Mire jutott az Alkotmánybíróság?
A Kormány már hosszú hónapok óta ígéri, hogy megoldja a devizahitelek zűrzavaros és nagyon sokakat hátrányosan érintő kérdését. Ezt azonban a mai napig nem tette meg, ehelyett az Alkotmánybírósághoz fordult több kérdésben is. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy „jogszabály a hatályba lépése előtt megkötött szerződések tartalmát kivételesen megváltoztathatja.”
Az Alkotmánybíróság döntésében kitért arra, hogy a jogalkotó akkor jogosult a fennálló és tartós szerződéses viszonyokat módosítani, ha „a szerződéskötést követően beállott valamely körülmény folytán a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a körülményváltozás nem volt ésszerűen előrelátható, továbbá, ha az túlmegy a normális változás kockázatán. A jogszabályi beavatkozásnak pedig további feltétele, hogy a lényeges körülményváltozás társadalmi méretű legyen, vagyis a szerződések nagy tömegét érintse.”
Az Alkotmánybíróság határozatában olvashatjuk, hogy „A törvényi úton történő szerződésmódosításnak is, amennyire lehet, mindegyik fél méltányos érdekeit figyelembe kell vennie, vagyis az ilyen szerződésmódosításnak is érdekegyensúlyra kell törekednie a megváltozott körülmények mellett.”
Lényeges lehet: van deviza a devizahitelek mögött?
A devizahitelek által okozott drámai eladósodás már évekkel ezelőtt megkezdődött. Már akkor közgazdászok nyilatkoztak arról, hogy valójában nem lehet tényleges deviza a devizahitelek mögött, ezért a bankok által követelt összegek sem lehetnek jogszerűek. A bankok ezzel szemben arra hivatkoztak, hogy nem csak az adósok, de az ő terheik is igen jelentősen megnőttek az árfolyamváltozás hatásaként, bár állításaikat nem igazolták sem a nyilvánosság előtt, sem az előttünk ismertté vált peres eljárásokban.
Végül a bankok fellélegezhettek, amikor a Kúria jogegységi határozatában kimondta, hogy „Annak vizsgálata, hogy egy konkrét szerződés mögött van-e devizaforrás lehetetlen és egyben szükségtelen is a perekben.”
A Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy a devizahitel szerződések esetében jogszerűen alkalmazták a bankok azt a konstrukciót, hogy a kölcsön összegét és a törlesztéseket devizában tartották nyilván, ugyanakkor forintban folyósították és az adós is csak forintban törleszthette azt.
Milyen megoldás jöhetne az AB döntése után?
A devizahitel kérdés gyors megoldása központi szabályozással születhetne meg, véli a Dr. Kocsis Ildikó Ügyvédi iroda vezetője. Az AB határozatának fényében lehetőség van arra, hogy jogszabállyal történjen meg a végleges rendezés. – mondta az ügyvéd. Az Alkotmánybíróság utalt arra, hogy a törvénnyel történő szerződésmódosítás mindkét fél érdekeit figyelembe kell, hogy vegye. A kérdés, hogy mi lehetne ez a megoldás?
Vegyük alapul a kiinduló állapotot, amikor is a bankok kidolgozták a konstrukciót, melyet nyilván hosszas elemzés előzött meg, hiszen feltételezzük, hogy a banki oldalon jól megfontolt szakmai döntés eredményeként jött létre a devizahitel konstrukció. A banki oldal többször is hangoztatta, hogy előre kiszámíthatatlan volt az árfolyam ilyen mértékű változása, ezt senki nem láthatta előre. (Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy ha a bankok látták volna, hogy szükségképpen ez lesz a folyamat a devizahitelezés esetén, és mégis kínálták ezt a terméket, akkor már nem beszélhetnénk arról, hogy a bankok nem vezették félre a fogyasztókat, igaz?) Tehát induljunk ki abból a feltevésből – amit a bankok maguk is hangoztatnak – hogy senki nem számíthatott arra, hogy az árfolyamok ilyen mértékű eltolódása következik be. Ebben az esetben maguk a bankok sem kalkulálhattak ezzel, igaz? Vagyis a bankok olyan terméket dolgoztak ki, mely számukra még akkor is jövedelmező, ha nem következik be az árfolyam ilyen gyors és ilyen mértékű növekedése.
Megoldás a józan ész alapján
Érdemes lenne egy olyan törvényi szabályozás megfontolása, mely minden devizahitel szerződés esetén az eredeti, a szerződéskötéskor fennállt devizaárfolyammal rögzítené a kölcsön összegét és a törlesztő részleteket. Ez a fenti logika mentén mindkét fél méltányos érdekét szolgálhatná. A fogyasztó úgy fizethetné vissza a kölcsönt, ahogyan azt a szerződés aláírásakor is kalkulálta, kalkulálhatta. A bank olyan összeget kapna vissza, amit a szerződés aláírásakor is – saját bevallása szerint – kalkulált, kalkulálhatott - vélekedett Dr. Kocsis Ildikó. Senki nem járhatna tehát rosszabbul, hiszen a bankok eddig sem igazolták, hogy az ő terheik is olyan mértékben növekedtek volna, mint a devizahiteles fogyasztóké. Ráadásul a bankok nyilvánvalóan saját üzleti hasznukat is előre bekalkulálták, hiszen a terméket, annak feltételrendszerét ők maguk szabták meg. Lehet, hogy időnként a megoldás nem feltétlenül kell, hogy bonyolult legyen, főként akkor, ha az minél több igazság elemet hordoz magában?
mfor.hu
