<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
7p

Mi lesz a forinttal? Tényleg lehet egyszámjegyű az infláció? Most már megkapjuk az EU-s pénzeket? Mekkora a baj az egészségügyben, oktatásban?

Online Klasszis Klubtalálkozó élőben Jaksity Györggyel- vegyen részt és kérdezzen Ön is!

2023. február 15. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Dr. Máté Gábor orvos ma médiasztár, és még oly sok más – függőségkutató, szociológus, író, társadalomkutató. Ahogyan az a Normális vagy című slágerkönyvéből is kiderül, amelyet fiával, Máté Dániellel írt. Könyvajánló.

A kérdőjel nélküli cím önmagában fricska, hiszen éppen arról szól a könyv, mennyire nem vagyunk „normálisak” (persze ez a fogalom is relatív, hiszen mondjuk a 18. század embere egyik kortársunkat sem tekintette volna annak) és hogy végül is, mi, emberek és az általunk hihetetlen magasságokba emelkedett civilizáció tehetünk erről. Amelynek senki nem látja a végcélját, a tetejét, a felső határát.

Az alcím – Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban – sejteti, hogy itt nem egy egyszerű orvosi kóreset bemutatásáról van szó, mint mondjuk a vakbélgyulladás esetében. A mérgező társadalmi-gazdasági-egészségügyi környezetet – amelyet oly részletesen, szellemesen és találóan ír le a szerzőpáros – megváltoztatni ugyanis ma már lehetetlennek tűnik. 

Ne csak orvos legyen, de filozófus is?

Az igazán jó orvos egyben filozófus is – jelentette ki pár ezer éve Aelius Galenus. Már amelyik orvos… dr. Máté Gábor valóban az, de magyarországi kollégáinak nagy része nem ér ma rá filozófiai kérdésekkel vitatkozni.

A Kanadában élő világhírű szakember nem tudni, mennyire ismeri a hazai viszonyokat, de Magyarországon ma aligha van mód, idő, alkalom – vagy éppen kedv – efféle kérdésekről, akár még csak baráti társaságban, vagy szakmai kongresszusokon eszmét cserélni. 

Azzal a könyvet bemutató mottóval csak egyetérthetünk, hogy „ha az orvoslás valóban be akarja teljesíteni nemes feladatát, akkor a politikai és társadalmi életbe is be kell avatkoznia. Rá kell mutatnia mindazon akadályokra, amelyek hátráltatják a normális szociális működést, és el kell távolítani őket.”

Ez volt a meggyőződése Rudolf Virchow 19. századi német orvosnak. Bizonyára az idő tájt is megmaradt e követelmény vágyálomnak, mint ahogy ma is az.

Semmire nincs idő

Az orvosok próbálnak a betegek életébe, vagy inkább testébe beleavatkozni (miközben olykor beletaposnak a lelkükbe), csak éppen nem ismerik, kiről is van szó. Esetet kezelnek, jó esetben lelkiismeretesen, nem embert, arra a 21. században nincs idő. Percek állnak minderre rendelkezésre a körzeti orvosnál csakúgy, mint a világhírű professzornál.

A könyv részletesen bemutatja, hogy „korunk kultúrája a fogantatástól kezdve egészségtelen irányba tereli az emberi fejlődést, és azt tekinti normálisnak, ami fajunk szükségleteinek és evolúciójának története szempontjából teljes tévedés”.

Visszalépni nem lehet

Ezt a témakört bontja ki a könyvben a szerző. Arra persze ő sem tud receptet ajánlani, hogyan tépjük ki magunkat a világ sok részén oly fejlett fogyasztói társadalomból. Visszalépni a technikai haladásban, a kapitalizmus által irányított világkereskedelemben aligha lehet. Ebből viszont az következik, hogy egyre inkább „két lábon járó egészségügyi kockázat lesz ma az ember”.

Az 1944-ben született orvos családja egy része Auschwitzban pusztult el, édesapját munkaszolgálatra deportálták. 1956-ban Kanadába vándoroltak ki. Pár évnyi középiskolai tanárkodás után Máté Gábor visszatért az egyetemre, hogy orvosi tanulmányokat folytasson.

Több mint 20 évig családorvosként dolgozott Kelet-Vancouverben, hét évig volt a Vancouveri Kórház Palliatív Ellátási Egységének koordinátora.

A gyermekkor és a szenvedélybetegségek

Beosztott orvos a Portland Hotel nevű lakó és ellátóközpontban, amely Vancouver Eastside belvárosi negyedében található. A legtöbb itteni páciens valamilyen elmezavarban szenved, kábítószerfüggő, HIV-fertőzött, esetleg mindhárom. In the Realm of Hungry Ghosts című művében kábítószerfüggőkkel végzett munkáját és ezzel kapcsolatos élményeit taglalja.

Könyveinek visszatérő témája a gyermekkor hatása az ember testi-lelki egészségének alakulására neurológiai és pszichológiai mechanizmusokon keresztül; mindezt összeköti a társadalmi változásra való igénnyel. 

Dr. Máté Gábor. Fotó: Wikipédia
Dr. Máté Gábor. Fotó: Wikipédia

A szenvedélybetegségek biológiai és szocioökonómiai gyökereire hivatkozva, kezelések új módszereit javasolja (például biztonságos drogbeadási centrumok létesítését). 

Művében leírja az úgynevezett „korai hányattatások” (stressz, rossz bánásmód, szexuális zaklatás) szerepét a szenvedélybetegségre való hajlam kialakulásában és megnövekedésében. E tényezők gátolják a neurobiológiai fejlődést, különösen a motivációért és ösztönzésért felelős agyi kapcsolatok kialakulását. 

A stressz tehet erről is

Érvelése szerint az Amerikában a „drogok ellen folytatott háború” pont azokat bünteti, akikkel egyébként is rosszul bántak és ezzel még inkább elmélyíti és súlyosbítja a szenvedélybetegek amúgy is rossz helyzetét, hiszen a kutatások is azt igazolják, hogy a stressz az addiktív viselkedés, illetve a visszaesés fő kiváltó oka – olvashatjuk róla a Wikipediában.

Máté szerint egy olyan rendszer, amely marginalizál, kiközösít és olyan intézményekbe „utal” embereket, ahol nem részesülnek ellátásban, csak ront a problémán. Mára uralkodó tendenciává vált Észak-Amerikában, hogy a gyerekek gazdasági okokból nagyon fiatal koruktól kezdve rengeteg időt töltenek szüleiktől távol. 

Véleménye szerint szükséges a kisebbségeket (amerikai őslakos indiántörzsek) hátrányosan érintő politikai irányelvek megváltoztatása is, hiszen a hátrányos helyzet fokozott stresszel és megnövekedett addikciós kockázatokkal jár.

A gyermekkort nem lehet feledni

A korai élményeknek kulcsszerepe van a világról és a más emberekről alkotott kép és a stressz fiziológiájának alakulásában, ezek olyan faktorok, amelyek befolyásolják az egészség későbbi alakulását. Máté szerint a kora gyermekkorban rögzült érzelmi minták felszínre kerülnek a későbbi személyközi interakciókban. Az USA-ban végzett kutatások alapján a kora gyermekkori hányattatások hatását az életvezetésre és a szenvedélybetegségek, valamint más testi és lelki kórok kialakulásának kockázatára mindegyik könyvében elemez.

A gyermekkori hányattatások számának növekedésével exponenciálisan nő a szenvedélybetegség kialakulásának kockázata. Az ACE-ek, vagyis az elszenvedett negatív gyermekkori élmények exponenciálisan növelik más betegségek kialakulásának kockázatát is, mint például a rák, a szívbetegség, illetve az öngyilkosság és a korai halál.

Máté szerint a szenvedélybetegségben szenvedő betegeket arra kell bátorítani, hogy fedezzék fel gyermekkorukat és annak hatását a felnőttkori viselkedésükre.

Távol a szülőktől

Szintén sokat írt az iskolai erőszak és a figyelemhiányos zavar, az ADHD, valamint más lelki betegségek számának megnövekedéséről az amerikai gyerekek körében. Meggyőződése, hogy mindez a jelen társadalmi körülmények számlájára írható, mint a széttöredezett, elidegenedett társadalom és a stresszmentes, gondoskodó szülői viselkedés eltűnése. A történelem folyamán először élünk olyan társadalmakban, ahol a gyerekek az idejük java részét a gondoskodó szülőktől távol töltik. Pedig a gondoskodó szülők jelenléte elengedhetetlen az agy egészséges fejlődéséhez.

Szilárd meggyőződése (amelyet egyébként tudományos kutatások konkrét eredményeivel is alátámaszt), hogy az elme, a tudat, a lélek egészsége nem választható el a test egészségétől. Sokat foglalkoztatott előadó, rendszeresen ír különböző lapokba, és több könyve is megjelent.

A Normális vagy mindegyik fejezete más szemszögből világít rá a mai társadalom és egészségügy abnormális jelenségeire, a szüléstől kezdve a stressz kialakulásáig, a munkahely elvesztésétől való félelemig, az ember alapvető lelki szükségleteiig, a magány gyilkos hatásáig. 

Amikor a baba nem látja az érzelmeidet

Számomra talán a legmegdöbbentőbb az a fejezet volt, amiben arról olvashatunk, milyen káros, amikor a szoptatós anyák is használnak botoxot. Vagyis a saját babájuknak sem tudják kifejezni az érzelmeiket, hiszen a beavatkozás merevvé teszi az arcot, és nem tudnak láthatóan reagálni a babától érkező jelzésekre.

Merész a következő mondat: az internet a tömegek botoxa. Azaz, elvesztettük azt a képességet, hogy valóságosak legyünk.

Kiutat, kilépést ebből a helyzetből azonban a mégoly kiváló orvos és fia sem tud mutatni.

A könyvet az Open Books gondozta, Dési András György fordította.