Erről lesz szó az interjúban:
- Mikor állhat helyre az élelmiszer-kiskereskedelem?
- Mely agrárágazatok a legsérülékenyebbek?
- Mi lehet a klímaváltozás ellenszere?
- Lesz újabb csődhullám a mezőgazdaságban?
Nem igazán élénkül a kiskereskedelmi forgalom. Így hogyan tér vissza jövőre a fogyasztás az előző évek szintjére, ahogyan azt az idei első két negyedév alapján becsülték?
Ez a szakértői becslésünk. Amint az az MBH AgrárTrend Index görbéjén is látszik, szépen lassan emelkedik a forgalom, ami nagymértékben múlik majd a fogyasztón, hogy mit és mennyit vásárol. Hangsúlyozom azonban, hogy a csökkenés előtti néhány év nem volt természetes. A Covid-járvány okozta pánik és a 2022 eleji adóvisszatérítések után túlfogyasztásos időszak volt. A szerényebb jövedelműek sokkal több élelmiszert vettek, mint korábban.
Most pedig spórolunk, az egyre erősebb válságjeleket látva. Hogyan lesz ebből fellendülés jövőre az élelmiszergazdaságban?
Ha a fellendülés alatt a normális kiskereskedelmi forgalmat értjük, azt 2025 első felében el tudjuk érni.
Lesz hozzá elég nyersanyag? Magyarország máris vesztese a klímaváltozásnak: nincs már málna, bajban a kajszi, az alma, a kukorica. Az Alföld egy részén nagyon nehézzé vált ez utóbbi termesztése.
A szántóföldi növénytermesztésből lesz elég nyersanyag. A kalászos gabonákból jó közepes a termés. Kukoricából eleve mindig kétszer annyit termelünk, mint amennyit itthon felhasználunk. Bár az idén - a száraz nyár miatt - hektáronként csak 6-6,5 tonnás termésátlagot várunk, ami még csökkenhet is, ha ilyen marad az időjárás, de így is lesz elég. Nyugat-Magyarországon ugyanis a kukorica szebb képet mutat, mint az Alföldön. A nagyszerű békési földek már porzanak a szárazságtól, komoly gondok vannak, ami már a földárakban is megjelent.
És a gyümölcsösök?
Azok jól néznek ki, de így is nagy a kockázat, mert jövőre akár elég egy kemény fagyos tavaszi éjszaka, hogy elvigye a termést. Idén szerencsére jól alakult a tavasz. A lengyeleknél nem lesz nagy a termés, tehát lesz piacunk. Ezt az AgrárTrend Indexünk is mutatja. A második negyedév végén a gyümölcstermelőknek jobbak a kilátásaik: az index közepe felé mozdultak. Jövőre persze változhat a helyzet, mert ebben az ágazatban elmaradtak a beruházások. Nem korszerűek az ültetvények, kevés az öntözéses, jéghálós gyümölcsös. Az ágazat így nagyon kitett a melegedő, hektikusan változó klímának.
Fotó: Klasszis Média Lapcsoport
Ezért számít a szakma pár éven belül a gyümölcstermelők akár 30 százalékos „elhullására”. Más területen is lesz hasonló?
A harminc éve elmaradt fejlesztések miatt a gyümölcságazatot tartom a legsérülékenyebbnek, de a szőlő-borágazatban is ugyanezt látom. Az újvilági borok ugyanis sok esetben olcsóbbak és legalább olyan jó minőségűek, mint a hazaiak. A szántóföldi növénytermesztés is áldozatul eshet, bár nem ilyen mértékben. Ott a hatékonysághoz nagyobb üzemméretű birtokokra van szükség, ami a koncentrációval meg fog oldódni. A nagy megveszi a kicsit, de szövetkezni nehezen fog a magyar.
Annál is inkább, mert búzából a közepes termés zöme is csak olcsó takarmány, alig ötöde a malmi minőségű. Mire számíthatnak az idén a gazdák a tavaly veszteségessé vált gabonatermesztésben?
A termesztési költségeket előre jól meg lehetett becsülni. Így az döntötte el a nyereségességet, hogy a gazda “alárakta-e” a tápanyagot, ami a növénynek kellett (adott-e elég műtrágyát). Szerencsére már jobbak a gabonapiacon az árkilátások. A malmi búzának tonnánként így már 70 ezer forintnál magasabb az ára. Az idén a körülmények megmutatták, hogy az EU-ban – főleg Franciaországban, Olaszországban – is tud probléma lenni a gabonaterméssel, kevesebb a mennyiség. Így legalább a mi búzánkra is szükség lehet az uniós piacon.
Ha nem viszi el az ukrán gabona…
Inkább az orosz! A 2014-es embargó után Oroszország elkezdte a mezőgazdaságát önállósítani, fejleszteni. Kapóra jött, hogy a klímaváltozással helyenként felolvadt a Tundra. Ezeken a pihent földeken olcsón és sok gabonát lehet termeszteni. Az orosz gabona sem fog azonban itthon válságot okozni a mezőgazdaságban, ha nem történik valami, újabb háború vagy válság. Igaz, azok az extrajövedelmek, amelyeket tíz éven át hozott a gabona, többé nem térnek vissza, mert az ukrán és az orosz gabona itt marad velünk.
Ezért, vagy a klímaváltozás miatt kell erősíteni a térségi agráregyüttműködést?
Ez gazdasági értelemben fontos, de nyilván a klímaváltozás is hatással van erre. Mi jó gabonatermelő ország vagyunk, de a termést legjobb lenne mind feldolgozni, és márkázott élelmiszerként értékesíteni. Ha azonban erre nem vagyunk képesek, be kell kapcsolódni olyan termékláncokba, olyan megállapodásokat kell kötni a régiós partnerekkel, amely ezt felszívja. Ne felejtsük el, hogy előbb-utóbb Ukrajna is uniós tagállam lehet. Nekünk nem szabad gabonaexportra berendezkednünk.
Helyette zöldséget, gyümölcsöt termeljünk, mint a lengyelek, megvalósul a kert-Magyarország?
A termékportfólión biztosan változtatni kell, és ehhez meg kell tanulnunk öntözni is. Alkalmazkodnunk kell, mert egyedül nagyon kis piac vagyunk. Ha azonban Közép-Európát úgyis egy piacnak tekintik, akkor ezzel, a térségi együttműködés erősítésével, élni kell. Emellett a Balkán is, ahol egyre melegebb van, és még több élelmiszer kell, jó piacunk lehet. Románia máris fontos kereskedelmi partnerünkké vált, ahogy azt a miniszterelnök is mondta. Miért ne fejlesszük tovább több országgal együttműködve, amelyhez persze stratégiát is kellene alkotni? Ha jó minőséget termelünk, nem lesz alárendelt a viszony.
A Közös Agrárpolitika Stratégiai Terv több pályázati kiírása is megjelent az idén. A fókuszban az élelmiszerfeldolgozás és a kertészet áll. Melyek azok a versenyképes alágazatok, amelyeket még érdemes lenne fejleszteni?
Ilyen hazai sikerágazat a brojlercsirke, a víziszárnyas és az üvegházi termesztés. Sikeressé válhat a tejtermelés is, ha modern feldolgozóipar is épül hozzá, és nem a nyerstejet viszik külföldre, például Olaszországba. A sertéstartásban is lenne lehetőség, bár az állatállomány a hajdani tízmillió darabról hárommillió alá csökkent, de a koncentrációval már javul a hatékonyság.
A versenyképességhez nemcsak beruházás, gép kellene, hanem szaktudás is, de a hazai agrárvállalkozóknak csak töredéke szakképzett, még kevesebb a felsőfokú végzettségű. Hogyan hasznosul így a pályázati támogatás?
Valóban alig három százalék a felsőfokú végzettségűek aránya, és csak tíz százalék a szakképzetteké az agrárvállalkozók között. Ez önmagában még nem lenne baj, mert - akár autodidaktaként is - sok mindent meg lehet tanulni, még a gazdálkodást is. A banknak is sok az iparból, kereskedelemből érkezett agrárügyfele. Inkább az affinitással van baj. Az idősebb generációhoz tartozó gazdák nagy része már kevésbé fogékony ugyanis az új dolgokra, eljárásokra, inkább úgy csinálják, “ahogy szoktuk”. Pedig az elmúlt pár évben sorra érkeztek a nagy kihívások: a Covid-járványban bezártak a boltok, az ukrajnai háború hatására megdrágult a műtrágya, a többi inputanyag és az üzemanyag, majd jött a gabonaár-sokk. Mégis, továbbra is mindent úgy csinálnak a gazdák a mezőgazdaságban, mint azelőtt, “ahogy szoktuk”. Pedig a hatékonyság javítását nem lehet megúszni, ez nemcsak pénzen múlik, hanem a gondolkodáson is. Teremtő szellemi tőke nélkül a pénz semmit nem fial, én ezt tanultam. A bankunk sem a cégeket finanszírozza, hanem az embereket a cégek élén. Arról döntünk, hogy rájuk bízzuk-e a bank pénzét.
Eszerint újabb csődhullám érik a mezőgazdaságban?
A pénzügyi válság és a Covid befejezte, amit be kellett. Kialakult egy kellően erős és hatékony gazdálkodói réteg, még ha nem is akarnak változni. Aki viszont alkalmazkodik és túlél, ő lehet majd a cégfelvásárló. Ezért lesz sorsdöntő, a jövőt meghatározó, hogy ki nyer majd a mostani fejlesztési pályázatokon.
Csúcson az index, de nincs hurráhangulat
Javult a hazai élelmiszergazdaság szereplőinek helyzetértékelése, a második negyedében 33,9 pontra nőtt ezzel az MBH Bank AgrárTrend Indexe. “Ilyen magas még sosem volt az index” – tájékoztatott Hollósi Dávid. Igaz, a növekedés idén lelassult, mert, mint mondta, “a növénytermesztésben a nyári aszály miatt nincs hurráhangulat”. A 35 pontos egyensúlyi helyzet eléréséhez helyre kellene állnia az élelmiszer-kiskereskedelmi forgalomnak, ami 2025 elejére várható. A gabona, olajos növények termékpályán – a kukorica kivételével – az idei szezon az ügyvezető szerint már jövedelmet fog termelni (a tavalyi veszteség után). A kukoricától azonban az aszály és a hőség után csak hektáronként 6 tonna körüli termésátlag várható. A sertés termékpályán viszont jobb a hangulat, jók az árak, és a brojlercsirke az állattenyésztés sikerágazata. Termelőinek lesznek pénzügyi tartalékai a már megpályázandó beruházásokhoz. Ezzel szemben a 2022-es csúcsról visszaesett a tejár, és az uniós fogyasztás is csökken, igaz, a sajté nő. Az aszály is gondot okoz a takarmánytermesztésben. A gyümölcsösökben viszont segített a felmelegedés: elmaradtak a tavaszi fagyok, így elkerült a szektor a trendindex utolsó helyéről. A hőhullámok a bortermelésre is hatottak: három héttel korábban indult a szüret, de romlott a fehérszőlők minősége, mert a hőségben leállt a fotoszintézis. Összességében az idén minden alágazat megítélése jobb lett, mint a korábbi évek átlaga. Ráadásul a hazai kereslet is lassan élénkül, ha a kiskereskedelmi forgalom még nem is érte el a 2021-es szintet. Héjja Csaba, a bank stratégiai elemzője szerint a forgalom az év végére haladhatja meg a három évvel ezelőttit, ezzel növekedési pályára állhat az élelmiszerágazat. Ezután 2025 már az "építkezések éve lesz" az elemző szerint, amelyhez már megjelentek az első pályázati felhívások, és ez év végéig megnyílik a többi. Így 2024 második fele már a konkrét tervezésről fog szólni – összegezték a bank szakértői.
