(Az első rész itt, a második itt, a harmadik pedig itt érhető el.)
Az Öt Csillag Mozgalomnak a 2013-as parlamenti választáson sikerült az áttörés: a szavazatok 25 százalékát szerezték meg, és 163 „szűz”, a politikában tapasztalatlan képviselőt delegáltak a parlamentbe. A neheze azonban csak ezután jött.
Harc a médiával
Casaleggio hirtelen az érdeklődés középpontjába került, az olasz sajtó pedig könyörtelenül darabokra szedte és kigúnyolta. Az Il Sole 24 Ore például azt írta, hogy a tech guru úgy irányította az Öt Csillagot, mint egy Dzsingisz kán kultuszt.
„Soha nem fogom elfelejteni, hogyan bántak vele”
- emlékszik vissza Alessandro Di Battista, aki szintén parlamenti képviselő lett. A média piszkálgatni kezdte a múltjukat, és céltáblává tette őket.
„Helló, Simona vagyok, diplomás munkanélküli. Mindent megteszek, hogy kijöjjek a pénzemből a hónap végéig, és gazdasági miniszter szeretnék lenni”
- viccelődtek velük egy műsorban. Casaleggio viszont azzal biztatta őket, hogy ha egységesek maradnak, akkor minden akadályt legyőznek.
A tech guru olyan technológiai fejlesztésen dolgozott, amely egyenletesen osztja el a hatalmat a mozgalmon belül. 2013 közepére a beppegrillo.it felhasználói hozzáférést kaptak egy direkt demokrácia platformhoz - egy olyan online fórumhoz, amelyben áttekinthették az Öt Csillag képviselőinek törvényjavaslatait, megvitathatták azok tartalmát, és módosító javaslatokat tehettek. Úgy érezhették, hogy ők is közvetlenül részt vesznek a "politika-csinálásban".
Új arcok
Ezzel egyidejűleg Casaleggio elhatározta, hogy új vezetőket nevel ki a mozgalom élére. A „képernyőképes” képviselőket meghívta egy média- és kommunikációs tréningre Milánóba – köztük volt Di Battista, Fico és az egyetemet otthagyó Luigi Di Maio is. A tréningeket egy olyan coach tartotta, aki jártas volt a Neuro-lingvisztikus programozásban is. (Erről a módszerről a sorozat korábbi cikkében írtunk.)
A tech guru a blogját és a közösségi médiát is arra kezdte használni, hogy sztárokat faragjon a fiatal, nagyrészt nincstelen kiválasztottjaiból.
„Gianroberto volt a második apám. Ő volt az az ember, aki megajándékozott életem legnagyobb lehetőségével. (...) Soha nem ismertem olyan embert, aki annyira tudott figyelni, mint ő.”
- mondta Di Battista. A zabolázatlan képviselőket ugyanakkor nehéz volt kezelni. Sokszor semmibe vették a sajtófőnök tanácsait, és engedély nélkül vállaltak tévés szerepléseket.
Halálos betegség
A dolgok akkor fordultak igazán rosszra, amikor Casaleggiónál agydaganatot diagnosztizáltak. Próbálta ugyan kézben tartani a projektjét, de fogytán volt az ereje, néhány képviselő pedig megpróbálta kihasználni távollétét.
„Rájöttem, hogy sok olyan ember van a politikában, aki azt akarja, hogy beteg legyek, és negatív energiával támad. Érzem, hogy nagyon sok ember gyűlöl.”
- mondta Casaleggio sajtófőnökének, Nicola Biondónak.
Eközben a mozgalom egyre inkább „áramvonalasodott”, és elkezdte kizárni egyes tagjait. Voltak, akiknek azért kellett menniük, mert engedély nélkül vállaltak szerepléseket, másoknak azért, mert túl erős jelzőkkel kritizálták a pártot.
Ezzel párhuzamosan néhány képviselő hozzáférést adott közösségi oldalához Casaleggio cégének, amely azt kezdte vizsgálni, hogy melyik poszt lesz sikeres, és miért. Di Battistát és Di Maiót ekkor már több százezren követték a Facebookon.
Biondo szerint Casaleggio digitális hadsereget épített, amelyet bevethetett a politikai ellenfelek, az establishment és a disszidensek ellen. Habár a Grillo-blogot eredetileg pont azért indították, hogy felvegyék a harcot a hagyományos média teremtette virtuális valósággal, a Mátrixszal, Casaleggio emberei olykor maguk is kétes információkat terjesztettek.
Jobbos fordulat
A blog ráadásul olyan politikai álláspontokat kezdett felvállalni, amelyek messze voltak a mozgalom gyökereitől. A tech guru már régebb óta szimpatizált néhány jobboldali eszménnyel – például azzal, hogy a polgárok jogait nem szabad alárendelni az olyan nemzetközi szervezeteknek, mint az EU –, és tiszteletben tartotta a Ligához hasonló populista pártok népszavazási igényeit az önrendelkezés jegyében.
„Amint az öt Csillag valódi politikai hatalmat ért el, Casaleggio kezdte a jobboldal irányába kormányozni a mozgalmat.”
Miután 2014-ben 17 képviselőjük bekerült az Európai Parlamentbe, Casaleggio világossá tette számukra, hogy szövetkezni szeretne a Nigel Farage vezette brit Függetlenségi Párttal (UKIP). Bár a döntést a mozgalomra bízta, az online szavazás előtt olyan cikkeket posztolt, amelyben Farage-t a demokrácia és a szuverenitás harcosaként dicsőítette, és a szövetséget nevezte az egyetlen jó megoldásnak.
Úgy tűnt, hogy Casaleggio a Webeggnél kikísérletezett véleményformálási módszert alkalmazza: miközben látszólag felkínálta a választás lehetőségét, próbálta érvényre juttatni saját álláspontját. Ez végül sikerült: a szavazáson résztvevők 78 százaléka a szövetségre voksolt.
A UKIP-szál
Ez azonban csak a kezdet volt: 2015. januárban meglátogatta Casaleggio cégét a UKIP néhány prominens figurája, köztük Nigel Farage és Liz Bilney, a Leave.EU kampány későbbi főnöke. Arra voltak kíváncsiak, hogy mi a titka a mozgalom sikerének, és hogyan használták fel erre a technológiát.
Casaleggio és fia, David ismertette a főbb állomásokat, és bemutatta az új demokrácia platformjukat. Azt mondták, hogy ezen a regisztrált tagok hamarosan nem csak megvitathatják és szerkeszthetik a törvényjavaslatokat, hanem például jelölteket is választhatnak. Beszéltek arról is, hogy miként használják a közösségi médiát. A briteket felvillanyozta, amit hallottak, mivel a UKIP épp ki akarta építeni a tagságát.
Bilney szerint ezen a találkozón vetették el azoknak az ötleteknek a magvait, amelyek sikerre vitték programjukat, a Brexitet. Hat hónappal később elindult a Leave.EU, egy évre rá pedig a britek megszavazták a kilépést az EU-ból.
Szakítás Grillóval
Eközben már majdnem elkészült az új közvetlen demokrácia platform, a Rousseau, a már említett funkciókkal. Grillo erről tudott – arról viszont nem, hogy Casaleggio cége készít egy másik weboldalt is, amely az Öt Csillag új otthona lesz. Azaz ilyen minőségében leváltja majd a beppegrillo.it-t.
Amikor Grillo számonkérte ezt Casaleggión, veszekedés tört ki közöttük.
„Baszd meg! Soha többé nem akarok hallani rólad!”
- üvöltötte a tech guru a telefonba. Ekkor beszéltek egymással utoljára.
Casaleggio a halálos ágyáról még elintézte, hogy fia, David jelentős hatalomhoz jusson a mozgalomban. Nem csak a cégét bízta rá, hanem a Rousseau Association vezetését is. Ezzel gyakorlatilag ő lett az ura az Öt Csillag adatbázisainak. Grillo pedig megtartotta a mozgalom nevéhez és logójához kapcsolódó jogokat.
Gianroberto Casaleggio 2016. április 12-én hunyt el Milánóban. 61 éves volt. Miközben koporsóját kivitték a templomból, hívei - köztük Di Maio - a mozgalom egyik jelszavát (Őszinteség) skandálták, Di Battista pedig könnyeivel küszködött. Kint egy transzparens azt hirdette:
„Meg fogjuk valósítani az álmodat.”
Casaleggio halála után egy nappal elindult a Rousseau.
Az új vezér
A 2018-as parlamenti választások közeledtével az Öt Csillag új vezért választott az online platformon keresztül. A legismertebb arcok közül csak a 31 éves Di Maio szállt harcba a posztért, és a várakozásoknak megfelelően győzött. Úgy tűnt, hogy ezúttal sem volt valódi választási lehetőség. A voksoláson a Rousseau-tagok mindössze 30 százaléka vett részt.
Időközben Grillo is kezdett távolodni a mozgalomtól. Amikor tavaly megújította a blogját, már nem szerepelt rajta az Öt Csillag-logó.
Habár várható volt, hogy a mozgalom jól szerepel majd a választásokon, a végeredmény mégis sokkoló volt. A szavazatok 33 százalékát szerezték meg, és így – mindössze öt év parlamenti jelenlét után – a legnagyobb párt lettek Olaszországban.
Nugnes nyugtalanul figyelte, hogy a mozgalma próbál kormányt alakítani, és ezzel látszólag szembemegy eredeti alapelvével, a „Nem szövetkezünk” ideával. Nyilvánvaló volt, hogy Di Maio – aki bírálta az előző, centrista kormány migrációs politikáját – pártolta a szövetséget a bevándorlásellenes Ligával.
A szövetség
Az Öt Csillag és a Liga másfél hónap tárgyalás után végül megegyezett: Di Maio és Salvini megosztották a hatalmat, és miniszterelnök-helyettesek lettek. (A kabinetben az Öt Csillag nyolc, a Liga öt miniszteri helyet kapott, hat miniszter pedig független politikus; a miniszterelnök egy szintén párton kívüli jogászprofesszor, Giuseppe Conte - a szerk.)
Az alkut a Rousseau-tagok 94 százaléka elfogadta. A vezetés azt kommunikálta, hogy nem szövetséget, csupán szerződést kötöttek egy törvényhozási programról, például az alapjövedelem bevezetéséről. A megegyezést számos populista politikus üdvözölte világszerte:
„Rendkívüli, ami itt történik. Még soha nem volt egy valóban populista kormány a modern kori történelemben. Szeretnék ennek a része lenni”
- hangoztatta Steve Bannon, Donald Trump egykori főtanácsadója, aki állítólag mindkét párt képviselőivel találkozott.
A kormány beiktatása után néhány nappal Salvini lezárta a kikötőket a migránsokat szállító hajók előtt, négy hónappal később pedig a parlament elfogadta az alapjövedelem bevezetését tartalmazó költségvetést. (Az alapjövedelmet idén áprilisban vezetik be – a szerk.)
Bár a Liga ma már népszerűbb az Öt Csillagnál, a párton belül pedig többen fellázadtak, Di Maio vajmi keveset tett kormánya jobboldali fordulata ellen. Nugnesszel és Fattorival szemben belső vizsgálat indult, mert nem mindig szavaztak a párttal. Nugnes azt mondja:
"Ha kizárnak, az azt jelenti, hogy már nem vagyok jó helyen. (...) Nagyon sok olyan ember van a mozgalomban, mint én. Senki sem tudja, mi lesz az Öt Csillaggal.”
Mit hoz a jövő?
Sokan azt gondolják, hogy idővel Alessandro Di Battista veheti át a párt vezetését. A népszerű politikus, aki a közelmúltban kissé hátrébb lépett, és sok időt töltött Guatemalában, Casaleggio rendíthetetlen híve.
„Manapság mindenkit, aki vissza akarja szerezni a szuverenitást, fasisztának, nacionalistának, populistának, demagógnak tartanak”
- mondja Di Battista. Szerinte a médiaelit nem látja a lényeget:
„A világot nem lehet megítélni egy manhattani luxuslakásból. Nem értenek semmit – ahogy nem értettek semmit Trumpból és a Brexitből, és nem értettek semmit az Öt Csillag Mozgalomból.”
Szerinte nem tévesztették szem elől a mozgalom utópista projektjét. A képviseleti demokrácia idejétmúlt – mondja –, és hamarosan ugyanúgy tekintünk majd rá, mint ma az abszolút monarchiára; a jövő elkerülhetetlenül a közvetlen demokrácia.
Kérdés persze, hogy valóban elkerülhetetlen lesz-e ez a jövő, ha nincs egy titkos kéz, amely irányítja.
Kommentár
A fenti cikksorozat Darren Loucaides brit író riportjának rövidített változata. Az írás az amerikai Wired magazin márciusi számában jelent meg, és online is elérhető. Úgy véljük, hogy a cikknek vannak vitatható állításai: továbbra is kérdés például, hogy mennyiben tekinthető az Öt Csillag egy nagyrészt a háttérből irányított projektnek – ahogy a szerző sugallja –, és mennyiben egy alulról szerveződő, valódi civil összefogásnak – ahogy a mozgalom állítja. A sztori ugyanakkor mindenképp érdemes arra, hogy a magyar nyilvánosság is megismerje, és beemelje a politikai diskurzusba. Már csak azért is, mert ami Olaszországban megtörtént, az máshol is megtörténhet.
