Lipton, aki a 80-as évektől dolgozott közgazdászként az IMF-ben és az amerikai kormányzatban, arról ismert, hogy kemény, alacsony toleranciahatárú megszorításokat fogalmaz meg a bajba jutott országok számára. Az Egyesült Államok, mint az intézmény fő finanszírozója, az ő személyében látná annak garanciáját, hogy együtt tud működni az alappal a világgazdasági válságok elhárításában, és hogy annak politikájában érvényesíteni tudja az akaratát.
A kettes számú pozíció bebiztosítása az egyik fő oka annak, hogy Washington miért támogatja az Európai Unió által is favorizált francia pénzügyminiszter, Christine Lagarde jelöltségét a vezérigazgatói posztra. Más jelöltek esetében nem feltétlenül biztosított, hogy valutaalap kettes számú beosztása - a Világbank elnökségével együtt - ugyanúgy amerikai kézben maradhat, mint eddig. Az Egyesült Államoknak az Európai Unióval együtt szavazattöbbsége van az IMF-ben. Az új vezér személyéről még júniusban megszületik a döntés.
Lipton Timothy Geithner jelenlegi pénzügyminiszterrel együtt tagja volt annak a csapatnak, amely a Clinton-kormányzatban az 1997-ben kirobbant mexikói, az ázsiai és az orosz válságot próbálta meg megfékezni. A közgazdász szerepet játszott az elmúlt három évtized legtöbb gazdasági átmenetének levezénylésében, egyebek között Közép- és Kelet-Európában is. Így Jeffrey Sachssal együtt tanácsadója volt a lengyel, az orosz és a szlovén kormánynak, és ebben a minőségében egyszer fájdalmas intézkedéseket javasolt.
A Harvardon megszerzett doktorátusa után Lipton nyolc évig dolgozott az IMF-nek azon az osztályán, amely országokra lebontva kidolgozta a valutaalap által nyújtott hitelek feltételeit. A jelenlegi amerikai kormányzatban a közgazdász egyike volt az egyiptomi és tunéziai segélycsomag kidolgozóinak, a Pakisztánnak nyújtott támogatás bennfenteseinek, és ő a washingtoni kulcsember az európai adósságválság kezelésében.
MTI
