Egyes szülők ragaszkodnak ahhoz az elmélethez, hogy soha nem választanának kedvencet a gyerekeik közül – egy új tanulmány azonban megkérdőjelezi ezt. Csaknem 20 ezer ember vett részt abban a vizsgálatban, amely arra mutatott rá, hogy a szülők nagyobb valószínűséggel részesítik előnyben a lányaikat a fiaikkal szemben. A kutatás arra is utal, hogy a szülők azokat a gyerekeket preferálták, akiket kedvesebbeknek és lelkiismeretesebbeknek tartottak. Az elemzésbe bevont vizsgálatok viszont csak Észak-Amerikában és Nyugat-Európában készültek, és döntően fehér embereket vontak be, ami azt jelenti, hogy az eredmények nem biztos, hogy más demográfiai csoportba tartozókra is érvényesek.
Ám a tanulmány hozzáteszi: a gyermek előnyben részesítése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szülőknek vannak „kedvencei” – inkább a döntéseikben mutatkozik meg, hogy bizonyos gyerekek kedvezőbb bánásmódban részesülnek, mint a testvéreik – állapították meg a kutatók a tanulmányban, amelyet a Psychological Bulletin folyóiratban publikáltak.
„Nem arról van szó, hogy a szülők az egyik gyereket szeretik, a másikat pedig utálják. Arról van szó, hogy jobban ragaszkodnak az egyikhez, akivel igyekeznek több időt tölteni” – teszi hozzá Alexander Jensen, a tanulmány társszerzője, a utahi Brigham Young Egyetem Családi Élettudományi Karának docense.
Fotó: Depositphotos
Fontos megérteni a különböző szülő-gyerek interakciókat, mert azoknál a gyerekeknél, akik kedvezőbb bánásmódban részesülnek a szüleiktől, nagyobb valószínűséggel jobb a mentális egészségük és a tanulmányi eredményük, valamint egészségesebbek a családi kapcsolataik. Ennek pedig épp az ellenkezője igaz azokra a gyerekekre, akik kevésbé kedvező bánásmódban részesülnek.
„Egy több évvel ezelőtti tanulmány azt tárta fel, hogy ha a gyerekek megértik, miért kezelik őket másképp, akkor a különbségek nem számítanak” – mondta Jensen. Más szóval, ha egy gyermek úgy látja, hogy a bánásmódja indokolt, nagyobb valószínűséggel fogadja el azt. Például egy idősebb gyerek kirekesztettnek érezheti magát, ha az anyja több időt tölt a kisebb testvérével a házi feladatok miatt, amíg rá nem jön, hogy testvérének extra segítségre van szüksége.
„Remélem, hogy a szülők katalizátorként használják tanulmányunkat annak mérlegelésére, hogyan bánjanak a gyermekeikkel, és azon dolgoznak majd, hogy ezek a különbségek igazságosak legyenek, amit gyermekeik is megértenek” – mondta Jensen.
Az új elemzésben Jensen és munkatársai 30 tudományos közlemény és 14 adatbázis adatait vizsgálták meg, amelyek 19 469 ember családdinamikáját vették figyelembe. Ezeknek az alanyoknak körülbelül 67 százaléka az Egyesült Államokból származott, a többiek Nyugat-Európából és Kanadából.
A kutatók azt vizsgálták, hogy egy gyermek sajátos jellemvonásai hogyan függenek össze a szüleik bánásmódjával. Ezeket az adatokat különféle módokon gyűjtötték, többek között interjúk, felmérések és otthoni megfigyelések révén.
A gyerekek jellemzői között szerepeltek olyan tényezők, mint a születésük időpontja a testvéreikhez képest, nemük, temperamentumuk és személyiségjegyeik, mint például az extraverzió, a kedvesség, a lelkiismeretesség és a neuroticizmus (a negatív érzelmek megélésére való hajlam). A szülők bánásmódját olyan mutatók alapján mérték, hogy miképp kommunikáltak a gyermekeikkel, mennyi pénzt költöttek rájuk, vagy hogy mennyire kontrollálták őket a szigorú vagy engedékeny szabályokat illetően.
A tanulmány csak a gyermekeket jellemző vonásokat és a szülői bánásmód közötti összefüggéseket vizsgálta. Ezért az eredmények önmagukban nem tudják megmagyarázni, hogy a szülők miért részesítik előnyben a lányokat és a barátságosabb gyerekeket a fiúkkal, illetve a kevésbé együttműködő gyerekekkel szemben.
A tanulmány szerzői azt feltételezik, hogy a kedves gyerekek valószínűleg jobban megteszik, amit kérnek tőlük, ami azt jelenti, hogy szüleik könnyebben tudják kezelni őket, és így pozitívabban reagálnak rájuk.
Ám a jövőben további kutatásokra van szükség annak megértéséhez, hogy ezek a szülői preferenciák a különböző kultúrájú családokban, valamint az élet különböző szakaszaiban is léteznek-e – például megvizsgálva azt is, hogy a szülők hogyan bánnak gyermekeikkel felnőttkorukban.
