A világ fejlett országaiban az elmúlt 50 évben megháromszorozódott az az idő, amit az édesapák hetente a gyermekgondozásra fordítanak. Az apák részvétele a gyermeknevelésben még meredekebben növekszik azokban az országokban, ahol bevezették a fizetett apasági szabadságot, vagy ösztönzik az apákat a szabadságuk igénybevételére, például Svédországban, Németországban, Spanyolországban vagy Izlandon.
Mindeközben egyre több kutatás azt mutatja, hogy az elkötelezett apákkal rendelkező gyermekek több szempontból is jobban teljesítenek, beleértve a fizikai egészséget és a kognitív teljesítményt.
Ám annak ellenére, hogy az apák egyre növekvő mértékben vesznek részt a gyermekgondozásban, és egyre fontosabbak gyermekeik életében, meglepően kevés kutatás folyik arról, hogy az apaság hogyan hat a férfiakra. Még kevesebb tanulmány összpontosít az agyra és a biológiai változásokra, amelyek az apaság megélése alatt történnek.
Ami nem meglepő, hiszen a szülővé válás mindenki számára átalakulást jelent, ha babája születik. A nőknek, - akik biológiailag anyává válnak -, a terhességgel összefüggő hormonális változásaik segítenek megmagyarázni, miért változhat meg egy újdonsült édesanya agya. De vajon átformálja-e az apaság a férfiak agyát és testét, - akik nem élik át közvetlenül a terhességet - úgy, hogy az motiválja a szülővé válását? Ezt a kérdést vizsgálta az a kutatócsoport, amikor két különböző országban élő, elsőszülött gyermekek apáiról készítettek vizsgálatokat.
A terhesség hatása az újdonsült anya agyára
A közelmúltban végzett kutatások meggyőző bizonyítékokat találtak arra vonatkozóan, hogy a várandósság fokozhatja a neuroplaszticitást (az idegrendszer átváltoztathatóságát), illetve egyfajta átalakulást a női agy szerkezetében.
Mágneses rezonancia képalkotással a kutatók nagy léptékű változásokat azonosítottak be a nők agyának anatómiájában a terhesség előtt és után.
Egy tanulmányban a spanyol kutatók elsőszülő anyákat vizsgáltak meg a fogantatás előtt, majd két hónappal a szülés után. A gyermektelen nőkhöz képest az újdonsült édesanyák agytérfogata kisebb volt, ami arra utal, hogy a kulcsfontosságú agyi struktúrák mérete a terhesség és a korai szülés utáni időszakban ténylegesen csökkent. Az agyi elváltozások annyira hangsúlyosak voltak, hogy egy algoritmus könnyen meg tudta különböztetni a terhességen átesett nő agyát a gyermektelen nő agyától.
Ezek a változások ugyanis az agy szürkeállományban, és az agy neuronokban gazdag szövetrétegében igen jól láthatóak. Úgy tűnik, hogy a terhesség hatással van a kéreg struktúráira – az agy legutoljára kialakult külső felületére –, beleértve azokat a régiókat is, amelyek a mások elméjéről való gondolkodáshoz kapcsolódnak. Ezt a folyamatot a kutatók „elmeelméletnek” nevezik. Az anyák agyi elváltozásokat mutatnak a kéreg alatti részekben is, amely az agy mélyebben fészkelő, ősibb struktúrák, s olyan „primitívebb” funkciókhoz kapcsolódnak, mint az érzelmek és a motiváció.
Hogy miért következnek be ezek a szerkezeti agyi változások a terhesség után? A kutatók úgy vélik, hogy ezek az agyi változások megkönnyíthetik az anyák érzékenységét az újszülöttek gondozása érdekében, akik állandó figyelmet igényelnek, és nem tudják verbalizálni szükségleteiket. Valójában, ha az anyák saját csecsemőikről készült fotókat vagy videókat látnak, az ugyanazokat az agyi régiókat aktivizálja, amelyek a terhesség alatt a legtöbbet változtak. Valószínűnek tűnik, hogy az újdonsült anyák agya oly módon változik, hogy segítsen nekik reagálni újszülötteikre és gondoskodni róluk.
De mi a helyzet az apákkal? Közvetlenül nem tapasztalják meg a terhességet, pedig ők is gondoskodhatnak az újszülöttről.
Az apák agya is megváltozik
Mint minden új készség gyakorlása, a csecsemőgondozás tapasztalata is nyomot hagyhat az új szülők agyában. Ezt nevezik az idegtudósok tapasztalatok által kiváltott agyi plaszticitásnak (rugalmasságnak). Ilyenek azok az agyi változások is, amelyek akkor következnek be, amikor új nyelvet tanulunk vagy új hangszer használatát sajátítunk el.
Ritka, de egyre növekvő számú kutatás figyeli meg ezt a fajta plaszticitást olyan apáknál, akik megtapasztalják a terhesség nélkül átélt kognitív, fizikai és érzelmi következményeit annak, amikor az újszülöttet gondozniuk kell.
Az agyműködés tekintetében például a homoszexuális apák, akik anyaszintű (elsődleges) gondozók, még erősebb kapcsolatot mutatnak a szülői agyi régiók között, amikor csecsemőjüket nézik, mint a másodlagos férfi gondozók.
Hogy többet megtudjanak az új apák agyának plaszticitásáról, a kutatócsoportok a Los Angeles-i Dél-Kaliforniai Egyetemen és a madridi Instituto de Investigación Sanitaria Gregorio Marañónban együttműködtek egy új tanulmányban. 40 férfit vizsgáltak meg – 20-at Spanyolországban és 20-at Kaliforniában –, és mindenkit kétszer helyeztek MRI-be: először partnerük terhessége alatt, majd baba 6 hónapos kora után. 17 gyermektelen férfiból álló kontrollcsoportot is bevontak.
Számos olyan jelentős változást találtak az apák agyában a prenatális felvételtől a szülés utániig, amelyek nem jelentkeztek a gyermektelen férfiak körében, akiket ugyanabban az időszakban követtek. Mind a spanyol, mind a kaliforniai mintákban az apák agyának elváltozásai jelentek meg a kéreg azon részein, amelyek hozzájárulnak a vizuális feldolgozáshoz, a figyelemhez és a baba iránti empátiához.
Mi formázza az újdonsült apa agyát?
Az apák agyának plaszticitásának mértéke pedig összefüggésbe hozható azzal, hogy mennyit kommunikáltak a babával. Bár az apák számtalan országban egyre gyakrabban vesznek részt a gyermekgondozásban, részvételük intenzitása nagyon eltérhet egymástól. Az érintettség ezen skálája magyarázatot adhat arra, hogy miért találtak finomabb agyi elváltozásokat az apáknál, mint az anyáknál.
Valójában az apák agyi változásai csaknem feleakkora nagyságrendűek, mint az anyáké.
A társadalmi, kulturális és pszichológiai tényezők mind meghatározzák, hogy az apák mennyit foglalkoznak gyermekeikkel. Valójában a spanyol apáknál, - akiknek átlagosan több apasági szabadságuk van, mint a kaliforniai apáknak -, határozottabb változásokat mutattak az olyan agyi régiókban, amelyek a célirányos figyelmet támogatják, s ami segíthet, hogy ráhangolódjanak csecsemőik jelzéseire.
Ez a megállapítás felveti a kérdést, hogy az a családpolitika, amely hozzájárul, hogy az apák több időt töltsenek a csecsemőgondozással a korai szülés utáni időszakban, segíthetik-e az apai agy fejlődését. És persze ott vannak a férfiak másik csoportja, akiknél erőteljesebb az agy és a hormonok átformálódása, s ettől motiváltabbak a csecsemőik gyakorlati ellátásában.
De sokkal több kutatásra van szükség ahhoz, hogy megválaszolhatóak legyenek ezek a kérdések, hogy miképpen lehet a legjobban beavatkozni az apák kezelésébe, akiknél fennáll a veszély, hogy nehézségekbe ütközik a szülői szerephez való alkalmazkodásuk. A tanulmány szerzői hozzáteszik: annak ellenére, hogy az apák fontosak a gyermekek fejlődésében, Amerikában nemigen finanszírozzák a férfiak apává válásával kapcsolatos kutatásokat, de abban bíznak, hogy ez megváltozhat, ha egyre több ilyen eredmény jelenik meg. S akkor a szülés utáni gondozás részletesebb méréseivel végzett tanulmányok minél többet fognak feltárni a szülők agyának plaszticitásával kapcsolatban mind a férfiak, mind a nők esetében.
