„Korán szembesültem azzal, hogy Magyarországon nem elsősorban orvoshiány van, hanem rendszerhiány. A beteg nem attól szenved, hogy az orvos nem tudja, mit kellene csinálni, hanem attól, hogy a rendszer nem engedi megcsinálni. Egy idő után jobban érdekelt a „miért nem működik” kérdés, mint a „hogyan operálunk”. Az orvos a végén áll a láncnak. Előtte ott van a szervezés, a szabályozás, az ösztönzők. Ha ezek rosszak, akkor a legjobb orvos is csak tüzet olt" – mondta Kóka János a Weborvosnak adott interjújában.
A Doktor24-ről azt gondolja, hogy egy profin szervezett, pár tízmilliárdos sziget a magyar egészségügy sokezermilliárdos tengerében. Ezért szerinte ami itt működik, miért nem működhetne a közkórházban, ha ugyanaz a szakembergárda, a műszer, a kötszer?
„Ma az egészségügyet költségként kezeljük. Pedig ez a legnagyobb termelékenységi befektetés. Egy beteg társadalom szegény társadalom. Mérni kell, mi történik, és el kell dönteni, mi a fontos. Nem mindent mindenhol, hanem azt kell kínálni, ami a legtöbb egészséges életévet adja” – jelentette ki.
Fotó: Bánkuti András
„A rendszer ma a betegséget finanszírozza. Át kell állítani arra, hogy az egészséget jutalmazza. Ehhez bátor, hosszú távban gondolkodni képes politikusok kellenének, no meg az, hogy kiszabadítsuk a teljes szektort a permanens pártpolitikai kampány fogságából”.
A magán- és az állami egészségügy együttműködésével kapcsolatban azt vallja, hogy a beteg szempontjából teljesen mindegy, ki a fenntartó, csak az számít, hogy időben, jó minőségben kapjon ellátást. A magánszektor sokszor gyorsabb, rugalmasabb, jobban szervezett. Az állami rendszer viszont tud nagy léptékben gondolkodni, megelőzésbe fektetni, és olyan eseteket is vinni, amiket piaci alapon nem lehet. Ha ezt nem ideológiai, hanem gyakorlati kérdésként kezeljük, nagyon sok értelmes együttműködés jöhetne létre.
Kóka szerint az „anti-aging” szót szerinte sokan félreértik. Nem örök életet jelent, hanem későbbre tolt betegségeket és jobb életminőséget: hogy 65-75 évesen ne „beteg idős” legyél, hanem aktív. A longevity a 21. század egyik legnagyobb üzlete és társadalmi nyeresége egyben. A halhatatlanság mese. De az, hogy a betegségeket későbbre toljuk, történelmi lehetőség. A „hatvan fölött már leépül” korszak véget ér. Ha jól csináljuk, az öregedés nem teher lesz, hanem tapasztalati tőke. Ez átírja a munkát, az oktatást, a családot, a nyugdíjat. Ritka pillanat, amikor egy orvosi forradalom civilizációs következményekkel jár.
