesebben, mert a deal meghiúsulásának keddi bejelentését követően informatikai körökben nyomban elterjedt a hír, hogy a felek azért álltak fel dolgavégezetlenül a tárgyalóasztaltól, mert messze álltak az elképzeléseik: a 4iG nem volt hajlandó megadni azt az árat, amit a Magyar Telekom kért a T-Systemsért, s ajánlatán egyikük sem akart módosítani. Mivel azonban – mint az a fentiekben kiderült – az ár kőbevésett volt, ez nem lehetett az ok.

De akkor mégis mi? Mivel a már említett rigorózus tőzsdei szabályozás, valamint a titoktartási megállapodás miatt a felek „tojásokon lépkedve” kommunikálhatnak, kénytelen vagyunk a sorok között olvasni, s azt összevetni a forrásaink által mondottakkal. Abból például, hogy Jászai Gellért a portfolio.hu-val szerdán azt közölte, „racionális és kizárólag üzleti megfontoláson alapuló döntést hoztunk”, arra lehet következtetni, hogy a júliusban még kecsegtető üzletről a T-Systems átvilágítása alatt kiderült, az egyik fél számára sem előnyös.

Változó viszonyok

A 4iG-ről például azt feltételezhetjük, hogy négy hónap alatt megváltozott a leányzó, azaz a T-Systems fekvése. Például azáltal, hogy augusztus elején a Microsoft közölte, a Magyar Telekom érdekeltségével augusztus 31-én lejáró szerződését nem újítja meg. Akkor a találgatások arról szóltak, hogy az amerikai óriáscég valószínűleg a NER-rel akart szakítani, hiszen a magyar T-Systemst a Jászai Gellért és Mészáros Lőrinc tulajdonában álló 4iG veszi meg. A Magyar Nemzet azonban azt sugallta, inkább az lehet a háttérben, hogy a kormány bejelentette az informatikai beszerzések rendszerének megváltozását, "annak érdekében, hogy a multinacionális szoftvergyártók ne élhessenek vissza piaci erőfölényükkel és ne csatornázhassák a kedvükre a saját minősített partnereikhez az állami beszerzéseket." Márpedig a kormánypárti lap felidézte, hogy 2013-2015 között olyan informatikai cégek nyertek el jelentős állami tendereket, amelyek a Microsofttal a háttérben megegyezve jelentős diszkonttal vásárolhattak az amerikai szoftveróriástól, a gyakran hálózatban működő cégek az extraprofitot egymás között osztották el, az állam pedig végül ugyanazon az áron jutott hozzá a megvásárolt termékekhez, mintha közvetlenül a gyártónál intézte volna a beszerzést, ami az új intézkedéssel tovább már nem lehetséges. Akárhogy is, a Microsoft-szerződés érzékeny, a számokból kiolvashatóan sokmilliárd forintos nagyságrendű árbevétel-kiesést okozhat a T-Systemsnek.

De a cég vonzerejét akár az is mérsékelhette kérője szemében, hogy a szakembergárda egy részét maga a Magyar Telekom szervezte át az anyavállalat kötelékébe, mindeközben a piacon hallható pletykák szerint a T-Systems munkatársai a bizonytalan helyzetben már nyár végétől tucatjával szivárogtak el más piaci versenytársakhoz.

Ugyanakkor Jászai szerdai nyilatkozata alapján az is kellemetlenül érinthette a 4iG vezérét, hogy a tőkeemeléshez szükséges pénzt meghitelezni szándékozó bankok azt is feltételként szabhatták, a törlesztés alatt a társaság nem fizethet osztalékot, illetve korlátozni akarták annak mértékét. Márpedig azt gondolhatjuk, hogy pont a Jászai-cégek 4iG-pakettjei után őket megillető nyereségrészesedés lehetett volna a hitelvisszafizetés fő forrása. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen osztalékstop nemcsak Jászait, hanem Mészáros Lőrincnek a 4iG-ben ugyancsak részvényes cégeit (Konzum PE Magántőkealap: 11,63 százalék, Opus Global Nyrt.: 9,95 százalék) is sújtaná. Hiszen bár a piacon egy ideje tartja magát a feltételezés, hogy Jászai és Mészáros viszonya megromlott, annyira, hogy talán e konfliktus miatt állhatott el a T-Systems megvételétől a 4iG, ennek ellentmondani látszik a társaságban meglévő közös érdekeltségük, vagy például a kettejük ebédjéről minap készült kép.  Nem meglepő, hogy ezek után maga Jászai is azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a deal-től való visszalépésről konszenzus volt közöttük, mi több, egyik nagytulajdonosnak sem áll szándékában csökkenteni a 4iG-ben részesedését.  

A partnerség megmarad

S akkor nézzük a másik oldalt. Az gyakorlatilag köztudottnak tekinthető, hiszen az újságok már számos alkalommal szinte kész tényként közölték, hogy a Deutsche Telekom már évek óta fontolgatta, hogy megválik a T-Systemstől. Hogy ez eddig nem történt meg, az úgy tűnik, esetleg azon múlhatott, hogy a Magyar Telekom mégsem akarta eladni az informatikai részlegét – legalábbis ez olvasható ki a tavalyi éves beszámolójából. Az okok sokfélék lehetnek, talán a legracionálisabb érv – amely elemzésünk során felmerülhet –, hogy az addig a T-Systemstől kapott szolgáltatásokat a leánycég leválását követően már nem házon belülről tudták volna beszerezni, hanem a piacon, esetleg vaskos összegek fejében. Így akár ez a felismerés is késztethette a német tulajdonost és magyar menedzsmentjét arra, hogy megértéssel fogadják a 4iG visszalépését.

S végezetül térjünk vissza a cikkünk elején már említett, a júliusi és a mostani közleményben kihangsúlyozott kitételre: a 4iG és a T-Systems egymás szoros üzletfelei maradnának, például a Magyar Telekomnak a nagyvállalati és állami szektor számára értékesített szolgáltatások területén. Emellett konzorciumi partnerként együtt indulnának az állami közbeszerzési tendereken – mint ahogy azt tették eddig is. Július végén például együtt nyertek el egy 11,15 milliárd forintos megbízást a MÁV és a Volán-társaságok e-jegy rendszerének kiépítésére.