Erről Somai Miklós, az MTA Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa beszélt azon a konferencián, amelyet hazánk uniós csatlakozásának 10 éves évfordulója alkalmából tartottak.
A Magyarország számára is fontos kohéziós források 8,6 százalékkal estek vissza a 2007-2013-as költségvetési időszakhoz képest. Ez az elem az európai régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentésének legfontosabb eszköze, amelyből 2010 és 2012 között az újonnan csatlakozók átlagosan 46,5 százalékban részesedtek. A természeti erőforrások (vagyis az agrárpolitika) büdzséje 11,29 százalékkal esett vissza. Ezekből a pénzekből az újak 20 százalékkal részesedtek.
A versenyképességi fejezet forrásai ugyanakkor 37,29 százalékkal nőnek, és mivel itt nem rendelnek pénzeket előre a tagállamokhoz, hanem az kapja a pénzt, aki jobb pályázatot nyújt be, nem sok esélyünk van a fejlettebb tagállamokkal szemben. A nyugati országok fizikai és humán kapacitása, valamint „agyelszívó” képességük jóval eredményesebbé tesz őket ezen a téren. Bár ez utóbbi mindössze 13,1 százalékot képvisel a teljes uniós költségvetésből, szemben a kohézió 33,9 és a természeti erőforrások 38,9 százalékával, a tendenciát jól mutatja.
Somai Miklós szerint a kohéziós politikán belül is találunk olyan elemeket, amelyek ellentétesek az eredetileg deklarált célokkal. Az európai régiókat az új rendelkezés fejlettség szerint 3 fő kategóriába sorolja, attól függően, hogy a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP tekintetében a 2007-2009-es időszakban milyen szinten voltak az EU-27 átlagához képest. A legkevésbé fejlett (az átlag 75%-a alatti értékekkel rendelkező) régiók számára elérhető források 23,5 százalékkal csökkennek. Ezzel szemben a legfejlettebb (az átlag 90% fölötti), ún. versenyképességi régiók forrásai 12 százalékkal nőnek. Az átmeneti régiók, vagyis azok, amelyek a két költségvetési időszak között kategóriát váltottak 130,5 százalékkal támogatja jobban a közösség, ugyanakkor úgy tűnik, hogy ez a kategória sokkal inkább a régi tagországok gyengén fejlett, semmint az újak viszonylag magasan fejlett régióit van hivatva segíteni.
Az alábbi térkép az egyes uniós régiók fejlettségi szintjét mutatja. Zöldel jelölték azokat, ahol az egy főre jutó GDP az EU átlag 75 százalékánál kevesebb, sárgával ahol 75 és 90 százalék közötti, kékkel pedig ahol ennél magasabb. Jól látható a Közép-magyarországi régió feljettségi szintje az ország más régióihoz képest.
(forrás: Somai Miklós: Az EU 2014-2020-ra szóló közös költségvetési kerete, különös tekintettel a kohéziós és az agrárpolitikát érintő változásokra)
Somai Miklós szerint az a törekvés, hogy az unió lehető legkisebb számú projektből a lehető legnagyobb európai hozzáadott-értéket igyekszik kihozni, épphogy nem a lakosság mindennapos életét befolyásoló alapvető infrastruktúrára, és a szegénység enyhítésében fontos szerepet játszó nemzeti programokra helyezi a hangsúlyt.
Példaként az autópálya-fejlesztéseket hozta, amelyek igazán azok számára jelentenek előnyt, akik ki tudják fizetni a használat díját, vagy egyáltalán jut pénzük üzemanyagra. A helyzetet súlyosbítja, hogy minden beruházásnak van tagállami önrésze is, ezzel még inkább elszívva a forrásokat például a szegénység felszámolásától.
Szász Péter
mfor.hu
