Tegnap este az ATV Napló című műsorában beszélt arról Karsai Dániel - aki két hónappal ezelőtt még kerekesszékben ült, most már viszont nem tud kikelni az ágyból -, hogy mi hiányzik neki a legjobban a régi életéből: az evés öröme és az otthonából való kimozdulás. Arról is beszélt, hogy már csak egy hétre előre tervez.
"Most először fordult elő velem az, hogy sokszor nem értettem a szavait, pedig nagyon próbáltam koncentrálni” - mondta Török Réka riporter az interjú után a Naphire.hu-nak.
A Telex hétfői interjújában az eutanázia haza helyzetének megváltoztatásával kapcsolatban Karsai arról beszélt, sokkal többet ért el, mint korábban gondolta volna, és ha ő maga nem is éri meg a jogszabályok megváltoztatását, az ügy már soha nem lesz ugyanott, mint fél évvel ezelőtt.
Szintén sikernek tartja, hogy a témában kulturált beszélgetés alakult ki. Magyarországon ugyanis tízezer ember van, akik valamilyen betegség miatt hozzá hasonló helyzetben vannak, az eutanázia legalizálása pedig megrövidíthetné a szenvedésüket.
Az ALS-ben szenvedő alkotmányjogász arról is beszélt a lapnak, hogy gyakorlatilag az ilyen lehetőségek, mint ez az interjú, tartják benne a lelket.
Ez a fajta küldetéstudat ébresztette rá, hogy még ebben az állapotban is van értelme az életének.
„A betegség egyetlen aspektusát sem szégyellem, és végig meg akarom mutatni, hogy másnak már ne kelljen.”
A szinte teljes mozdulatlanságba szorult Karsai Dánielnek megszűnt a magánszférája, és az orrfújáshoz is segítségre van szüksége, ami elmondása szerint megalázó élmény. Mindezek ellenére változtatott korábbi álláspontján, továbbra is értelmesnek és hasznosnak látja az életét, mert képes a külvilággal kommunikálni.
Mint mondja, ha tehetné, még mostani állapotában sem választaná az eutanáziát. Nem csak az ügy tartja életben, a magánéletében is nagyon sok jó dolog van. Hozzáteszi, van még egy-két elintézetlen emberi jogi ügy hazánkban, találna új közfeladatot is.
„Engem nem a halálfélelem tart vissza, hanem az, hogy még mindig jó az élet.