A 2010 óta regnáló Orbán-kormánynak kiemelten fontos a sport és a labdarúgás helyzete. Szinte küldetésüknek tekintették, hogy anyagilag, szakmailag és infrastrukturálisan rendbe tegyék ezt a területet.
A kialakított sportpolitika és -finanszírozás számos elemből tevődik össze, kezdve az adózástól a költségvetési támogatásokon át a TAO-támogatás rendszeréig. Utóbbiból azonban nem részesülhet minden sportág, csupán a hat látvány-csapatsport (foci, kézilabda, kosárlabda, jégkorong, vízilabda és röplabda).
A labdarúgás azonban mindenek felett áll, melynek okai sokrétűek, hiszen az csak egy eleme a kiemelésnek, hogy a miniszterelnök kedvenc sportjáról van szó.
A foci az, mely képes tömegeket megmozgatni, ez az a sport, mely a legtöbb embert érdekli, még akkor is, ha nem elkötelezettek valamelyik klub mellett. Így a kormányzati támogatási szándékot motiválhatta az is, hogy ha ezen a területen sikerek érkeznek, az a társadalom nagy részét is elégedettséggel töltheti el. És remélhetőleg nem felejtik el, melyik kormány áldozatos munkájának köszönhető mindez.
Forintosítva: már az ezermilliárdot is meghaladta az az összeg, mely változatos jogcímeken és eltérő költségvetési zsebekből vándorolt a labdarúgásba 2011 óta.
Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy a NER által behálózott, anyagilag végeredményben államosított NBI-ben a kormányközeli és NER-közeli tulajdonosok mennyi pénzt toltak be támogatásként, tőkepótlásként 2011 és 2015 között, a fennmaradás érdekében. Tízmilliárdos a nagyságrend.
Az eredmények már kezdenek szállingózni. Nemcsak a válogatottnál, hanem klubszinten, a bajnokságban is, a Fradi ugyanis sorban harmadjára élte meg az őszi szezont valamelyik nemzetközi kupában. Noha egyetlen csapatról van szó, mégis a teljes bajnokság megítélését befolyásolja a zöld-fehérek által elért siker. Ha pedig lenne még pár hozzá hasonló eredményt elérő csapat, még kedvezőbb lenne a helyzet.
Az UEFA koefficiensek alapján összeállított országrangsorában a 2021/2022-es szezonban már a 26. helyen szerepel Magyarország. Egy évvel ezelőtt még a 28. helyre volt elég a teljesítmény, négy évvel ezelőtt pedig még történelmi mélyponton volt az NBI, a 36. helyen.
Így a mostani szezonban elértünk oda, ahol még 2007 környékén állt a bajnokságunk. Ha viszont a trend töretlenül folytatódik, akkor már akár jövőre könnyen minden idők legjobb helyezését szerezheti meg az NBI a nemzetközi rangsorban.
Messze még az igazi felemelkedés
Noha régen nem látott szinteken van a magyar bajnokság, a régiós összehasonlításban alig-alig léptünk előre. Sőt, az elmúlt néhány szezon trendjét megfigyelve az látszik, hogy a régiónk kettészakadt a bajnokságok erőssége mentén, Magyarország pedig a lemaradók táborát gyarapítja. Az előkelőbb, erősebb csoportba
- az osztrák,
- az ukrán,
- a szerb,
- a horvát
- és a cseh bajnokság tartozik.
Majd egy nagyobb szakadással követi ezt a csoportot a "lemaradók" tábora:
- Bulgária,
- Románia,
- Magyarország,
- Szlovénia,
- Lengyelország
- valamint Szlovákia.
2013-2014 előtt még nem volt két ilyen jól elhatárolható csoport a régióban, kisebb-nagyobb kihagyásokkal sorra következtek az országok a rangsorban. Gyakorlatilag valamennyire együtt volt a mezőny. 2014 után viszont egyre inkább körülhatárolhatóan kezdett kialakulni a két csoport.
Egy fecske nem tud nyarat csinálni
Pontosabban egy csapat nehezen fogja tudni felhúzni a magyar bajnokságot a régió előkelőbb csoportjába. Az elmúlt három évben ugyanis főként a Fradi teljesítményének köszönhető ez a mostani helyezés. Ugyan nyáron több csapat is lehetőséget kap kipróbálni magát a nemzetközi porondon, az átütő sikerek elmaradnak és néhány selejtezőkör után rendre kihullanak a mezőnyből.
Nem véletlenül tűzte ki célul Orbán Viktor még évekkel ezelőtt, hogy szeretne 2-3 olyan csapatot, melyek rendszeres résztvevői tudnának lenni a nemzetközi kupasorozatoknak. A Fradi mellett a költségvetés és az elmúlt pár év tapasztalatai alapján a Fehérvárnak és a Puskás Akadémiának van esélye betölteni ezt a szerepet.
Fradi a top100-ban
Soha nem fordult még elő magyar csapattal, hogy az UEFA klubrangsorában ennyire előkelő helyen álljon, mint most a Fradi. Az idei szezonban ugyanis a 96. helyen áll az előző évi 114. után. Feljebb jött a Fehérvár is, jelenleg a 106. az előző szezonban elfoglalt 120. helyezés után.
Nagy kérdés azonban, hogy mindez milyen áron történik? Az utánpótlásra építés helyett a nagy - akár 10 milliárdot is meghaladó - büdzsé megteremti a lehetőségét annak, hogy idehaza erősítésnek számító külföldi játékosokat igazoljanak. Ezáltal a magyar bajnokság egyre kevésbé magyar és nemzeti. Miközben a finanszírozása nagy mértékben állami és kormányközeli szereplők állami megrendelések által biztosított forrásain alapul. Elvész a költségvetés piaci lába, és gyakorlatilag a klubtulajdonosok sem a saját renoméjukat, gazdálkodásukat kockáztatják. Ha valami balul sülne el, az állam és a NER viseli a kockázatot és annak anyagi következményeit.
A nagy pénz tehát nem feltétlenül csinál nagy focit, főleg ha nem megfelelően gazdálkodnak azzal a pénzzel.
