Március elején írtuk meg, hogy a Mercedes jelentős átszervezésre készül: évi 100 ezer jármű gyártását helyezik át Németországból Kecskemétre. A döntés hátterében természetesen a költséghatékonyság áll. „Magyarországon nem lehet olyan könnyen beteget jelenteni” – mondta a Mercedes vezetője, Ola Källenius. A németországi munkaerő-hiányzási arány több mint kétszerese a magyarénak, a bérek pedig 70 százalékkal alacsonyabbak. „Lézerpontossággal a költséghatékonyságra összpontosítunk” – egyértelműsítette a helyzetet a pénzügyi igazgató, Harald Wilhelm.
A német Stuttgarter Nachrichten szerint Németországban valóban rendkívül kedvező szabályok vonatkoznak a keresőképtelenség esetére. Ellentétben például Franciaországgal vagy Olaszországgal, nincs várakozási idő: a munkáltató már az első naptól fizeti a teljes bért, akár hat héten keresztül. Ez a rendszer nagyvonalúbb, mint amilyet sok más országban alkalmaznak. Magyarországon ezzel szemben évente legfeljebb 15 munkanap betegszabadság jár 70 százalékos távolléti díjjal, amit teljes egészében a munkáltató fizet. Ezt követően táppénz jár, amelynek mértéke a havi bér 50 vagy 60 százaléka, és csak részben vagy egyáltalán nem a munkáltatót terheli.
Az egészségbiztosítási terhek is jelentősen eltérnek. Míg Németországban a GDP 2,3 százalékát fordítják betegellátásra, Magyarországon csupán 0,5 százalékot. Luxemburgban a legkedvezőbb a rendszer: ott a munkáltató 11 hétig fizeti a teljes bért, majd az állami egészségbiztosító másfél éven át vállalja át a költségeket.
Németországban a hathetes betegszabadság után a társadalombiztosító fizet 70 százalékos táppénzt, szintén maximum 1,5 éven keresztül – ez az egyik legnagyvonalúbb konstrukció Európában. Ráadásul ha egy munkavállaló a rendes éves szabadsága alatt lesz beteg, és ezt orvosi papírral igazolja, a betegség napjait nem számítják bele a szabadságba, így ezeket a napokat visszaigényelheti és más időpontban veheti ki a szabadságát. Emellett a pandémia alatt bevezetett telefonos igazolási lehetőség is megmaradt, amely lehetővé teszi, hogy személyes orvosi vizsgálat nélkül, telefonon keresztül is keresőképtelenséget jelentsenek. Christian Lindner pénzügyminiszter ennek eltörlését sürgette, mivel szerinte „párhuzam mutatható ki az éves betegszabadság mértéke és e szabályozás bevezetése között”. A háziorvosok szövetsége azonban a bürokráciacsökkentéssel érvelve kiállt az rendszer mellett.
Fotó: Depositphotos
A hiányzások mértékét tekintve árnyaltabb a kép. Az OECD adatai szerint a német munkavállalók a heti munkaidejük 6,8 százalékát hiányozták betegség miatt, ami valóban több, mint Magyarországon (2,0 százalék) vagy Szlovákiában (2,7 százalék), de elmarad például Norvégia ezen mutaójától (10,7 százalék). Vagyis Németország nem kirívó a hiányzási statisztikákban – inkább a magyar adatok tűnnek rendkívül alacsonynak.
A Financial Times a Techniker Krankenkasse adataira hivatkozva arról írt, hogy 2023-ban a német munkavállalók átlagosan 19,4 napot hiányoztak betegség miatt, és az előzetes számok szerint ez a tendencia 2024-ben is folytatódik. Fontos azonban megjegyezni, hogy a hiányzási napok száma nem azonos a táppénzes napok számával, hiszen a rövidebb betegségek egy részét a munkáltató fizeti betegszabadságként, míg a hosszabb esetekre jár táppénz.
Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) külön gyűjti a táppénzre vonatkozó adatokat – ezek szerint 2023-ban 3,9 millió fő volt jogosult táppénzre, közülük naponta átlagosan 69 ezren vették igénybe, ami 1,8 százalékos arányt jelentett.
A táppénzes napok száma 25,2 millió volt, a teljes kiadás 184 milliárd forint, így egy napra 7296 forint jutott. Egy jogosult munkavállaló átlagosan 6,4 napot töltött táppénzen 2023-ban (frissebb adatok egyelőre nincsenek). Az elmúlt tíz évben a táppénzesek aránya 1,4-2,0 százalék között mozgott, miközben az egy napra jutó kiadás több mint két és félszeresére nőtt – elsősorban a bérek emelkedése miatt.
A betegszabadságra vonatkozó adatokat a KSH külön gyűjti azon foglalkoztatók körében, ahol társadalombiztosítási kifizetőhely működik. Ezek szerint 2022-ben 9,7 millió munkanapot töltöttek betegszabadságon, napi átlagban 38 ezren. Az egy munkanapra jutó kifizetés meghaladta a 12 600 forintot, miközben tíz évvel korábban még csak 5-6 ezer forint volt, itt természetesen ismét a bérek növekedését kell látnunk a számok mögött.
Egyre többen mentális okokból maradnak otthon
A keresőképtelenségi ellátások nagyvonalúsága hatással van a hiányzások gyakoriságára. Amikor Németországban 1996-ban a Helmut Kohl vezette jobboldali-liberális kormány 100-ról 80 százalékra csökkentette a táppénz szintjét, az igazolt hiányzások aránya csökkent, majd később, a Gerhard Schröder vezette szociáldemokrata-zöld kormány idején visszaemelték az ellátás mértékét, a hiányzási adatok pedig ismét emelkedni kezdtek. A rövidtávú hatás egyértelmű, vannak azonban más szempontok is: hosszabb távon más tényezők, például a mentális betegségek elterjedése felülírhatják ezt a hatást.
Ha a dolgozók betegen is munkába állnak, az hosszabb távon rontja az egészségi állapotukat, és végső soron még nagyobb munkaerő-kieséshez vezethet. A német DAK egészségbiztosító szerint a hiányzások emelkedése mögött nem feltétlenül visszaélés áll, sokkal inkább a krónikus betegségek és a mentális kimerültség terjedése. A koronavírus-járvány óta különösen megnőtt a pszichés okokból történő keresőképtelenségi esetek száma, ez pedig már a gazdasági teljesítményre is hatással van.
A képet árnyalja, hogy egy EY-felmérés szerint a német vállalatvezetők többsége nem a betegszabadságok magas számát tartja a termelés külföldre vitelének fő okának. A megkérdezett 115 ipari cégvezető elsősorban a túlzott bürokráciát és a szakképzett munkaerő hiányát nevezte meg döntéseik legfőbb indokaként.
A Financial Times szerint ugyanakkor egyre több német cég figyelmeztet a munkából való kiesések gazdasági következményeire.
Egy Claus Michelsen közgazdász által, a Német Innovatív Gyógyszergyártók Szövetsége (VFA) számára készített tanulmány szerint 2023-ban önmagában a keresőképtelenség elegendő volt ahhoz, hogy visszahúzza a német gazdasági növekedést: ha a hiányzási arány csak az uniós átlag körül alakult volna, a német GDP nem 0,3 százalékkal csökkent, hanem 0,5 százalékkal nőtt volna.
Paul Niederstein, a Coatinc acélcinkező vállalat vezérigazgatója szerint a német munkavállalók „túl elkényeztetettek és túl magabiztosak lettek”. A cég – amely 600 német és 900 külföldi dolgozót foglalkoztat – esetében szerinte a termelékenységet rontják a hiányzások, amelyeket részben a dolgozók hozzáállására vezet vissza. Egy másik, névtelenséget kérő nagyvállalati vezető szerint „egyes fiatalabb munkavállalók teljesen képtelenek megérteni, milyen áldozatok kellenek a jólét és a versenyképesség fenntartásához”.
A Mercedes vezérigazgatója, Ola Källenius a Der Spiegelnek adott interjújában arra panaszkodott, hogy német üzemeikben a hiányzási arány időnként kétszerese más országokénak, miközben a munkakörülmények hasonlóak. „Mi munkaadóként sokat teszünk az egészségmegőrzésért, de az együttműködés minden fél részéről szükséges” – fogalmazott. A Tesla németországi gyárában pedig be nem jelentett otthoni ellenőrzésekkel próbálják kiszűrni a visszaéléseket, a megoldást sokan kritizálják és túlzónak nevezik.
A mentális betegségek aránya különösen megugrott. A Financial Times szerint a koronavírus-járvány óta a keresőképtelenségi esetek emelkedésének legfőbb oka a kiégés, a depresszió és más pszichés zavarok. Hans-Jürgen Urban, az IG Metall szakszervezeti vezetőségi tagja szerint „a magas hiányzási arányok vészjelzések, amelyek a munkavállalókra nehezedő nyomásra utalnak”.
„Aki panaszkodik a sok hiányzás miatt, annak meg kell néznie a problémák gyökerét is – mégpedig magában a munkahelyi környezetben” – vetette fel.
Andreas Tautz, a DHL-csoport orvosigazgatója szerint Németország „továbbra is a világ egyik legtermelékenyebb gazdasága”, de a termelékenység növekedésének megtorpanása és a betegségek miatti kiesések emelkedése hosszabb távon veszélyt jelenthet a vállalatokra is.
„Németországnak kevesebb arroganciára és több önreflexióra van szüksége, ha versenyképes akar maradni a Mexikóhoz, Törökországhoz vagy Magyarországhoz hasonló országokkal szemben” – fogalmazott Paul Niederstein.
