Kövér László elrekvirált több mint 60 festményt a Nemzeti Múzeumtól, és Tisza István székét is, hogy utóbbi az Országház múzeumába kerüljön, de ő ült rajta múlt hétig. Stomfeld Aurél kanapéja pedig eltűnt a kulturális minisztériumból, de volt, amikor NKA-pénzen vettek szalongarnitúrát az államtitkárnak. A HVG cikkében bemutatta, hogyan bánt az előző rendszer az általa használt ezernél is több múzeumi műtárggyal.
Fotó: Facebook/Magyar Péter
Az írás apropóját az adhatta, hogy Magyar Péter tárlatvezetést tartott a hét elején a Karmelita kolostor épületében, kedden pedig képeket, majd videót közölt a szintén a Várban található Belügyminisztérium belső tereiről, és bemutatta a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda luxusberendezését.
Csak a Szépművészeti Múzeumból és a szervezetileg hozzá tartozó Magyar Nemzeti Galériából 97 műtárgy szolgál dekorációként a Karmelitában, köztük Mednyánszky László, Márffy Ödön, Egry József, Kádár Béla, Paál László, Szinyei Merse Pál, Lotz Károly, Czóbel Béla, Benczúr Gyula és Vaszary János művei.
A képek kvalitásos alkotások, de jól látható, hogy Orbán Viktor lakberendezői az 1930-as éveknél közelebb nem merészkedtek a mai korhoz: nemhogy még élő művészek nem szerepeltek a kiszervezett kollekciókban, de olyan kortárs klasszikusok sem, mint a francia köztársasági elnök dolgozószobáját díszítő, magyar származású Hantai Simon alkotása. Ahogy a nemzetközileg ismert klasszikus modernek, mint minden magára valamit is adó nemzetközi modern gyűjteményben szereplő Moholy-Nagy, vagy Vasarely sem.
Így van ez a Nemzeti Múzeumból kölcsönzött 20 festmény esetében is. Ezek a Történelmi Képcsarnokból származnak, s mind egykori, kizárólag a második világháború előtt működő miniszterelnököket, minisztereket ábrázol. Ezek között is akad néhány jelentősebb alkotás, például Barabás Miklós Baross Gáborról, Benczúr Gyula Lónyay Menyhértről és Wekerle Sándorról készült portréi.
A Magyar Péter által külön kiemelt Mátyás király pajzsáról kiderült, hogy hiteles másolat, az eredeti Párizsban van. Erről Jonathan Lacote francia nagykövet is megemlékezett Facebook-bejegyzésében:
A Karmelitában lévő tárgy valószínűleg a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményébe tartozik, amelyet 1990-ben a francia állam ajándékozott Magyarországnak Mátyás halálának 500. évfordulója alkalmából. Hol lenne a legjobb helyen, mint a Karmelita folyosóján? Hiszen a Hadtörténeti Múzeumot is bezáratta a miniszterelnök, hogy oda telepítse a Honvédelmi Minisztériumot.
Ez hamarosan megváltozik – bizottsági meghallgatásán Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter azt mondta, hogy a Hadtörténeti Múzeum visszaköltözik a Kapisztrán térre. Így a pajzs is visszakerülhet oda. Ahogy fogalmazott: „A Hadtörténeti Múzeumnak van a budai Várban a helye, nem a miniszternek”.
A Karmelitát még ennél is pompásabban szerették volna berendezni. 2013-ban össze is hívták a nagy országos gyűjtemények vezetőit, és megkérdezték, miket „ajánlanak fel”. Az egyik akkori vezető elmondta, egyesek óvatosak voltak, próbáltak nem csúcsdarabokat kínálni, hanem a raktárból válogatni dekoratív darabokat. „Amikor a miniszterelnök emberei meglátták, hogy miket adna az Iparművészeti Múzeum, hatalmas letolás lett a vége, és elmondtak bennünket mindennek, mit képzelünk, hogy szabotáljuk a Karmelita berendezését.”
Eztán döntött úgy a kormány, hogy, ha már ilyen nehéz a múzeumokkal, akkor maga vesz műtárgyakat. 2015-ben létre is hoztak egy egymilliárd forintos műkincsvásárlási keretet. Lázár János akkor azt nyilatkozta lapunknak, hogy a vécékben például politikusokról készült karikatúrák lesznek, de addig egyetlen alkotást, Ligeti Antal Szepes várát ábrázoló tájképet vásárolták meg. Aztán 2016 decemberében jelent meg kormányhatározat arról, hogy további 3,9 milliárd forintot – akkoriban egy kisebb stadionnyi pénzt – költenek a Miniszterelnökség új, várbeli épületének „egyedi belsőépítészeti kialakítására”. Ez akkoriban is kiverte a biztosítékot, és talán mert közeledett a 2018-as választás.
Vagy már nagyon szeretett volna beköltözni Orbán Viktor, aki elhatározta, hogy a kifejetetten puritán belsőépítészetet akar. Akkor döntöttek arról, hogy nem állítják például helyre a refektóriumba a páratlan késő barokk freskókat, hanem eltakarják őket, a berendezést pedig múzeumi tárgyakkal oldják meg, de nem ragaszkodtak a kiemelkedő alkotásokhoz. Azért így is kerültek oda olyan műtárgyak, amelyeknek nem szabadott volna, például az Iparművészeti Múzeum szőnyegei. Ezek aztán az intézmény mostani közlése szerint 2023 folyamán visszakerültek a gyűjteménybe.
Mivel a múzeumokat az állam rövid pénzügyi pórázon tartja, azok vezetői nem egyenrangú partnerként tárgyalnak a műtárgyakat kérő hivatalokkal, különösen nem a fenntartó kulturális tárcával és a Miniszterelnökséget kezelő Várkapitánysággal. Azt hiszik ugyanis, hogy a nagyvonalúságukkal jó pontot szereznek, ami pénzügyi támogatásokban is meglátszik majd.
De a legtöbbször csalódnunk kellett
– mondja önkritikusan egy korábbi múzeumi vezető. A műtárgyakat elvben kiállításra vissza kellene adniuk a hivataloknak, ám a Szijjártó-féle Külgazdasági és Külügyminisztérium például túszul ejtette Benczúr Gyula híres Andrássy-portréját. Molnos Péter művészettörténész szerint 2023-ban hónapokon keresztül próbálta elérni, hogy legalább néhány évre a legméltóbb helyre, a tiszadobi Andrássy-kastély frissen elkészült kiállítására kerüljön. „Bár a kölcsönző Budapesti Történeti Múzeum kifejezetten szívesen adta volna gyűjteménye ékességét, hiszen rögtön felismerték: Tiszadob méltó és rendkívül látogatott környezetet nyújtana Andrássy Gyula legnépszerűbb portréjának, a minisztérium nemet mondott.”
A fővárosi fenntartású múzeumnak nem volt mit várnia és félnie a külügyminisztériumtól, ahol a hivatalos közlése szerint „minden jel szerint 2001 óta van kölcsönben”. Hogy miért érdemes ennyi ideig nélkülöznie a közgyűjteménynek ezt a csúcsdarabot? Mert a Fővárosi Képtárnak nincs állandó kiállítása – derül ki az intézmény válaszából.
Bár hivatalosan mindig azt mondják a múzeumok, hogy raktári anyagot adnak kölcsön, és néha egy-egy keretezést vagy kisebb restaurálást át is vállal a kölcsönző fél, hasznuk nem származik belőle, mert az állam soha nem fizet kölcsönzési díjat, és többnyire a szállítás költségét is a múzeumok állják.
Jobb modorú intézmények tényleg rábízzák a múzeumra, hogy mit ad, de volt olyan eset, hogy Lázár János – amikor a Karmelitában írodát kapott – titokban 13 képet rendelt magához a Demeter Szilárd által vezetett Magyar Nemzeti Múzeumból, amelyek közül aztán hármat választott ki, a többit visszaküldte, mint egy webáruháznak.
„Valószínűleg felpróbálták a falra őket, hogy melyik mutat jobban”
– mondta a HVG-nek a múzeum egyik munkatársa.
Az viszont nagy nyilvánosságot kapott, hogy Lázár személyesen ment a csaknem egy évtizede bezárt Iparművészeti Múzeumba műtárgyakat válogatni. Miután ez ellen a dolgozók demonstráltak, úgy tűnik, elment a kedve a múzeumi shoppingolástól, mert az Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNMKK), amelyhez az Iparművészeti Múzeum is tartozik, kérdésünkre azt közölte: „A Lázár János miniszter kérésére 2025-ben kiválasztott bútorok továbbra is az Iparművészeti Múzeumban vannak, nem kerültek kiszállításra.”
Egy durvább esetre a HVG most bukkant rá. Amikor a Parlament termeit a magyar történelem jeles alakjairól nevezték el, Kövér László volt házelnök úgy gondolta, hogy egy-egy, a névadóról készült portréval is fel kellene dobni azokat. Ám a képekről nem hiteles másolat készítettek, vagy kölcsönbe kérték a Nemzeti Múzeumtól, hanem elrekvirálták azokat. 2024 májusában írta alá Demeter Szilárd azt a szerződést, amely több mint 60 műtárgyat ad vagyonkezelésbe az Országgyűlés Hivatala részére – tudta meg a portál.
A teljes cikket, amiben mind a 117 műalkotás pontos leltára is megtalálható, itt olvashatják el.
