Kövér László házelnök a napokban egy lakossági fórumon azt mondta, hogy az „április 6-i parlamenti választás jelentősége abban áll, hogy a Fidesz-KDNP folytathatja-e azt a munkát, amelynek végén Magyarország egy átlagos olaszországi vagy franciaországi életnívó esélyét kínáló polgári ország lehet”. Az mfor.hu összevetett pár fontosabb gazdasági és az életszínvonalat meghatározó mutatót, hogy megnézze, mennyi lefaragnivalónk van még.
A 2013-as nemzeti össztermék, illetve annak egy főre vetített összege tekintetében még igen komoly lemaradásban vagyunk. Míg Olaszországban 25 600, Franciaországban 31 300, nálunk mindössze 9 900 euró az egy főre jutó GDP. Nem kapunk jobb értéket, ha az adatot vásárlóerő-paritáson nézzük. Míg Olaszország az Európai Unió átlagán, egészen pontosan 101 százalékon áll (EU28=100; 2012-es adatok), Franciaország pedig 109-en, Magyarország 67 százalékával komoly hátrányt kell még a következő kormánynak leküzdenie.
Még szembetűnőbb a különbség a nettó átlagbéreket nézve, amely Magyarországon 2012-ben 5 670 euró volt, alig több mint negyede az olasz 19 360 és a francia 22 210 eurónak. Szintén érdekes a háztartások egy főre vetített kiadása is, amely 5 500 euró itthon, 15 800 euró Olaszországban és 17 400 euró Franciaországban. Jól látszik, hogy nálunk szinte minden bevétel fogyasztásra megy el, míg a fejlettebb országokban jut megtakarításra, esetleg befektetésre is.
Nem állunk rosszul ugyanakkor a munkanélküliség tekintetében. Bár nincs információnk arról, hogy Olaszországban vagy Franciaországban működik-e a hazaihoz hasonló közfoglalkoztatási rendszer, a statisztikai adatok szerint megelőzzük mindkét nyugat-európai államot. Olaszországban 12,2, Franciaországban 10,3, itthon pedig 10,2 százalékos a munkanélküliségi ráta a 2013-as adatok szerint. Az egy évnél hosszabb ideig állástalanok arányát tekintve már csak Olaszországot előzzük meg, ahol ez az arány 5,7 százalék szemben a magyar 4,9 százalékkal. Franciaországban ugyanakkor az aktívak mindössze 4,1 százaléka keres régóta munkát. Ez utóbbira csak 2012-ből vannak adatok.
Az adóék, vagyis annak aránya, hogy az állam mennyit von el az alkalmazottak béréből beleértve a munkaadó kiadásait is, szintén magasabb nálunk, mint a másik két országban. 2012-ben ez az arány Magyarországon 48 százalék volt, míg Olaszországban 45, Franciaországban pedig 47. Érdekes még az általános forgalmi adó összevetése, amely mint ismeretes Magyarországon a legmagasabb az unión belül 27 százalékkal, Olaszországban 22, Franciaországban pedig 20 százalék.
Az árak tavalyi emelkedése szintén itthon volt a legmagasabb 1,7 százalékkal, az olaszoknál 1,3, a franciáknál pedig 1 százalék volt a drágulás mértéke.
Végül egy igazán beszédes adat, amely az emberek egészségi állapotát hivatott bemutatni, a születéskor várható átlagéletkor. Egy olasz 82,4, egy francia pedig 82,1 éves koráig él, míg itthon ez a szám 75,3.
Mindezek ellenére nem állítjuk, hogy Kövér László valótlanságot állított, ahhoz viszont komoly gazdasági felfutásra lenne szükség, hogy azok, akik ezt a cikket olvassák, még életükben megtapasztalják, hogy milyen az olasz vagy a francia színvonal.
Szász Péter
mfor.hu
