Régóta eldöntendő kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán Kormányinfókra járni, hiszen ott garantáltan csak a már unalomig ismert kormányzati frázisok hangzanak el, kevés érdemi információhoz lehet hozzájutni. Ezúttal viszont elhangzott néhány kulcsmondat Orbán Viktor miniszterelnök évindító nemzetközi sajtótájékoztatóján, hétfőn. Csak erős túlzással lehet amúgy a kormányzati performanszt sajtótájékoztatónak nevezni, ugyanis eleve nem engedtek be minden újságírót, akit pedig beengedtek, annak csak egy kérdés jutott, vagyis bármit válaszolhatott a kormányfő, arra nem lehetett visszakérdezni.
Számomra a legfontosabb mondatok az MNB-botránnyal kapcsolatban hangzottak el. Íme:
Nem tudok érte felelősséget vállalni. Az illetékes szervek le fogják folytatni az eljárásokat, és mindenki megkapja azt, ami jár a föltárt tények alapján. Nem híresztelések alapján, hanem dokumentált, bizonyított tények alapján. Ezt várom, hogy ez bekövetkezzen, és ez be is fog következni
– fogalmazott a kormányfő. Itt jó lett volna visszakérdezni.
Egyrészt eleve az egész jegybanki botrány abból indult ki, hogy egy állami szerv, jelesül az Állami Számvevőszék (ÁSZ) lefolytatott egy eljárást, amely végén kimondták: a jegybanki alapítványok alatt létrehozott összetett cégstruktúra nem támogatta a vagyon megőrzését és nem biztosította az átláthatóságot. Ezt pedig nem híresztelés, hanem évekig tartó vizsgálat és feltárt tények után állapították meg.
Fotó: MTI
Az pedig visszatérő állítása a kormánynak, hogy a jegybank független, a kormány tehát nem tehet semmiről, és semmilyen felelősség nem terheli azért, mert a jegybanki alapítvány alá átláthatatlan cégháló és tőkealapok szövevénye épült ki, ahonnan magánzsebekbe is vándorolhattak közpénzek, ráadásul százmilliárdos nagyságrendű vagyonvesztés is bekövetkezhetett.
Itt is vissza lehetett volna kérdezni. Ugyanis éppen lapunk írta meg, hogy legalább két, Orbán Viktor miniszterelnök által aláírt kormányrendelet is hozzájárult ahhoz, hogy a jegybank alapítványai megvalósíthatták az ÁSZ által gyanúsnak ítélt ingatlanberuházásaikat. A jegybank által létrehozott Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány építkezéseit nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánította a kormány. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások egyik sajátossága, hogy külön kormánymegbízott koordinálja őket. Ebben az esetben ez a feladat a Budapest Főváros Kormányhivatalát vezető kormánymegbízottra hárult, aki nem más, mint a korábbi fideszes józsefvárosi polgármester, Sára Botond.
Tényleg nincs kormányzati felelősség, miniszterelnök úr? Akkor a kormánymegbízott mit csinált? A kormányrendeletek miért születtek? Abban viszont egyetértünk, hogy én is azt várom, mindenki megkapja azt, ami neki jár. Viszont az a gyanúm, hogy ehhez új rendőrségi és ügyészségi vezetőkre, valamint új kormányra is szükség lesz.
A másik fontos kulcsmondat Orbán Viktortól pedig ez volt:
A brüsszeli és a magyar út között kell választania Magyarországnak a 2026-os parlamenti választáson.
Ez az állítás a saját maga politikai szempontjából biztosan így van. Azt már régen megszoktam, hogy a kormányfő a világpolitika egyik nagy szereplőjeként és ismerőjeként tünteti fel magát. A mostani beszédének is legalább a kétharmada különböző világpolitikai megfejtésekből állt. A brüsszeli szó 31-szer hangzott el benne, mindig negatív kontextusban.
A keretezést értem, de az teljesen hamis: nem a brüsszeli és a magyar út között kell választani tavasszal. Orbán természetesen saját magát azonosítja a magyar úttal, csak az lehet a magyarok útja, amerre ő szeretne menni. Igazából több magyar út van. A választás legfőbb tétje, hogy folytatódhat-e tovább a NER, a korrupció, vagyonok kiszervezése vagyonkezelő alapítványokba, vagy végre talán vége lesz ennek.
Én is a magyar utat választom, de az garantáltan nem arra megy, amerre Orbán mondja.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
