Amolyan bátorsági próbának lehetünk most szemtanúi, elindult egymással szembe az orosz és a nyugati autó, a kérdés az, hogy ki rántja félre először a kormányt, szemlélteti a kialakult helyzetet Soós Károly Attila. De az ütközés egyelőre messze van, és mintha a fékeket is meghúzták volna mindkét oldalon.
Oroszországnak 580 milliárd dollár valutatartaléka van, ami a háború kitörése óta 16 milliárddal csökkent; ez nem túl jelentős veszteség, és ha igaz az orosz pénzügyminiszter állítása, amely szerint a folyamat leállt, akkor érdektelen. Eddig Oroszországból csak a forró pénzek menekültek, igaz a tőzsde indexe már jelentősebben esett. Kétségtelen, hogy ezek figyelmeztető jelek, de önmagukban apróságok. Nyilvánvaló, hogy a közvetlen külföldi beruházásokra a mostani pánik egyelőre nem hat, hiszen ezekből, ha elkezdték, nehéz kimenekülni.
Oroszország gazdasága persze jóval gyengébb, mint a nyugaté, és sebezhetőbb is, hiszen jórészt a kőolajra és a földgázra alapul. De ha Oroszországban komolyan előjönnek a nagyhatalmi ambíciók, akkor minden másról elfeledkeznek. A hadi dicsőség erősítheti ezt, még ha ez csupán egy halva született "robbantási" kísérletre adott válasz volt. Igaz, ennek az apró falatnak a lenyelésében is megmutatkoztak az orosz hadsereg gyengéi. Most úgy érzékelheti az orosz vezetés, hogy jól alakultak az ügyek, és ekkor elfeledkezhetnek a reformokról, a gazdasági szempontokról, de egyelőre – szerencsére - nem tartunk még itt.
A nagy kérdés most az, hogy az EU-orosz szembenállás ügyében meddig mennek el a felek. Az EU egyelőre az új partnerségi és Együttműködési megállapodás tárgyalását felfüggesztette, amit Moszkvában a józanság jeleként szinte ünnepeltek, hiszen nem tartják súlyos lépésnek.
WTO tagság hiánya még rosszul jöhet
Gazdaságilag éppen fordulóponthoz érkezett az orosz gazdaság, a kitermelő iparágak stagnálnak, ellenben a feldolgozóipar gyorsan bővül. Persze az exportot és a nagy költségvetési bevételeket továbbra is a nyersanyag szektor teremti elő. A változások azonban a mostani történések hatására lelassulhatnak, az amerikaiak ugyanis válaszul a grúz eseményekre bejelentették, hogy esetleg nem veszik fel a világkereskedelmi szervezetbe Moszkvát. Erre reagálva villámgyorsan kijelentette az orosz kormány, hogy nem baj, hiszen nekik abból semmi előnyük nem származna.
Ez a kijelentés eddig igaz volt, hiszen egy kitermelő ágazatokban erős gazdaságnak sok haszna nincs a WTO tagságból, mondja Soós Károly Attila. Ha azonban ebből a pozícióból szeretnének kilépni, és most éppen ettől elfelé mozdulnak, hiszen évente mintegy 10 százalékkal nő a feldolgozóipar, csökkentve a nyersanyagexport-árualapot, akkor máris megkérdőjelezhető az orosz érvelés. Moszkvának ahhoz, hogy növelnie tudja az exportját, jól jönne a WTO-tagság.
Természetesen Oroszország kijátszhatja a Kínai kártyát, de ezzel is óvatosan bánnak, mivel túlzottan nem akarnak függésbe kerülni. Egy túlzott kínai nyitás migrációs kérdéseket is felvethet, hiszen ott van a hatalmas demográfiai nyomás Kínában és határ túloldalán a szinte lakatlan Szibéria.
A grúziai konfliktusnak Magyarország számára egyelőre komoly gazdasági következménye nincs. Soós Károly Attila szerint valószínűtlen, hogy a magyar exportot orosz részről korlátoznák vagy a gáz- és olaj ellátásban fennakadások lennének, és a kölcsönös beruházásokban sincs fennakadás. Hacsak nem válik a feszültség sokkal súlyosabbá, erre ugyanakkor egyelőre semmi sem utal.
Földgáz és befektetések
Az olaszok, bulgárok és az osztrákok, velünk együtt, hajlanak arra, hogy az orosz gázvezeték (Déli Áramlat) építését támogassák. Más EU-tagállamok kevésbé akarnak az oroszokkal együttműködni, Németország például tudja diverzifikálni a földgáz beszerzését, ezért közel sem annyira barátságos az oroszokkal, mint az említett négy állam.
Az oroszok viszont nagyon szeretnék elérni, hogy a Közép-Ázsia földgázt rajtuk keresztül lehessen csak szállítani. Türkmenisztánt félig-meddig bedarálták, most pedig Azerbajdzsánon dolgoznak. Tehát el akarják szippantani a gázkínálatot az EU által építeni kívánt és az USA által támogatott Nabucco gázvezeték elől.
Az oroszok kapcsán gondot jelentenek a befektetési törekvéseik, illetve az ezeket övező viták és ellentétek. Ez nem speciális magyar probléma, hiszen az olajtermelő országoknál (így Oroszországnál is), de Kínánál is nagyon sok pénz halmozódik fel. Ennek egy részéből állami, félállami cégek, befektetési alapok igyekeznek befektetéseket eszközölni mindenfelé, így az EU államaiban is.
Nyugaton gyanakvással fogadják azt az állítást, hogy ebben az egyetlen cél a profitszerzés. Nem véletlenül erősödik a törekvés, hogy ezeknek az állami, félállami intézményeknek a befektetéseit valahogy korlátozzák. Például Kína megvett néhány számítógépgyárat USA-ban, és most fontos politikusok vetik fel, hogy további a terjeszkedést akadályozzák meg.
Az érzékenység, főleg az oroszokat illetően, nálunk talán erősebb a múlt miatt, és nemcsak a kényes (hadiipari, logisztikai szempontból fontos) területeket érinti. Szerte Európában megfogalmazódtak hasonló aggályok, történnek korlátozó lépések, és már az EU-szintű szabályozás vagy összehangolás lehetősége is felvetődött ezen a területen.
Varga M István
