Az újkor legjelentősebb globális járványai közé tartozik a Covid-19, amely a közép-kínai Vuhan városából indult ki 2019 végén. A SARS-CoV-2 nevű vírus légzőszervi megbetegedést okozva terjedt el világszerte, és 2020 elejére az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) világjárvánnyá nyilvánította. A járvány hatása példátlan volt: a világ számos országában kijárási korlátozásokat vezettek be, lezárták a határokat, az egészségügyi rendszerek pedig óriási nyomás alá kerültek.
A koronavírus emlékei, tapasztalatai még velünk vannak, nem csoda, ha a világ a szokásosnál is erősebben figyeli a légzőszervi megbetegedéseket. Legutóbb például a humán metapneumovírus (HMPV) esetszámainak emelkedése kapott kiemelt figyelmet, hiszen ez is egy légzőszervi megbetegedés, ráadásul az esetszámok Kínában ugrottak meg. Ugyanakkor a szakértők hangsúlyozták, hogy nem új kórokozóról van szó. A WHO felhívta a figyelmet, hogy az esetszámok megfelelnek a szezonális átlagnak, a kínai hatóságok adatai szerint pedig a kórházi terhelés is alacsonyabb a korábbi időszakhoz képest:
Kína az elmúlt évtizedekben több járvány kiindulópontja volt, még ha a járványügyi jelzőhálózat kiépítetlensége, illetve sokszor a jelzések késedelmei miatt nem is mindig lehet pontosan megállapítani, hogy hol pattant ki az első szikra.
1957: Ázsiai influenza
Az ázsiai influenza első eseteit 1957 februárjában Kína délnyugati Kujcsou tartományában azonosították. Az akkori globális járványfigyelési rendszer még nem volt kellően fejlett, így az információ lassan terjedt, nem volt azonnali riasztás. A járványt az influenza A H2N2 altípusa okozta, amely madárinfluenza-vírusból származó géneket tartalmazott. A vírus gyorsan terjedt Kínában, majd Ázsián keresztül az egész világon: annyira, hogy az 1918-as spanyolnátha óta a legsúlyosabb világjárvánnyá vált.
A Kínai Népköztársaság ekkor még nem volt a WHO tagja. Ez késleltette a nemzetközi reagálást, így más országok csak később értesültek a kitörésről, ami nagyban befolyásolta a járvány kezelésének hatékonyságát. Az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (Centers for Disease Control and Prevention, CDC) ugyanakkor azt állítja, hogy az influenzát először Szingapúrban jelentették 1957 februárjában.
A The Times 1957. április 17-én arról számolt be, hogy „az influenzajárvány több ezer hongkongi lakost érintett”, a The New York Times pedig arról írt, hogy a 2,5 millió fős lakosságból körülbelül 250 ezer embernek volt szüksége orvosi ellátásra. A város zsúfoltságát tovább növelte a szárazföldi Kínából érkező mintegy 700 ezer menekült jelenléte, akik a kommunista hatalomátvétel elől menekültek az akkor még brit gyarmat Hongkongba, sok esetben zsúfolt táborokban élve. Az amerikai Influenza Információs Központ szerint a betegség főként ezen menekültek körében fordult elő, Hongkong volt az első jelentős nemzetközi terjedési pont.
A betegség lefolyása jellemzően négy-öt napig tartott, de egyes esetek akár két hétig is elhúzódtak. A vírus főként a gyermekeket érintette, de ritkán volt halálos számukra. A legnagyobb veszélyt az idősek, a terhes nők és a krónikus szív- és tüdőbetegséggel élők számára jelentette.
Fotó: Pexels
A járvány során a becslések szerint világszerte 1-4 millió ember veszítette életét, bár a halálozási arányra vonatkozó adatok eltérnek: a WHO és más szervezetek különböző becslései szerint az arány 0,1 és 0,2 százalék között mozoghatott. A gazdasági károk is jelentősek voltak: számos gyár, bánya ideiglenesen felfüggesztette a működését és több országban iskolákat is bezártak.
Az influenza elleni vakcinát 1957 májusában kezdték fejleszteni, majd gyors és hatékony oltási kampány kezdődött. A járvány tapasztalatai nyomán jelentősen fejlesztették a globális járványfigyelő rendszereket és az oltóanyag-elosztás koordinációját. Szükség volt rá.
1968: Hongkongi influenza
Az első eseteket 1968. július 13-án jelentették Hongkongban, de már július 11-én a Ming Pao című hongkongi lap hírt adott a szomszédos Guangdong tartományban fellépett légzőszervi megbetegedésekről. Másnap a The Times is beszámolt egy délkelet-kínai járványról. Egyes források szerint a járvány már tavasszal elkezdődött Kína középső tartományaiban, például Szecsuanban, Kanszuban, Sanhsziban és Sansziban, de a korlátozott információáramlás és a kínai hatóságok szűkszavúsága miatt nem lehetett pontosan megállapítani, hogy ezek az esetek azonosak voltak-e a Hongkongban kitört influenzával.
A vírus körülbelül 500 ezer embert – a helyi lakosság mintegy 15 százalékát – fertőzte meg Hongkongban, beleértve a szomszédos Guangdong tartományból érkezett lakosságot is. A járvány gyorsan átterjedt Ázsiára, majd heteken belül elérte az Egyesült Államokat. A vietnámi háború idején az Egyesült Államok katonái gyakran ingáztak a délkelet-ázsiai hadszíntér és az otthonuk között, ami elősegítette a vírus gyors nemzetközi terjedését.
A járvány 1970-ig tartott, világszerte 1 és 4 millió közé becsülik az áldozatok számát. A vírus az influenza A H3N2 altípusához tartozott, amely az 1957-es ázsiai influenzát okozó H2N2 vírus genetikai átrendeződésével jött létre.
A fertőzés különösen súlyosan érintette az Egyesült Államokat, ahol a járvány csúcspontja 1968 decemberében volt. A járványt jelentős nemzetközi mozgósítás követte, amelyet a WHO koordinált. 1968 novemberére hatékony vakcinákat fejlesztettek ki.
Fotó: Wikipedia
1997: Madárinfluenza A(H5N1)
Az A(H5N1) madárinfluenza-vírus első áldozatait szintén Hongkongban regisztrálták 1997-ben, amikor hat ember vesztette életét. A vírus elsősorban a tenyésztett szárnyasokat veszélyeztette és szinte minden emberi eset azoknál jelentkezett, akik közvetlenül érintkeztek fertőzött madarakkal. 2003-ban újra jelentős járványhullám indult Délkelet-Ázsiában, ahol a WHO adatai szerint 15 országban 468-an fertőződtek meg és 282-en vesztették életüket. A madárinfluenza több tízmillió madár pusztulásához vezetett, és világszerte több százmillió szárnyast kellett levágni a fertőzés terjedésének megakadályozása érdekében. Az érintett országok között volt Délkelet-Ázsia, Európa és Afrika több területe is – különösen 2008-ban, amikor a vírus világszerte komoly aggodalmat keltett. Bár tartottak attól, hogy a vírus könnyen emberről emberre terjedő formává alakulhat, ez végül nem következett be.
2003: SARS
A súlyos akut légzőszervi szindróma (severe acute respiratory syndrome, SARS) 2002 novemberében jelent meg a déli Kuangtung tartományban. Feltételezhetően denevérektől indult, és valószínűleg a vadállat-piacokon, emberi fogyasztásra kínált cibetmacskákon keresztül terjedt át az emberekre. A SARS – amelyet a vírus megjelenése miatt sorolnak a koronavírusok közé – rendkívül fertőző volt, és akut, időnként halálos kimenetelű tüdőgyulladást okozott.
Az első esetet Foshan városában regisztrálták. Az első fertőzöttek között főként piaci árusok és vendéglátóipari dolgozók szerepeltek, majd a betegség elérte az egészségügyi dolgozókat is. A kínai hatóságok csak késve, 2003 februárjában értesítették a WHO-t a járványról. Március 12-én a WHO globális egészségügyi riasztást adott ki.
A járvány gyorsan átterjedt Hongkongra és más országokra, miután Liu Jianlun – egy fertőzött orvos, aki a vírus szuperterjesztőjévé vált – 2003 februárjában a hongkongi Metropole Hotelben megszállva 16 másik vendéget is megfertőzött.
A SARS hamarosan eljutott Vietnámba, Szingapúrba, Tajvanra, Kanadába és az Egyesült Államokba is, többnyire légi közlekedés útján. A WHO 2003. július 5-én bejelentette, hogy a SARS-járványt sikerült megfékezni és világszerte felszólította az egészségügyi hatóságokat, hogy ne legyenek elbizakodottak, mert a betegségtől még nem szabadult meg teljesen a világ. Gro Harlem Brundtland, a WHO akkori főigazgatója hangsúlyozta, hogy a világjárvány vége a nemzetközi közegészségügyi összefogás eredménye.
