Ahogy arról az Index év elején beszámolt: „Szenteste 914 ezer, hétvégén húsz perc munkáért 600 ezer forint – újabb áldozatok jelentkeztek a duguláselhárító maffia ügyében. Az Országos Rendőr-főkapitányság szerint az irreális ár önmagában nem bűncselekmény, a megtévesztést kell bizonyítani.”
Vajon hogyan? Éjszaka, a szétszedett fürdőszobai kazán előtt állva, netán az előszobában kellene kideríteni az ügyfélnek a megtévesztést?
„A váci pár 600 ezer forintos duguláselhárítási számlájáról szóló cikkünk után nemcsak újabb olvasói történetek érkeztek, hanem a rendőrség is megszólalt az ügyben. Az Országos Rendőr-főkapitányság válaszai azonban legalább annyira mutatják meg a jogi mozgásteret, mint annak határait. Miközben az áldozatok történetei szinte egymásra másolhatók, az eljárás elindítása továbbra is nehéz, különösen akkor, ha a történet „csak” irreálisan drága számlával végződik” – jegyzi meg az Index cikkírója.
Pofátlan csalások történnek, nap mint nap
Csak? Itt kezdődik a gond. Amint az az mfor.hu egyik régebbi cikkében is olvasható, a forgatókönyv mostanában úgy zajlik, hogy megérkeznek a szerelők – többnyire ketten –, majd közlik az ügyféllel: a javítási költség, ha jól megnézik, mondjuk 560 ezer forint lesz. De most és rögtön le kell perkálni a konyhaasztal sarkára készpénzben 200 ezret – közlik a hölggyel –, mert egyébként hozzá sem fognak.
Fotó: DepositPhotos.com
– Akkor menjünk együtt pénzt felvenni! – tuszkolják be a kisbuszba a leendő áldozatot.
Ő ugyan nem bugyuta, pontosan tudja, mi következik, de látszólag belemegy, már csak a kaland kedvéért is. Az OTP előtt a szerelők kint megvárják. A kliens bent nem veszi fel a pénzt, hanem ír egy átvételi elismervényt, és kiviszi aláíratni. Nos, nem írják alá – ami egyértelműen jelzi a csalási szándékot. Ekkor mindenki elköszön, és megy a dolgára.
Semmi jogkövetkezmény nem történik
Ehhez képest egy hét múlva kap az ügyfél egy pofátlan levelet a vállalkozótól, – cégjegyzékszámmal, pecséttel, címmel – hogy igaz, nem javították meg a kazánt, de kijöttek és megvizsgálták, kérnek átutalni 138 ezer forintot… Happy end: a kazánt egy másik szerelő 25 ezerért öt perc alatt megjavította, mert a csak a termosztátot kellett kicserélni. Az összegben az új termosztát ára is benne volt.
Irány a rendőrség, feljelentés – aztán ígérgetés, hogy majd értesítenek, de semmi nem történt azóta se. A csalók továbbra is élik világukat, és hajtják fel a semmit nem sejtő áldozatokat.
Ahogy az egyik jogász kollégám megjegyezte, kevés a rendőr, ráadásul, miután nem történt az utóbbi esetben befejezett bűncselekmény, ezúttal nincs is miről beszélni. Csak a csalás kísérlete történt. A súlyosabb eseteket is évekig tárgyalják, a károsult soha vagy nagy ritkán jut hozzá a pénzéhez. Ha indul egyáltalán büntető eljárás, akkor is meg kell várni, amíg lezárul, csak ezután kezdődik a polgári per a kártérítés miatt, és utána indul a végrehajtás. Eközben évek telhetnek el.
A javítási-szerelési piacon különösen kiszolgáltatott az ügyfél, mert a vendéglátóhelyekkel, boltokkal szemben nincs előre tisztában az árral. Ha elhív három mestert, azok mind elkérik majd a kiszállás és a felmérés díját. Van, ahol csak ez utóbbi összeg hatvanezer forint – és ettől még nem működik a bojler. Telefonon pedig jellemzően nem adnak felvilágosítást, ráadásul az esetek többségében a szerelők, szolgáltatók jó része feketén, kápéban, zsebre dolgozik, számla nélkül. Ilyenkor a garancia is elvész.
De hol van eközben a fogyasztóvédelem?
Az Mfor Nemzeti Kereskedelmi és Fogyasztóvédelmi Hatósághoz eljuttatott kérdésére azt válaszolták, hogy a kisiparos szolgáltatókkal kapcsolatban az ügyfélszolgálatra 2025-ben 25 elektronikus-, illetve 40 telefonos, 2026-ban (eddig) 4 elektronikus-, illetve 14 db telefonos, vagyis összesen 84 megkeresés érkezett a duguláselhárító-, illetve 1 elektronikus megkeresés villanyszerelő szolgáltatás miatt.
Az ügyek tartalmát tekintve a panaszosok elsősorban az indokolatlanul magas munkadíjakat, a szolgáltatás elvégzését megelőző megtévesztő tájékoztatást, és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot, valamint a munkavégzés során okozott károkat, például a burkolat sérülését kifogásolták.
Nincs idő tárgyalásokra járni
Ebből az derül ki az újságíró számára, hogy kevesen tesznek feljelentést, indítanak hivatalos eljárást a csalók ellen. Nincs is sok értelme, ugyanis „a fogyasztóvédelmi hatósági hatáskörben eljáró kormányhivatalok hatásköre a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 45/A. § (1) bekezdése alapján nem terjed ki a szerződések létrejöttére, érvényességére, joghatásaira és megszűnésére, az említett jogviták pedig elsődlegesen szerződéses jogviták, amelyek tárgyában a fogyasztók a békéltető testületekhez, illetve a polgári bíróságokhoz fordulhatnak.”
Ugyanakkor az NKFH részéről kiemelten fontosnak tartják a fogyasztói tudatosság erősítését, különösen az olyan szolgáltatások esetében, amelyek igénybevétele gyakran sürgős helyzetben történik. „Fontos, hogy az ügyfelek lehetőség szerint már a szolgáltatás megrendelése előtt tájékozódjanak a vállalkozásról, a várható költségekről és a szolgáltatás feltételeiről, és csak kellő körültekintéssel kössenek megállapodást. „Az NKFH célja, hogy a fogyasztók megfelelő tájékoztatással és tudatossággal magabiztosabban tudjanak dönteni, ezért a rendelkezésünkre álló kommunikációs csatornákon rendszeresen teszünk közzé tájékoztató anyagokat a fogyasztói tudatosság erősítése érdekében.”
Mi a helyzet külföldön?
Külföldön sem sokkal jobb a helyzet. Az NFKH válaszából az derül ki, hogy „az SOS házkörüli szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszok tekintetében szinte valamennyi tagállamban vannak problémák, hiszen mindenhol lehetnek vállalkozók, akik visszaélnek a fogyasztók kiszolgáltatott helyzetével. Legutóbb például Belgiumtól is érkezett megkeresés, amely a többi tagállam jó gyakorlatait, megoldási javaslatait kutatta.”
