Különösen akácmézből jóval elmaradt az átlagostól a tavalyi hazai méztermés. Bross Péter méhész, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) elnöke szerint csak a nyugat-magyarországi méhészeknek lett elfogadható mennyiségű termése. Az akác alig tíz napos virágzásakor ugyanis csak a Nyugat-Dunántúlon volt a méheknek jó az időjárás.
„Ilyen szakma a miénk: egész évben dolgozunk, beruházunk az ismeretlenbe, de ki vagyunk szolgáltatva az időjárásnak. Ha a virágzásakor szeles, hűvös, esős az idő, nem sok hordó telik meg mézzel” – magyarázza Bross Péter.
Átlagos években 12-15 ezer tonna akácmézet is termelnek a magyar méhészek, de 2025-ben ennek csak a negyede jött össze. Ez azonban a hazai ellátásban nem okozott gondot az elnök szerint, mert az akácméz – szakszerűen – minőségromlás nélkül tárolható egy-két évig is. A külpiacokra azonban így sokkal kevesebb jutott, júniusban ezért 80 százalékkal ugrott meg az akácméz felvásárlási ára. Jól jött a drágulás azoknak a tőkeerős méhészeknek, akiknek nem kellett nyomott áron eladni a termést a korábbi években. Az újév elején így viszont már alig van a termelők raktárában a 2024-2025-ös akácmézből.
A vegyes virágméz ára is alaposan megemelkedett 2025 derekán. Igaz, így is csak a 2021-2022-es szintet érte el, miközben az elmúlt három évben nagyot nőttek a termelési költségek. Ehhez képest – az elnök szerint – az árszint még mindig alacsony. (Az idén januárban ezer gramm akácméznek jellemzően már legalább 3800, a vegyes virágméznek 3400-3600 forint a bolti ára.)
Azért ugrott meg a virágméz ára, mert a múlt tél után egész Európában nagy volt a méhpusztulás. Ráadásul a háború miatt Ukrajnában is kevesebb a méhész, akadozik a méz begyűjtése, amely az EU második legnagyobb, döntően virágméz-beszállítója. A magyar felvásárlási ár is az ukrán árszinttől függ, ezért nagy a tét!
„A világ második legnagyobb mézpiacán, az unióban, exportőrként mi is az ukrán mézzel versenyzünk” – értékeli a magyar pozíciót az egyesület elnöke.
Mivel a méztermelés nemcsak itthon, hanem Európában, sőt világszerte csökken, meggyőződése, hogy a felvásárlási áraknak stabilan legalább ezen a szinten kellene maradniuk, sőt emelkedniük – persze csak amennyiben a nemzetközi piacon nem lenne mézhamisítás. De nemcsak az egyre kisebb profit miatt csökken a termelés, a klímaváltozás káros hatása is erősödik a méhekre, a növényekre, azaz a méhlegelőkre. Ráadásul a globalizációval évről évre nagyobb számban jelennek meg Európában a méheket pusztító, gyérítő új kártevők is, mint az ázsiai lódarázs, a keleti lódarázs vagy – az ázsiai méhatka után – várhatóan érkező ázsiai kis méhatka.
Fotó: DepositPhotos.com
Ilyen előzmények után nem tudni, a hazai méhészek közül hányan zártak nyereséges évet és hányan folytatják. Sokan persze nem (csak) a pénzért űzik ezt az összetett és az időjárásnak kitett tevékenységet. Például a néhány méhcsaládos hobbiméhészek csupán a saját és a rokonság szükségletét termelik meg. A másodállású, vagy „hétvégi méhészek” némi pluszbevételért tartanak méhet. Nekik nem létkérdés a gazdaságosság: kis költséggel dolgoznak és közvetlenül értékesítik a mézet, nincsenek kitéve a nemzetközi piacnak.
A legnehezebb helyzetben a főállású méhészek vannak, akiknek viszont a bevétele és a haszna az elmúlt tíz év átlagában sokkal kisebb lett, mint a megelőző évtizedben. Sokuk válaszút előtt áll: meddig tovább?
„Tudomásul kell venni, hogy csak a legjobbak maradnak talpon, ezt már látom is” – tapasztalja az elnök. Ehhez a sikeres méhészek nem is várják az egyesület iránymutatását. Maguknak teremtik meg a megfelelő körülményeket. „De, ha kérik, készen állunk segíteni” – ígéri Bross Péter. Legyen az akár a mézfogyasztást növelő kampány, vagy nemzetközi lobbizás a hamis mézek ellen, vagy a támogatási források maximális kiaknázása, részvétel az új támogatási formák megalkotásában.
Ami az idei kilátásokat illeti, jó hír, hogy január derekán még nincs gond a méhállományokkal, pedig a betelelt hazai méhcsaládok 40 százaléka elpusztult tavaly tavaszra. Az olykor extrém, -20 Celsius fokos téli hideg nem káros a méhekre.
Olcsó méznek híg a leve!
„A mézhamisítás a nemzetközi piac velejárója, mert amiből kevés van és drága, azt hamisítják”. Ezt tapasztalja Bross Péter méhész. A műmézekkel azonban szerinte inkább csak a nyugat-európai fogyasztók, főleg a diszkont üzletláncokban találkozni. A mézhamisítást ugyanis laboratóriumi vizsgálatokkal nem, csak szigorú nyomonkövetéssel lehetne „megfogni”, de erre – a méhészszövetség elnöke szerint – az EU illetékes hatóságainál „nincs igény”.
Az EU-ba – a tavalyi első 7 hónap adatai alapján – továbbra is Kínából, és Ukrajnából, valamint Argentínából érkezik a legtöbb méz. E három országból származik az EU mézimportjának a kétharmada, amely némileg változhat majd az EU-Mercosur szabadkereskedelmi megállapodás januári ratifikálásával. Az importot főleg az EU nyugati tagországaiban dolgozzák fel és értékesítik. A hazai fogyasztók többsége azonban döntően közvetlenül a termelőtől szerzi be az éves szükségletét. A kiskereskedelem az évi nagyjából tízezer tonnás fogyasztás 40 százalékát szintén hazai méhészektől szerzi be és forgalmazza.
