Felemás képet fest a háború második évében az olcsó ukrajnai terménydömpingtől árapályos gabonaszektor. Az Ukrajnával határos EU-államok, közöttük Magyarország termelői egyre nagyobb veszteséget könyvelhetnek el az eladatlanná vált készleteik tárolása és a termesztés többszörösére ugrott költségei miatt. Eközben a megfeleződött árú alapanyaggal a feldolgozók, takarmánygyártók szép nyereségre számíthatnának, ha nem robbant volna az enegiaár-bomba.
Utánajártunk, vajon a hajdan párját ritkítóan nagy állami támogatással létesült, de a fennállása óta csak egyszer nyereséges tiszapüspöki izocukor- és etanolgyár, valamint a szintén sokmilliárdos támogatással felépített, a múlt évet végre már nyereséggel zárt visontai búzakeményítő-üzem is aranybányává változik-e az olcsóbb alapanyag jóvoltából?
A befektetők álma
Eddig aligha váltotta be a befektetői várakozásokat a Mészáros Lőrinc cégbirodalmához tartozó két gigantikus gabonafeldolgozó. A felcsúti üzletember - a korábban csak kisebbségi részvényes Opus Global Nyrt.-n keresztül - 2017-ben szerezte meg a többségi tulajdonrészt (74,33 százalék) abban a Kall Ingredients Kft.-ben, amelynek csúcstechnológiás tiszapüspöki izocukor-gyárát személyesen Orbán Viktor miniszterelnök avatta fel.
Az Opus Global a Heves vármegyei Visontán, az ország egyetlen búzakeményítő gyárát létrehozó Visonta Projekt Kft.-nek is tulajdonosa, amelyet Mészáros Lőrinc 2015-ben Szíjj Lászlóval alapított. Mindkét üzem kezdetben a befektetők álma volt: biztos hazai alapanyag-ellátással és egyre bővülő uniós piaccal, ráadásul párját ritkító kormányzati hátszéllel.
A Szolnok melletti Tiszapüspökiben ugyanis egyedi kormánydöntéssel gavalléros, 9,2 milliárd forintos vissza nem térítendő állami támogatással és az MKB Bank-Eximbank páros mintegy 35 milliárdos fejlesztési hitelével együtt összesen 45 milliárd forintból épült meg a térség legnagyobb és legmodernebb izocukorgyára, amely kezdettől kiemelt kormányzati beruházás. Az üzem az izocukor emellett nagy tisztaságú pharma-alkoholt, más élelmiszeripari alapanyagokat és GMO-mentes takarmányt állít elő főleg külpiacokra.
Az üzem 2017-es indulásakor Kárpáti László, a gyárat felépítő és üzemeltető KALL Ingredients Kft. akkori fő tulajdonosa még azt tervezte, hogy az évi 530 ezer tonnás kukorica-felvásárlást 1,5 millió tonnáig bővíti a későbbi fejlesztésekkel az uniós cukorkvóta 2017. októberi megszüntetése után.
„Az a célunk, hogy a magyar termelőtől, normális áron, hosszú távon, minden évben meg tudjuk vásárolni a kukoricáját” – ígérte akkor Kárpáti László, de már nem ő a tulajdonos. A tiszapüspöki gyárindulás előtt a Budapesti Értéktőzsde rendkívüli tájékoztatással adta közre, hogy az Opus Global Nyrt. 6 százalék részesedést szerzett a KALL Ingredients Kft.-ben.
Ezután még több állami segítséget kapott a feldolgozót működtető cég. A 24.hu ki is számolta, hogy eddig összesen mintegy 60 milliárd közpénzt öntöttek – egyebek között különböző magántőkealapokon keresztül is – a cégbe az Eximbank és a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. aktív közreműködésével.
Az élelmiszer-, gyógyszer- és vegyiparnak keményítőt, alkoholt és takarmányt gyártó 33 ezer négyzetméteres visontai üzem 93 millió eurós (csaknem 29 milliárd forintos) beruházásához a Viresol Keményítő- és Alapanyaggyártó Kft. is sok állami segítséget kapott. Ez az évi 250 ezer tonna búzát feldolgozó, félezer beszállítót foglalkoztató, 2018 végétől termelő gyár is kiemelt kormányzati beruházás volt.
Varga Mihály pénzügyminiszter a 2017-es alapkő-letételkor azzal érvelt, hogy a létrejövő búzakeményítő-üzem magas hozzáadott értékű új termékeket gyárt. “Működésével olyan új piaci lehetőségek nyílnak meg, amelyek belföldön és külföldön is hozzájárulnak majd a magyar gazdaság növekedéséhez” – mondta.
A kormány ehhez mintegy 6,2 milliárd forint (20 millió euró) vissza nem térítendő állami támogatással járult hozzá. Mészáros Lőrinc a gyáravatón azt is elárulta, hogy a termékek 70 százalékát exportra szánják, és azt tervezik, hogy raktározással, takarmány-előállítással további 50-100 munkahelyet hoznak létre.
Szép tervek, de…
A szép tervek ellenére hamar megmutatkoztak a pénzügyi problémák. Még egy év sem telt el az izocukorgyár indulása óta, felszámolást kezdeményeztek a Kall Ingredients Kft. ellen. Az Index számolt be arról, hogy a feldolgozó egyik malomüzemét felépített Épduferr Zrt. több mint félmilliárd forintot követelt a társaságtól, és miután az nem fizetett, a cég felszámolását kérte. A Kall Ingredients vitatta a pótmunkákkal kapcsolatos követelések jogosságát, ezért tagadta meg a számla kifizetését, amit a bíróság megvizsgált, és az ügy azóta rendeződött.
Azt azonban az Opten céginformációs rendszerében elért adatokból is látni, hogy a két leányvállalat pénzügyi mutatói az egyre növekvő hitelállomány és tőkeinjekciók ellenére csak lassan javulnak. A koronavírus-járvány után az orosz-ukrán háború piaci hatásai újabb és újabb kihívást jelentenek a vállalatoknak, ami nyomot hagyott a két cég tavalyi pénzügyi eredményén is.
A Kall Ingredients Kft. 2022-et több mint 863 millió forint veszteséggel zárta és 2018 óta csak egyszer, 2020-ban ért el (mintegy 1,35 milliárd forint) nyereséget. Öt év alatt összesen csaknem 13,46 milliárd forint volt a vesztesége, pedig ezalatt a forgalma látványosan nőtt. A múlt évben az árbevétele, a 2021-es 50,45 milliárd forintról már több mint 82 milliárdra ugrott.
A nehéz pénzügyi helyzet javítására tavaly – az Opus Global 7,1 milliárd forintos tagi kölcsöne után – az MKB Magántőkealap 6 milliárd forint tőkeemelést hajtott végre a cégben.
Jobb évet zárt tavaly az Opus Global visontai Viresol Kft.-je, amely 53 milliárd forint árbevételt ért el, ez majdnem a duplája a 2021-es 27 milliárdnak, ráadásul az akkori -2,5 milliárd után immár figyelemre méltó, 2,47 milliárd forintra nőtt az adózás előtti eredménye. Hab a tortán, hogy az elmúlt öt évben csak egyszer volt veszteséges, igaz a kötelezettségei (55 milliárd forint) még tavaly is bőven meghaladták az árbevételét.
Elgondolkodtató azonban, hogy a sokmilliárdos állami támogatással segített két társaságnak összesen már mintegy 127 milliárd forint a kötelezettség-állománya. Ilyen gazdálkodással vajon mikorra tudja majd a gigantikus méretű kötelezettségeit visszafizetni?
Hazai forrásból
A tartósan nyereséges feldolgozáshoz persze hosszú távra tervezhető, versenyképes minőségi alapanyag, jövedelmező gabonatermesztés is kell, de efelett is sokasodnak a viharfelhők. Ukrajna orosz lerohanása óta többszörösére nőttek a termelési költségek és a terményárakat letörő vámmentes ukrán gabona európai dömpingjétől az idén már ellehetetlenült, nagyrészt veszteséges lesz a hazai kukoricatermesztés. A magyar kormány ezért a napokban meghosszabbította és kibővítette az ukrán termények behozatali tilalmát.
Marad az importstop
Magyarország – nemzeti hatáskörben – meghosszabbítja és kiterjeszti az ukrán mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali tilalmat. A tilalom többek között kiterjed a gabonafélékre, a repce- és napraforgómagra, a lisztre, az étolajra, a mézre, egyes húsfélékre és a tojásra is. Ezt jelentette be Nagy István agrárminiszter, miután szeptember 15-én lejárt az Ukrajnából származó agrártermékekre vonatkozó uniós behozatali korlátozás, és mint mondta “Brüsszel úgy döntött, nem tartja fenn tovább az ukrán mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali tilalmat, hazánk nemzeti hatáskörben megteszi, és ki is terjeszti egy szélesebb termékköre!” – indokolta a lépést.
A kormány a piaci zavarok kezelésére tartja fenn a moratóriumot, mert ha az olcsó ukrán import újra elárasztaná az Ukrajnával szomszédos tagállamok piacait, nem lenne elegendő tárolókapacitás az őszi betakarítású terményeknek. “Ellehetetlenülne a hazai értékesítés és még nagyobb nehézségekkel kellene a gazdáknak szembenézni” – mondta a tárcavezető. A tranzitszállítmányok továbbra is engedélyezettek, azonban azokat az illetékes hatóságok zárral látják el a határon, nyomon követik őket és az ország egész területén ellenőrzik az érintett termékek útját.
Ám úgy tűnik, az olcsó ukrán terményekkel az ország leendő EU-csatlakozásával ezután tartósan számolni kell. Sokan állítják, hogy az EU egyre szigorúbb fenntarthatósági előírásai miatt kerültek a magyar gazdák is versenyhátrányba az ukrán termelőkkel, amely majd Ukrajna EU-integrációjával kiegyenlítődik, de nemcsak ez okozta.
A hazai termőhelyi adottságok, a gazdaságok üzemmérete, felkészültsége, technikai színvonala és technológiája messze elmarad a csernozjom talajokon, több tízezer hektáros, olykor belga, dán, holland, amerikai befektetők kezében lévő csúcstechnikás latifundiumokétól, amelyen nagyobb hozamokkal, sokkal olcsóbban termelnek.
Ezekkel szemben nincs sok esélye a magyar gazdáknak, amit a klímaváltozással egyre gyakoribbá váló tavalyi aszály is megmutatott. Hektáronként alig több, mint 3,4 tonna kukorica termett, ami az előző évi csaknem fel, és 5 tonnával kevesebb a 2020-as átlagnak. Pedig a korszerű kukoricahibridek hektáronkénti terméspotenciálja – öntözve, intenzív termesztéssel – már 16-18 tonna.
A hozamok növeléséhez azonban be kell ruházni a termesztésbe, amire – főleg uniós pénzek hiányában – kevés az esély az egy év alatt megduplázódott önköltség és a veszteséges termelés idején. Sok hazai termelő éppen a költségeken spórol, ezzel garantálja a rossz hozamot és a további ráfizetést.
Hazaival, vagy nélküle?
Nehéz kérdés vár tehát a tiszapüspöki és a visontai feldolgozó döntéshozóira. Kitartanak-e az eredeti üzletpolitika: a garantáltan GMO-mentes hazai alapanyag mellett, de akkor további milliárdokat, sokkal többet kell áldozni a termelői integrációra, vagy a külföldi, esetleg génmódosított gabona feldolgozására térnek át. Utóbbival azonban piacokat is veszíthetnek.
Más veszély is fenyeget. A 2030-ig szóló EU-direktíva egyik korábbi tervezete környezetvédelmi megfontolásból a szemeskukorica helyett már cellulózból – például szalmából, mező-, erdőgazdasági hulladékból – gyártatta volna a bioetanolt, de a javaslatot, a technológiaváltás horribilis költségei miatt akkor félretették. Látva azonban az EU Parlament és a bizottság markáns zöld törekvéseit (European Green Deal), egyre nagyobb az esélye, hogy akár néhány éven belül kötelezővé válik a cellulóz-bázisú etanolgyártás.
Ezzel nem csak a magyar kukorica-termelők mondhatnak le évi többmillió tonnás piacról, technológiaváltásra, gigantikus beruházásokra kényszerítené a hazai feldolgozókat is. Bár azt még nem tudni, a Tiszapüspökiben készülő gyógyszeripari tisztaságú alkohol gyártására is vonatkozhat-e majd a szabályozás, ha lesz ilyen. Ha igen, az fájna az izocukorgyári befektetőknek.
Lapunk írásban kérdezte az Opus Globalt arról is, hogy a két cég dolgozott, dolgoz-e fel ukrajnai eredetű gabonát, mekkora árbevételük, eredményük várható. Az is, miben nyilvánul meg, hogy racionalizálták az alapanyag-beszerzést. Amint megkapjuk a választ, azt közöljük.
