Az ügyvezető igazgató szerint Magyarországon jelenleg nem teljes körű a hatóságok kezében lévő úgynevezett megelőzési eszköztár. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) hagyományos eszközeivel figyelmeztet, intézkedik, felszólít vagy felügyeleti biztost rendel ki, amikor egy hitelintézet tőkehelyzete meginog. Ám mire a hatósági kényszer hatására bármit lépnének a tulajdonosok, a betétesek már elvitték a megtakarításukat, és be kell zárni (fel kell számolni) az intézményt. A betétesek "nagy csinnadrattával" járó kártalanítása - amit az OBA végez - azonban a bankválság kezelésének szélsőséges, legvégső esete.
Az, hogy a legutóbbi válságot követően 2009-ben ilyen széles körben kellett bevezetni Európában az úgynevezett korlátlan állami garanciákat (blanket guarantees), egyértelműen azt tükrözi, hogy nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unióban is hiányzik a (megelőző) válságkezelési mechanizmus - írja a hírlevél. Az Egyesült Államokban nem vezettek be korlátlan állami garanciát, sőt az amerikai társhatóság (Federal Deposit Insurance Corporation - FDIC) ma már a rendszerkockázat szintjét elérő bankok kezelését célozta meg (lásd: a Washington Mutual 2008-as összeomlása és betétállományának gyors kiárusítása). S megszületett az a reform- és fogyasztóvédelmi törvénycsomag is, amely az FDIC számára rengeteg új feladatot és jogosítványt ad, amelyek az ottani bankpiac tisztulását és fejlődését szolgálják.
A cikk szerint Európa válságkezelésben való felkészületlenségét tükrözi, hogy elsőként, gőzerővel elindult az EU Betétbiztosítási Direktíva felülvizsgálata, ám nem ismeretes másik direktíva, amit ilyen hosszasan nyitva hagytak volna, lényegében a Northern Rock 2007-es csődközeli állapotától kezdve. A direktívatervezet konzultációs anyaga szerint a jövőbeli európai válságkezelési mechanizmusokban célszerű szerepet szánni a betétbiztosítóknak, továbbá meg kell erősíteni a betétbiztosítási rendszereket. A fő cél ugyanis az, hogy a központi költségvetést kíméljék, hogy az adófizetők pénzét még a nagyobb bankok válsága esetén se kelljen felhasználni.
A legutóbbi kártalanítási folyamatot, amire a "Jógazda" Szövetkezeti Takarékpénztár esetében volt szükség, sikeresnek tartja az OBA. Ez az ügyvezető szerint jelentős részben annak is köszönhető, hogy a felügyelet - szemben a korábbi gyakorlattal - szorosan együttműködött az OBA-val, már a probléma észlelésekor tájékoztatta a betétbiztosítót, így az fel tudott készülni az esetleges kártalanításra, amire a törvény mindössze 20 munkanapot ír elő.
A "Jógazda"-ügy piaci tanulságát ugyanakkor jól jelzi, hogy miközben a hitelintézetnek 2 milliárd forint körüli tőkehiánya volt, összességében 9 milliárdot meghaladó kártalanítást kellett kifizetni a betéteseknek. Az eset az OBA-ban összegyűlt kártalanítási vagyon mintegy 10 százalékát vitte el, amely a teljes banki és szövetkezeti szektor közel 4 évi betétbiztosítási díjfizetésének felel meg. A takarékpénztár mérlegfőösszeg szerinti piaci részesedése ugyanakkor a hitelintézeti szektorban tízezredekben mérhető. A korábban minden egyes OBA szerepvállalás alkalmával kötelezően alkalmazott legkisebb költség teszt alapján ilyen aránytalanságra nem kerülhetett volna sor a cikk szerint.
Fekete-Győr András úgy látja: ezekben a friss számokban igazolást nyert, hogy a betétbiztosítók megelőző és korai beavatkozási szerepével immár haladéktalanul foglalkozni kell. Egyfajta válságkezelési mechanizmust (megelőző hatáskört - "resolution authority"-t) célszerű delegálni valamely szereplőhöz (még ha nem is feltétlenül az OBA-hoz); hiszen akik eltartják ezt a rendszert, azoknak nem lehet közömbös, hogy mennyi pénz megy ki az együttesen finanszírozott alapból, amit értelemszerűen a jól gazdálkodó intézeteknek közösen kell majd pótolniuk.
Az ügyvezető szerint alaposan meg kell komponálni, hogy a hatalommal bíró pénzügyi hatóságok (MNB, PSZÁF) és a pénzeszközökkel rendelkező betétvédelmi alap jól kiegészítsék egymást a válságkezelésben, az OBA-vezetés az ősz folyamán leteszi erre vonatkozó javaslatát az igazgatótanács asztalára. Fekete-Győr András szerint a sikeres válságkezelési mechanizmusnak széles eszköztára képzelhető el, ilyen lehet a bajba jutott bank/takarékszövetkezet teljes reorganizációja, végső esetben állományátruházása, de szóba jöhet eszközátadás, kezességvállalás, garancianyújtás, hitel, vagy akár alárendelt kölcsöntőke nyújtása is.
A Facebookon az OBA bemutatja az amerikai FDIC kisfilmjét, amely végigköveti: ha csütörtökön bajba kerül egy bank, akkor a péntek esti záráskor az FDIC akcióba kezd, szombat-vasárnap átnézik a betétesek adatait, miközben a központ már föl is veszi a kapcsolatot a piaccal. Hétfőre eladják a használható portfóliót vagy a teljes bankot, s az reggeltől már egy másik név alatt működik tovább. Mindenki megtarthatja az állását, a kliensek ugyanazokat a szolgáltatásokat vehetik igénybe változatlan áron, amelyeket (a csődbe ment volt bankjuknál) a megelőző héten. Nincs sokkhatás, stressz, vagy pánik, sem szektor-reputációs veszteség. A betétbiztosító ezzel a gyors, csendes kivezetéssel a piac épülését, hitelességét és az ügyfelek érdekeit szolgálja. Ezt demonstrálja az - NBC-vel készített - alig negyedórás összeállítás.
MTI
