Hónapok óta, mióta tart a nagy gazdasági recesszió időről-időre előkerül, hogy vajon Magyarországon mikor indulnak el a tömeges lakáshitelbedőlések, mint ahogy az Egyesült Államokban, illetve egyes nyugat-európai országokban ez már megtörtént. Egyelőre azonban a kényszerértékesítések – sokak szerint szerencsére – nem indultak még el, hiszen a hosszú évtizedekre eladósodott tulajdonosok is, ha nehezen is, de mindent megmozgatnak azért, hogy ne kelljen kiköltözni otthonukból.
Egyelőre senkinek nem érdeke
Szerencse az egyébként viszonylag szerencsétlen helyzetben, hogy úgy tűnik, egyelőre senkinek nem érdeke, hogy tömeges árverezések és kiköltöztetések legyenek a hazai ingatlanpiacon. Erre utal a kormány nemrég bejelentett segélycsomagja az önhibájukon kívül szorult helyzetbe került lakáshitelesek terheinek részleges könnyítéséről, illetve több bank saját maga is felajánlotta fizetési nehézségekkel küzdő ügyfeleinek, hogy partner a hitel átütemezésében, illetve a törlesztések átmeneti mérséklésében, vagy felfüggesztésében.
Tudvalevő ugyan, hogy a magyar lakástulajdonosok egyrészt roppantmód ódzkodnak a bérlakásoktól – ami nyugaton teljesen természetes, sőt – illetve, ha hitelről van szó, minden mást bedöntenek, csak a lakás maradjon meg. Nyilván persze sokkal könnyebb megszabadulni egy áruhiteltől, vagy éppen egy hitelkártya tartozást bedönteni, mint a saját otthont felszámolni. Fontos szempont azonban az is itthon, hogy a lakás – főleg ha már ki van fizetve – szükség esetén terhelhető, vagyis átmeneti pénzzavar estén viszonylag egyszerűen felvehető rá jelzáloghitel – bár az Egyesült Államokhoz képest ennek az aránya jóval kisebb hazánkban, éppen az ingatlan esetleges elúszásától való félelmek miatt.
A nagy kiköltöztetési boomtól egyelőre úgy tűnik, nem kell tartani, a mostani piaci helyzetben úgy néz ki, a bankoknak sem érdekük, hogy óriási lakáskészleteket halmozzanak fel – annyira nem tűnik erősnek most a hazai befektetői környezet, hogy tömegesen vásárolják fel ezeket tőlük.
Segíthet a hosszú futamidő
A mostani helyzetben előnyös is lehet a hosszú hitelfutamidő a lakások esetében, hiszen – remélhetőleg – a forint mélyrepülése nem 20-30 évig fog tartani, sőt talán pár év múlva a forintról már csak, mint múlt időről kell beszélni. Kérdés ugyan, hogy az EU mikor szánja meg a közép-európai országokat, és engedi be az euró övezetbe, azonban ha ez elkövetkezik, a mostani igen gyakran emlegetett árfolyamkockázat – a hitelek euróra való átváltása után – szinten nem fog a továbbiakban problémákat okozni.
Így a bankok is rugalmasabbak, könnyebben nézhetnek el pár hónap fizetési nehézséget, főleg akkor, ha van remény a későbbi fizetésre, illetve az eddigi hitelmúltja viszonylag problémamentes az ügyfélnek. A Raiffeisen például elébe megy a problémáknak, és a jelentősen megnövekedett törlesztő részletű ügyfeleivel kvázi proaktívan, telefonon egyezteti, hogy szükségük van-e valamilyen segítségre, vagy halasztásra a hitel törlesztésével kapcsolatban.
Ha nagy a baj, el kell adni
Problémás lehet azonban az a helyzet, ami sajnos nem is kevés háztartásra jellemző Magyarországon, amikor a törlesztő részletek nemes egyszerűséggel meghaladják a havi bevételeket. Ilyenkor könnyen és gyorsan lehet adósságspirálba kerülni, ahonnan nem mindig egyszerű a kiút. Éppen ezért, ha úgy érezzük, hogy veszélybe kerülhet a lakás, meg kell fontolni a kisebbre való cserét, vagy éppen az eladást.
Utóbbi azért is érdemes, mert az árverésen ritkán szokták megadni a teljes értéket, sokkal jellemzőbb a 60-70 százalékos vételár, vagyis az a helyzet is előfordulhat, hogy a lakás elkel, ám még mindig marad a hitelből – éppen ezért javasolja sok szakértő a banki árverés lehetőség szerinti elkerülését. A 0 forint + hitelátvállalás konstrukciót viszont csak akkor éri meg választani, ha önerő nélküli volt a lakásvásárlás, ellenkező esetben az indulásnak beletett pénzre már csak emlékezni lehet.
