Lapunk Minőségi Újságírás díjat kapott 2020. júliusában


		
	
Barlai Róbert Barlai Róbert

Ahogy 2008-ban a Lehman-csőd, úgy 2020-ban a koronavírus lehet az a faktor, ami kipukkaszthatja az éveken át fújt tőzsdei lufit. Míg azonban a vírus remélhetőleg gyorsan megfékezhető lesz, a medve piac hosszabb ideig meghatározhatja a globális gazdasági környezetet. Vajon mit lép ebben a helyzetben a magyar jegybank? Maradt-e mozgástere a gazdaság élénkítésére, a forint stabilizálására vihar esetén? Barlai Róbert tőkepiaci szakértő jegyzete.

A Lehman Brothers 2008-as csődje hatalmas lavinát indított el a tőkepiacokon, ami messze nem csak egy tőkepiaci esést és korrekciót hozott, hanem egy rég nem látott (1929-1933!) gazdasági válságot is. A piac lehetséges trendfordulójának akkor is megvoltak a jelei (2007-től), amit a piaci eufória és a konszenzusos hit és optimizmus eltakart, így a Lehman csődje lett az a tű, ami a piaci lufit kipukkasztotta.  Ma már ezt világosan látjuk.

Ma bizakodóak vagyunk, hogy a világgazdaság fundamentumai erősebbek, a bankrendszerek jóval tőkegazdagabbak és válságállóbbak, a felügyeleti szervek jóval szorosabb kontrollt gyakorolnak, nem épültek fel olyan befektetési piramisok, amelyek bedőlése a tovagyűrűző hatásokkal együtt megingatná a rendszert, a globális gazdaságot.

Ezzel szemben az elmúlt években kereskedelmi vita robbant ki, szűkül a globális kereskedelem, lassuló pályán van a kínai növekedés, a szabályozási környezet mélyre ható változásai miatt komoly nehézségekkel küzd az autóipar világszerte, a globális felmelegedés és a szélsőséges időjárás gazdaságra gyakorolt hatásai teljesen figyelmen kívül esnek, a nagyobb jegybankok a kisebb növekedési visszaesésekre megújított mennyiségi lazítási programokkal válaszolnak. Közben zajlik a Brexit, a német gazdaság növekedése nem csak hogy lelassult, hanem hamarosan recesszióba is fordulhat, a francia gazdaság stagnál, a reformok megrekedtek, Olaszország olyan adósságot görget maga előtt érdemi gazdasági növekedés nélkül, ami probléma megoldására még csak ötletük sincs a döntéshozóknak. Eközben az ECB már -0,5%-on tartja a kamatokat, Japán a laza monetáris politika ellenére recesszióba süllyedt. És még lehetne ezeket a példákat sorolni. Mindez nem elég. A likviditásbőségre alapozott eufórikus vételi mánia beszippantja a legkisebb, naiv befektetőket is. Minden jel, logikus érvelés alulmarad a vétellel szemben. A vagyonkezelők portfolióiban a készpénz aránya történelmi minimumon van globálisan, a sztár-részvények és egyes piacok árfolyamemelkedési görbéje parabolikus pályára váltott.

Barlai Róbert tőkepiaci szakértő

Ebben a környezetben rázza meg Ázsiát a COVID-19 vírus elszabadulása. Jelenleg közel 1 milliárd ember él komoly korlátozások között – beleértve a szabad mozgásuk erős korlátozását is -, és a szemünk láttára áll feje tetejére a megszokott világ, a fogyasztói szokások. 1 hétnyi esés után mégis új csúcsra mennek az Ázsián kívüli tőzsdék. A mánia tovább fokozódik, úgy, hogy sorra érkeznek az elemzések a kínai növekedés 1-2 negyedéves összeomlásáról és annak világgazdasági hatásairól, a globális ellátási rendszert érintő kérdésekről.

És akkor váratlanul berobban a vírus Olaszországban (pont abban az európai uniós tagállamban, ahol a leggyengébbek a gazdasági, társadalmi, politikai fundamentumok), ami olyan áresést vált ki a világ tőzsdéin, amit már rég láttunk. A helyzet furcsaságát jól mutatja, hogy az USA részvénypiacai nagyobbat esnek, mint az Olaszországon kívüli európai tőzsdék. Mindeközben az euró is erősödni tud a dollárhoz képest az olaszországi tömeges megbetegedések híre után.

Meggyőződésem, hogy a vírus elterjedése csak a tű a 2019-2020-ban felépült tőzsdei lufi kipukkanásához. A vírus terjedése komoly probléma, de bízom benne, hogy hamar megfékezhető lesz.

Nem gondolom ugyanakkor, hogy a jelentős volatilitás mellett kialakuló új „medve piac” is ilyen gyorsan fog eltűnni. Az eddigi információk alapján még csak azt várom, hogy a kijózanodás egészségesebb értékelési szinteket hoz a világban. Korrekciót, ami a piacok és a világgazdaság ciklikusságának normális része. De ez akár egy hosszabb, elnyúló folyamat is lehet.

Hogyan érinti ez az MNB-t, a monetáris politikát és minket, magyar embereket?

Azért ecseteltem ilyen hosszasan az elmúlt évek alacsony volatilitású, szemellenzős bika piacát, mert alapvetően ez a piaci környezet engedte meg az MNB-nek, hogy egy viszonylag stabil, de gyengülő deviza mellett nullára vigye a kamatszintet Magyarországon. Matolcsy György, illetve csapata jegybanki és monetáris politikai felfogása olyan, az előző időszakokhoz képest kreatív, merész módon nyúlt a monetáris politikához, ahogy korábban még senki. Sikert sikerre halmoztak, aminek talán csúcspontja volt a deviza hitelek eltüntetése a magyar lakosság életéből és a gazdaságból. Olyan dinamikusan gondolkodnak a monetáris politikáról sok paraméterre bontva azt, ahogy azt még a nagy jegybankok sem merték megtenni. Olyan bátran léptek fel a piac különböző szegmenseiben, ahogy talán még senki.

A kettős kamatrendszer (lakosság vs. intézmények) összeállt és működött, működik. Miért? Mert a piacokon uralkodó világbéke ezt lehetővé tette. Ez nagyon nagy dolog, számtalan történelmi eredményt tettek zsebre az elmúlt években a jegybankban.

De - és most jön az a bizonyos de! Felismerik-e majd időben, hogy eddig és ne tovább? Felismeri-e a rendszer és az intézmény mögött álló csapat azt a pontot, ahol jelentős váltásra és változtatásokra van/lesz szükség?

2016-tól felépült egy 3 százalékos majd azt meghaladó inflációs szint. A monetáris politika azonban a lakossági papírokon kívül (tudatosan) nem reagált érdemben. Fontosabbá vált a hazai vállalati szereplők támogatása érdekében fenntartott alacsony kamatszint, a növekedés ösztönzése, a GDP felzárkóztatása a nyugati átlaghoz, mint a már a cél (3 százalék) fölötti infláció elleni küzdelem. Az infláció pedig lépkedett felfelé, és az MNB kemény, illetve laza maradt a kondíciók változatlansága mellett, sőt…

4,7%-os inflációnál már a MÁP Plusz tulajdonosok sem érzik úgy, hogy azt kapták, amit vártak. Még kedden is arról beszélt a jegybank, hogy a várakozások horgonyzottak, miközben naponta jelennek meg cikkek arról, hogy rég láttunk ilyen inflációt, vagy épp arról, miért magasabb a valós infláció, mint amit a hivatalos statisztika mutat. Magyarán a várakozások, melyek lehorgonyzása a jegybank legnagyobb feladata, legalábbis veszélyben vannak. Lehet mondani, hogy az MNB az adószűrt maginflációra koncentrál és annak alakulása szerint hoz döntéseket, de az emberek ezt érthetően nem értik. Ha a jegybank túl sok tényezőt hagy figyelmen kívül, mert átmenetinek minősíti azok hatását, akkor az emberek várakozását az érzékelt infláció irányítja inkább, mintsem a logikus és szakmai érvelés. Márpedig az érzékelt infláció magas.

Nem véletlen, hogy a mai kamatdöntés után más hangvételű jegybanki közleményt láttunk, mint eddig. Ez jó és helyes irány. Ugyanakkor zavaró, hogy egy sokkal volatilisebb és idegesebb nemzetközi piaci hangulatban 1 hónappal elhalasztotta az érdemi lépést a jegybank. Tette ezt úgy, hogy pár nap alatt hatalmasat fordult a koronavírus-helyzet körülöttünk. Mostanra már napokban, órákban mérik az alkalmazkodás, beavatkozás képességét.  

Valóban nem látjuk még, hogy a vírus terjedése hol áll meg, hogyan hat a hazai fogyasztásra, inflációra - hogyan hat a gazdaság egészére a világgazdasági feltételek romlása.

Ami viszont új helyzetet jelenthet, az az alapvető tőkepiaci környezetben beálló, hosszabb távra kiható változás. Ha a világban nem csak hogy csökken a kockázatvállalási kedv, hanem össze is omlik, akkor a magyar, 10-15 bázisponttal operáló monetáris politika elégtelen lesz, nevetség tárgya lesz, különösen 4 százalék fölötti inflációnál. A jegybank elveszíti hitelességét (ha eddig még nem veszítette el), mint komoly, infláció ellen küzdő monetáris hatóság. A forint ismét gyengülő pályára állhat, vagy épp ezek után lehetünk egy spekulatív támadás célpontjai.

Könnyen kialakulhat olyan piaci, gazdasági környezet, amelyben valóban gazdaságélénkítésre és ösztönzésre lenne szükség. Azonban miután a jegybank 4-5 százalékos gazdasági növekedésnél és 4 százalék fölötti inflációnál nem kezdett szigorításba, ezért sok mozgástere nem lesz erre - magyarán nincs hova vágni a kamatokat. Csak a lakossági papírok kamatának vágása jöhet szóba majd. A forintot meg fújhatja ide-oda a nemzetközi kockázatvállalási kedv.

Összefoglalva: a volatilitás és a piacok bizonytalansága régi szintekre emelkedhet, ami más reálkamat-politikát kényszeríthet ki a jegybankból, pont egy olyan környezetben, amikor jegybanki lazításra lehet (lenne) szükség.  A forint nem kívánt volatilitása és az átárazódó kockázati prémiumok egyenesen kamatemelésre kényszeríthetik a jegybankot, amikor egyébként kamatot kellene vágnia. A monetáris politika érdemi tartalékok nélkül vág bele a medve piacba egy olyan időszakban, amikor a kamatkülönbözet ilyen szintje az euróval és a dollárral szemben korántsem biztos, hogy elég lesz a forint stabilitásához.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára. Sok éves tapasztalattal a hátunk mögött elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy szintet lépjünk és egy olyan lehetőséget kínáljunk Önöknek, amelynek segítségével egyes témakörök elismert szakértőinek - így többek között Bod Péter Ákos, Pogátsa Zoltán, László Csaba, Prinz Dániel vagy Szakonyi Péter - véleményeihez, mélyelemzéseihez, neves újságírók által készített egyedi tartalmakhoz jutnak hozzá. Ennek formája egy ELŐFIZETÉS, mely egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között klubtagságot, webinárumokon való részvételt, a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.

Előfizetőink naponta 4-6 unikális, máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá az első hónapban 390 forintért.

Cikkeink túlnyomó többsége azonban továbbra is szabadon olvasható marad.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Jól jönne 1,5 millió forint?

 

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Ersténél 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 102 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.