Érdekes utat járt be a magyar labdarúgó válogatott az elmúlt 8 évben: míg a 2016-os tornára esélytelenként vígaszágon sikerült bejutni, addig a 2024-es viadalra veretlenül, csoportelsőként egyenes ágon került be a csapat. Amikor három évtized után a válogatott végre újra kijutott egy világeseményre, azt részben annak is köszönhette, hogy növelték a létszámot, az volt ugyanis az első Eb, amelyen 24 csapat vett részt. A mostani torna selejtezője előtt viszont a korábbi eredményeknek köszönhetően legerősebbnek számító első kalapba rangsorolták a magyarokat, így a papírforma alapján elvárás volt a kijutás, ezt hozta is a csapat.
Az is markáns különbség, hogy hét éve a válogatott legnagyobb sztárja a pályája csúcsán éppen túl jutó 29 éves Dzsudzsák Balázs és a legszebb napjait messze elhagyó 37 éves Gera Zoltán voltak. Mellettük az akkor szakmailag kisebb hullámvölgyben lévő Szalai Ádám, és Juhász Roland számítottak kulcsjátékosnak. Mindezek alapján nem véletlen, hogy a magyar válogatott értéke a legalacsonyabb volt a 24 résztvevő csapatnak.
A Transfermark akkori számai alapján nem érte el a válogatott összértéke a 20 millió fontot, ami akkor nagyjából 23,5 millió eurónak felelt meg. Ennél többet ért az észak-ír, az albán és az izlandi válogatott is, hogy a lista alján lévőket említsük, de a régiós országok közül kétszerese volt a magyarnak a román vagy a cseh tizenegy értéke. A Transfermarkt adatai alapján számított lista élén akkor a spanyolok álltak, akik összességében a magyarnál 19-szer nagyobb értéket képviseltek.
A mostani csapatban sok szempontból más, a legnagyobb különbséget egyértelműen Szoboszlai Dominik képviseli, aki jelenleg a világ 25 legdrágább játékosának egyike. A magyar csapat kapitánya persze vasárnap is igazolta, hogy a „ráakasztott árcédula” mögött érték is van, hiszen a vezérletével és a góljaival nyertek Montenegró ellen. Ugyanakkor a legnagyobb sztárunk mellett is vannak immár nemzetközileg jegyzett játékosaink, hiszen Sallai Roland egészségesen a Bundesligában a posztján a jobb játékosai között van, hasonló a helyzet a magyar mellett lengyel felmenőkkel rendelkező korábbi német állampolgárral, a védelem bástyájának számító Orbán Willivel is.
Ám nem ők, hanem egy másik honosított válogatottunk, a szerbek elleni meccseken remeklő, a bolgárok ellenin viszont amatőr módon magát kiállíttató Kerkez Milios számít jelenleg a második legértékesebb játékosnak. Ebben az is szerepet játszik, hogy nagyon fiatal (20 éves) és a legmagasabban jegyzett ligában, a Premier League-ben játszik.
Kár, hogy az edzőket nem értékelik
Érdemes persze kiemelni a szakmai stáb munkáját és hozzáadott értékét, hiszen a selejtező utolsó három félidejét tekintve a négy legmagasabban jegyzet játékosból a sérülések és az említett kiállítás miatt gyakorlatilag csak Szoboszlai Dominik volt pályán. Vitán felül áll, hogy Marco Rossi és stábja úgy összerakta a válogatottat, hogy ha kulcsjátékosok kiesnek, akkor is képest tudatos, kulturált játékot játszani a csapat. Ha pedig mindenki egészséges, akkor egy meccs erejéig a legjobbak ellen is versenyképes a csapat, elég csak a legutóbbi Nemzetek Ligája sorozatot említeni.
A fenti játékosok mellett a nyáron a német bajnokságba igazoló, csapatában a Hoffenheimban azonban alig játszó Szalai Attila (14 millió) képvisel még a Transfermarkt szerint 10 millió eurót meghaladó értéket. Érdemes azt is kiemelni, hogy a játékosok értékelésénél a csalóka lehet, hogy a válogatott meccseken a pályán nyújtott teljesítménynél nagyobb jelentősége van annak, mely bajnokságban játszik valaki. Ennek megfelelően a magyar NB1-es csapatok tagjai közül egyedül a komoly nemzetközi kupatapasztalattal rendelkező kapusnak, Dibusz Dénesnek az értéke haladja meg az 1 millió eurót (2,8 millió). Ezzel szemben például a Ferencváros és a válogatott gólvágója Varga Barnabás papíron nem éri el ezt a lélektani szintet. Az angol harmadosztályban játszó Styles Callum (3,5 millió) vagy az olasz másodosztályban csak nagy ritkán szóhoz jutó Nagy Ádám (1,2 millió) értéke is meghaladja ezt.
Szoboszlai és a többiek összesen is 70 milliót érnek
Ha a válogatott összértékét nézzük, akkor abból a szempontból talán csalóka a 147 millió eurós összeg, hogy ennek nagyjából a felét képviseli Szoboszlai Dominik. Ha viszont azokkal a csapatokkal vetjük össze pénzügyileg a magyar válogatottat, amelyek a selejtezőben hasonló teljesítményt nyújtva a pénteki sorsoláson szintén a második kalapba kerülnek, akkor reálisnak mondhatjuk azt.
Hazánk csapata mellett a török, a dán, az albán, a román és az osztrák csapat mondható hasonló játékerőt képviselőnek. Az egyes válogatottak pénzügyi értéke között pedig a legnagyobb különbséget az jelenti, hogy mennyi játékosuk szerepel topligában. Ahol sok, ott a magyarnál látványosan magasabb érték jön ki a válogatottaknál, ahol pedig kevesebb, ott az érték is kisebb.
Olyan értékes játékossal, mint Szoboszlai Dominik, egyik fenti válogatott sem rendelkezik, de Ausztria (David Alaba), Dánia (Andreas Christensen) és Törökország (Hakan Çalhanoğlu) is a soraiban tudhat egy-egy 40 millió euróra értékelt sportolót. Emellett elmondható, hogy miután ezen válogatottak számos tagja az angol, német vagy éppen az olasz bajnokságban szerepel hétről-hétre ezért papíron ki tudnának olyan csapattal állni, amelyikben minden játékos értéke eléri a 10 millió eurót. (A gyakorlatban azért nem, mert a kapusok ettől elmaradnak.) De megemlíthető, hogy a török bajnokság presztízse is jóval magasabb, mint a magyaré, így az otthon játszó török játékosok sincsenek pénzügyileg alulértékelve.
Akiknek nincs ilyen kaliberű játékosa
Ugyanakkor a két dél-kelet európai válogatott jóval kevesebbet ér, mint a magyar, mondhatnánk mindkét csapat összértéke „egy Szoboszlai körül van”. A románokat ugyanis a szakportál 72 millió euróra értékeli, míg az albánokat 81 millióra. Főleg az előbbi csapat esetén igaz az, hogy mivel kevés olyan játékosuk van most, aki topbajnokságban játszana, ezért ez lehúzza az értékelésüket.
Az albán éljátékosok többsége ugyan a Serie A-ban érdekelt, ám egyiküket sem számíthatjuk az olasz bajnokság meghatározó alakjai közé. Érdekesség egyébként, hogy a harmadik legértékesebb albán az a Myrto Uzuni (9 millió), aki néhány éve még a Ferencvárosban játszott, és a petykák szerint a magyar csapat 3,5-4 millió euró körüli összegért adta el a spanyol Granadának.
A magyar szövetségi kapitányt fentebb már méltattuk, de figyelemre méltó, hogy nálunk alacsonyabb (3. és 4. kalapba kerülő) csapatok közül több is van, amely jóval nagyobb értéket képvisel, mint a magyar. Így például a holland (462 millió), a svájci (209 millió), a skót (184 millió) vagy a selejtezős csoportriválisunk a szerb (293 millió) csapat. A bejutást az utolsó fordulóban még elbukhatja az olasz (582 millió) és a horvát (309 millió) csapat, amelyeknek összértéke duplája, illetve közel négyszerese, mint a magyar csapaté. Igaz, hazánk válogatottja kapcsán el kell mondani, hogy az utánpótlás válogatottakért nem állnak sorba a nemzetközi középcsapatok sem, így (ha a játékospiacon nem lesz komoly infláció), akkor látványos értéknövekedésre nem nagyon számíthatunk a következő években.
