Magyarországon első ízben idén került kereskedelmi forgalomba hazai termesztésű extra szűz olívaolaj. Az olívabogyók, amelyekből a gasztrotörténelmi jelentőségűnek bátran nevezhető olajat sajtolták, a balaton-felvidéki Szent György-hegy délkeleti oldalán fekvő 2 hektár borászatban termettek. Török Csaba, a borászat tulajdonosa és borásza már több mint 10 éve foglalkozik olívafákkal a birtokon. „Vagy kétszázat kinyiffantottam, amíg valamelyest megtanultam az olívát.” Jelenleg mintegy 30 fát gondoz, ezek többsége francia fajta – Mouflal vagy a porzótársnak is kiváló Aglandaou –, de olaszok (Leccino) és spanyolok (Hojiblanca) is vannak közöttük.
„Nekem komoly meglepetést okozott az első magyar extra szűz olívaolaj. Nagyon jó cucc, abszolút meglepetés, vakteszten simán betippelem, hogy az Isztriáról származik, vagy talán közép-Olaszországból, de inkább az Isztriáról” – ezt már Tóth Gusztáv olajszakértő, a legmenőbb magyarországi olívakereskedés tulajdonosa mondja a szűretlen extra szűz organikus olívaolajról. „Meg nem mondtam volna ezt erről az olajról" – vallja be. Valamilyen szinten azért valóban megdöbbentő, hogy ezen az éghajlaton ilyen meg tud teremni.
Maga a termelő is elégedett az olajjal, „krémesen édeskés, és a végén megjön a savérzet”. "Tudja azokat a dolgokat az olaj, amit én úgy szeretek egy olajban, a krémességes zamat után nem lusta, mert megvan a visszakaparós csípés is, ami szerintem kell egy olajhoz."
Az első dokumentáltan magyar extra szűz olívaolajat száz milliliteres kiszerelésben a pomázi Igazioliva szaküzletben – tehát a lehető legmenőbb szakmai környezetben – lehet(ett) kapni. Kereskedelmi forgalomba az összesen 80 palack közül 35 palackocska került, párat egy borbárban kínálnak, nagyjából ugyancsak 35 pedig maradt a termelőnél. „Nem sok, de itt nem is a mennyiség a lényeg, hanem az, hogy ezzel Magyarország is felkerül a világ olívaolaj térképére” – mondja a szakértő. Jó eséllyel belajstromozza a Flos Olei, a világ extra szűz olívaolaj-katalógusa (olyasmi, mint a vendéglátóhelyek körében a Michelin Guide) is.
Az olajról Tóth Gusztáv készített szakmai leírást, ahogy az általa forgalmazott összes olajról. „Mi itt fogadást kötöttünk a kollégákkal, ha feltesszük a webshopba, hány percet fog ’élni’ – nyolc perc volt a legrövidebb idő.” (Nem egészen 2 órán keresztül lehetett rendelni, de ebben az időtartamban volt egy hosszabb túlterheléses leállás is.) Szerinte, ha 500 palack lenne, az a tétel is napokon belül elkelne, mert ez az olaj így igazi kuriózum.
Az első magyar olívaolajat jegyző Török – aki őstermelőként szerezte meg a hivatalos papírokat, „hiszen ekkora mennyiségnél így jogom van árulni is az olajat” – Szent György-hegyi borbirtokán nagyjából 60 kiló olívabogyót szüreteltek le tavaly október végén/november elején, ebből nagyjából kilenc liter olajat tudtak kisajtolni. „Ez már nem az egy évvel korábbi szenvedés volt, amikor 2 nap alatt tudtunk úgy kinyerni ennél alig kevesebb bogyóból két és fél liter olajat, hogy közben tönkrevágtunk 3 mixergépet és két motoros orosz húsdarálót, végül a szecskavágó lett a nyerő eszköz" – mutat rá.
„Tavaly már nagyon vártam, hogy a fáknak egy nagyobb része több termést hoz. A három éve behozott francia Aglandaou fák például nagyon szerencsés módon valószínűleg Európa legerősebb télálló fajtái. Viszont nem nőnek egy millimétert sem évente. Emiatt tehát igen, kicsit csalódott voltam, hogy a már idősebb fáknak ültetés után még mindig nem volt termésük. Lekopogom, idén egyelőre nagyon szépen virágzik az összes fa.”
A kicsit korainak tartott októberi szüret után - igaz, még zöld bogyókat is szedtek, de azok is kellenek a préselni tervezett mixbe - a bogyókat azonnal Szlovéniába, egy Koper melletti malomba szállították, ahol – már persze előzetes bejelentkezés és „sorban állás” után – a legmodernebb technológiával préselték ki belőlük a szűretlen extra szűz olajat.
És akkor olíva nagyhatalom lesz Magyarország?
Mindez vajon azt is jelenti, hogy a klímaváltozás nyomán Magyarország komoly olívatermesztő ország lehet? „Egyelőre nem látom indokoltnak az olívacsemetékkel töltött kamionok tömött sorokban Magyarországra áramlásának vízióját. Nem is arról van szó, hogy esetleg nem teremnének, hanem az olajfák másként viselkednek, mint általában a gyümölcsfák” – mondja Tóth Gusztáv. A beporzást például nem rovarok végzik, hanem főleg a szél. És ha nem szélirányban áll a porzó, akkor ez nehézkes lesz, szóval az nem nagyon megy, hogy valaki csak úgy ledugdossa a fákat, és nem nézi meg, hogyan forog a szél és melyik évszakban honnan jön.
Vagy, ha mondjuk a virágzás idején bejön egy nyomott esős időjárás, akkor a pollenek letapadnak, szinte rárohad a virág az ágacskákra és ekkor sincs megtermékenyítés.
Magyarországon már vannak ültetvények, amelyeken száz vagy annál is több fát telepítettek. Török azonban ezzel együtt sem biztos benne, hogy új iparág született, hiszen az olajkinyerés nem olyan, „mint a bor esetében, hogy van egy prés, aztán kijön belőle a szőlőlé”, ehhez teljesen külön technológia szükséges, ami azonban komoly beruházást igényel. Csak stabilan termő legalább néhány hektáros ültetvény esetén tűnik érdemesnek akár csak családi igényeket is kiszolgáló technológiába invesztálni, hiszen több tízmilliós költségekről van szó. A tradicionális termelő országokban ilyen szinten egyébként jól működik a bérsajtolás, ahogy az első magyar olajat is egy szlovén malomban sajtolták ki – nagyon kedvező áron.
A telepítés során fontos a fák egymástól való távolsága is, a rómaiak még 10x10 méteres raszterben ültettek, ma már a nagyüzemi háló 4x4 méteres, de az extraintenzív termelésben 0,5x0,5 méteres, ami súlyos kizsigerelése a talajnak is és a növénynek is. Sőt, ezek a „fák” igazából tök egyforma klónok – gyakran fajtanevük sincs, csak számmal jelölik őket -, amikről aztán jellegtelen, egyenolaj jön le, amit még aztán kémiailag is megbabrálnak, hogy fenn tudják tartani az „állandó minőséget”.
Adódik a kérdés, hogy az olajfának van-e itthoni kártevője? Az olajfa ugyanis nem honos Magyarországon, tehát lehet, hogy kártevő sincs. Amelyik csemeték azonban cserépben kijönnek a kertészetekből, azok hordozhatják a kertészeti betegségeket, már ha egyáltalán észre lehet őket venni. Hasonló veszélyeket rejt magában a mostanában igencsak fellendült kamionos import, az olajfa ugyanis menő lett, egyre-másra kínálnak a kertészetek kisebb-nagyobb fákat.
A fák útlevéllel érkeznek ugyan, de hozhatnak a levelükön olyan mikrobákat, vagy gombákat, vagy apró rovarpetéket, amilyenek itthon nincsenek. Tehát lehet, hogy a fával érkeznek be a kártevők is, amelyekről viszont nem nagyon tudni, hogy az olajfán kívül más növényekre is veszélyesek-e, s ha igen, mekkora veszélyt jelentenek? A növény útlevél nem azt jelenti, hogy nem hoz a földjében vagy a levelén, törzsén bármit, csak azt, hogy hivatalos úton érkezik be, hogy nem kalóz import.
Hasonlóan vélekedik Török Csaba is: „az egyik szemem sír, a másik nevet, mert szerintem - fölbuzdulva az én példámon - a helyi kertész lényegesen több olívafát ad el a referenciapont után, mint korábban. És valaki meg elkezdett behozni kamionszám is fákat. Ennek részben örülök, részben nem. Nem örülök, mert a xylella fastidiosa nevű bakteriális fertőzés, amit - bár papír van róla, hogy ezek nem fertőzött fák - nem lehet kimutatni. És másfél év múlva jön csak ki a hatása, amikor már régen beteg a fa. A xylella nemcsak az olajfákat, de a leandert, a szőlőt is megtámadja, egy csomó növényre átterjed. Az olajfa elszáradása a legjellemzőbb tünet, egyszer csak úgy, mint egy lombhullató fa esetén, besárgul a levél, majd leesik." A legutóbbi krízishelyzet kezelése és a károk mintegy 20 milliárd eurójába kerültek az Európai Uniónak.
Török amellett, hogy örül annak, hogy egyre több olívafát ültetnek Magyarországon is, látja a veszélyeit a kontrollálatlan telepítési hullámnak. Minden előkészítés nélkül a nyári melegben egy gyökértelen fát elültetni komoly felelőtlenség, mert jövő tavaszra csodálkozva lehet észlelni, hogy májusra elkezdenek világosodni a levelek, majd nyáron bebarnulnak. Ennek nagy esélye van.
Befűtik az embereket
Vagy befűtenek embereket azzal, hogy mínusz 16 fokig bírja az olajfa. Egyrészt egyáltalán nem mindegyik fajta, másrészt egy jó erőben lévő, megfelelően begyökeresedett, helyes ültetési módon telepített fa talán kibír egy fél napra ilyen hideget is, de nem úgy, hogy legfeljebb pár hónapja lenne felkészülni a téli időjárásra. „Én tudom, így nyírtam ki az elején 200 fát. Megjött pont ilyenkor, június elején. Elültettük, locsoltuk, minden szépen nőtt, majd a következő szezonra széthasadtak a fák. Fölhasadt a kérgük, nem tudtak vizet fölvenni, egyszerűen szétszáradt a darab” - közli Török.
Talán pont úgy érdemes ebbe az egész buliba belevágni, ahogy Török Csaba csinálta, hogy különböző fajtákat vásárol, és éveken keresztül nézi, hogy akkor ezzel vagy azzal most mi lesz – véli Tóth Gusztáv. Miként bírja a szárazságot, a vizet, a kitettséget, a fagyot? Van fajta rezisztencia, például valamelyik jobban ellenáll a fagynak, meg a víznek, a szárazságnak. Itt is van, hogy valamelyik kártevőt, vagy fertőzést az egyik jobban bírja, a másik kevésbé.
Jönnek a balaton-felvidéki olajfa ültetvények?
„Alapvetően nem akarok túllépni ezen a határon, van ez a kis pár fácskám, valamivel több, mint harminc” - hangsúlyozza Török. Aki kétszáz kilós termést mindenképpen szeretne elérni és - ahogy fogalmaz - „akkor ebből lesz maximum 40 liter olajom”. Az a terve, hogy az már 200 mililiteres tételekben kerül majd forgalomba.
Ha a most induló virágkezdeményeknek csak a feléből lesz termés, akkor már most jelentősen, legalább 50 százalékkal előrébb léphet, de az sem kizárt, meg lehet kétszerezni a legutóbbi mennyiséget, és az már 20 liter körüli olajat adna.
Bár újabb fákat nem tervez telepíteni, azért teljességgel nem zárja ki a bővítés lehetőségét sem. A borászattól nem messze fekszik egy egyelőre elhanyagolt terület, ott ki lehetne próbálni egy új ültetési technológiát, amit egy magyar olívanemesítő javasolt. Nem facsemetékként, hanem bokrokként, egymáshoz közel telepítenék a növényeket, amelyek télálló képessége így jelentősen nőhet. Később aztán ritkítással alakulna ki az optimális raszter.
