A magyar-amerikai nagybefektető a Financial Times blogjában megjelent írásában kifejti, hogy a banki és a szuverén adósságválságok egymást kölcsönösen erősítő folyamatokká váltak. A kormánykötvények árcsökkenése feltárta a bankok alultőkésítettségét, az a kilátás viszont, hogy banki feltőkésítéseket a kormányoknak kell finanszírozniuk, felhajtotta a kormánykötvényeket terhelő kockázati felárakat.
Többet nyújtunk, mint egy hagyományos kereskedési rendszer
Soros - saját szavai szerint - azt a keskeny ösvényt vázolja fel, amely átvezetheti Európát az "aknamezőn". Javaslatának lényege, hogy a bankoknak előbb garanciát kell nyújtani, a feltőkésítés pedig csak később következne. Az egyes kormányok ugyanis most nem engedhetik meg maguknak a bankok tőkepótlását, mert akkor nem maradna elégséges finanszírozási forrásuk a szuverén adósságválság kezelésére.
Soros György - aki a héten, 95 más közéleti és gazdasági szereplővel, köztük Bajnai Gordon volt kormányfővel együtt nyílt levélben sürgette az euróövezeti vezetőket az azonnali cselekvésre az adósságválság megoldása végett - a Financial Times "A-list" című blogrovatában megjelent újabb írásában kiemeli azt a véleményét, hogy a bankok újratőkésítése sokkal kevesebbe kerülne a kormányoknak a válság enyhülése után, amikor a kormánykötvények és a banki részvények egyaránt "normálisabb" árfolyamszintekre térnek vissza.
A kormányok azonban hiteles módon garanciát tudnak nyújtani a bankoknak, mivel megvan a lehetőségük az adóztatásra. Ahhoz, hogy euróövezeti szinten mozgósítani lehessen ezt a lehetőséget, új, jogilag kötelező megállapodást kell kötni, amelynek megtárgyalása és ratifikálása időbe telik. Soros György hangsúlyozza, hogy nem a Lisszaboni Szerződés módosítására gondol, hanem egy új egyezményre.
Írása szerint addig is azonban igénybe lehet venni az euróövezeti jegybankot (EKB), amely mögött máris ott van a tagállamok teljes garanciája.
A garancianyújtás fejében a kereskedelmi bankok vállalnák, hogy tartják magukat az EKB utasításaihoz, ellenkező esetben a jegybank megvonhatná a diszkontkamattal folyósított likviditást, az államok pedig átvehetnék az együttműködésre nem hajlandó bankokat.
Az EKB utasíthatná a bankokat hitelfolyósításaik és kinnlevőség-portfolióik fenntartására, ugyanakkor szigorúan felügyelné a saját számlájukra vállat kockázatokat. Soros György szerint ezzel ki lehetne iktatni a jelenlegi piaci felfordulás egyik fő tényezőjét.
A másik tényezőt - vagyis a szuverén adósságok finanszírozási forrásainak hiányát - az EKB diszkontrátájának csökkentésével lehetne kezelni, valamint azzal, hogy a bajba került országokat kincstárjegy-kibocsátásra ösztönöznék, a bankokat pedig arra, hogy ezeket lejegyezzék. A kincstárjegyeket bármikor el lehetne adni a jegybanknak, vagyis ez így tulajdonképpen készpénznek számítana.
Amíg e papírok hozama magasabb, mint az EKB-nál elhelyezett betéteké, addig a bankok is előnyösnek tekintenék ezek tartását. A kormányok így vészhelyzet esetén igen alacsony kamatok mellett tudnák fedezni finanszírozási igényeiket - egyeztetett kereteken belül -, és ez nem lenne ellentétes a Lisszaboni Szerződéssel sem - áll Soros György írásában.
Soros szerint ezek a lépések elégségesek lennének a piacok megnyugtatására és a válság "heveny szakaszának" lezárására, a bankok feltőkésítésével pedig meg kell várni, amíg ez az időszak elérkezik.
A nagybefektető szerint majd egy nyugodtabb időszakban meg kell teremteni az új euróövezeti növekedési stratégia alapjait is, mivel növekedés nélkül hosszú távon fenntarthatatlanná válik az adósságteher - csakúgy, mint maga az Európai Unió.
MTI
