Donald Trump büntetővámjai elsőre olyan bunkósbotnak tűntek, melyek arra kényszerítik az USA kereskedelmi partnereit, hogy megkönnyítsék az államszövetség áruforgalmát, most viszont már úgy tűnik, hogy nem átmeneti blöffről van szó, hanem hosszú távú stratégiáról, mellyel az elnök az amerikai ipart akarja megvédeni, miközben visszafogja az importot, és a kereskedelmi deficit csökkentését célozza, írja a New York Times.
Trump intézkedései nyomán az USA mára a legmagasabb vámtarifákkal dolgozó országgá vált, megelőzve Kanadát, Németországot, Franciaországot, valamint Kínát, Oroszországot és Törökországot is, és a jövőben, úgy tűnik, csak még jobban el fognak húzni a mezőnytől. A múlt héten végrehajtott, a kínai áruk behozatalára vonatkozó újabb tarifaemelés már 25 százalékos terhet ró 250 milliárd dollár értékű kínai termékre, és már tényleg itt lehet a kanyarban a következő nagy horderejű intézkedés is, az elnöknek ugyanis péntekig döntenie kell, hogy valóban meglépi-e a másik belengetett vámemelést, mely a globális autópiacon verné el a port. A fémvámokat pedig hiába kritizálja republikánus politikusok mellett több amerikai fémipari cég is, azok továbbra is helyben maradnak.
Az USA-ban, mely korábban a szabad kereskedelem élharcosa volt, most 4,2 százalékos a kereskedelmi forgalommal súlyozott vám mértéke, magasabb, mint bármely más G7-tagé. Ez több mint duplája a kanadai, a brit, az olasz, a német, kínai és a francia értéknek, és a feltörekvő piacok közül is számosat felülmúl, köztük az oroszt, a törököt is, idézi a Times Torsten Slok-ot, a Deutsche Bank Securities vezető közgazdászát.
Minthogy az amerikai gazdaság is a világkereskedelemtől függ, a fent sorolt fejlemények az USA-ban sem múlnak el nyomtalanul. Megissza a levét egy sor amerikai központú, de multinacionális cég, mint a Boeing, a General Motors, az Apple, a Caterpillar és további válallatok, melyek külföldről behozott alkatrészekkel dolgoznak, és továbbra is szeretnének hozzáférni a tengerentúli, növekvő piacokhoz. Annak ellenére, hogy az USA-ban a kereskedelmi szektor kisebb százalékát teszi ki a gazdaságnak, mint másutt - ez 2017-ben csak 27 százalékot jelentett, szemben Kína 38 vagy Németország 87 százalékával - még így is komoly motorja a növekedésnek és a munkahely-teremtésnek.
Az amerikai gazdaság ezzel együtt még erős: a fizetések emelkednek, és 50 éve nem volt ilyen alacsony a munkanélküliség. De a kereskedelem gyengülését olyan iparágak - köztük a kutatás-fejlesztés és a marketing - is megszenvedhetik, melyeknek látszólag semmi köze az áruk kiviteléhez és behozatalához.
Douglas Irwin, a Dartmouth College kereskedelemmel foglalkozó történésze szerint Trump Kínával folytatott kereskedelmi háborúja egy új felállást eredményezhet a világgazdaságban. Mint mondja,
a Kínától való elzárkózás hatalmas, történelmi váltás az amerikai kereskedelmi irányelvben: a tarifákat az USA most már nem arra használja, hogy jobb megállapodásokat alkudjon ki a partnerekkel, hanem arra, hogy függetlenítse egymástól a gazdaságokat.
Az amerikai kormány folyamatosan azt kommunikálja, hogy a vámharccal csak jobb helyzetbe akarják hozni az USA cégeit, Steven Mnuchin pénzügyminiszter pedig egy múlt heti sajtómegbeszélésen azt mondta, a trumpi politika a "szabad és igazságos" kereskedelmet támogatja. Chad Bown, a washingtoni Peterson Institute for International Economics gazdaságkutató intézet tagja erre azonban azt mondja,
amennyiben tényleg a szabad kereskedelem elérése a cél, a kormány még sohasem volt ennél távolabb tőle.
A Dél-Koreával megkötött szabadkereskedelmi egyezményen kívül ugyanis jelenleg egyetlen további szabadkereskedelmi egyezmény sincs érvényben: a Kanadával és Mexikóval összehozandó Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) még mindig a kongresszus jóváhagyására vár, a Japánnal és az Európai Unióval folytatott tárgyalások pedig továbbra is problematikusak.
Trump maga protekcionistának hívja a stratégiát, mely mentén átszabja az USA külkereskedelmét. Mint mondta, azok a cégek, melyek nem akarnak súlyos importvámokat fizetni a behozandó árukra, hazahozhatják a termelésüket Kínából, vagy áthelyezhetik olyan országokba, melyeket nem sújtanak a büntetővámok. Bár lassan valóban meg is indulnak az ilyen folyamatok, a Times szerint úgy tűnik, abból főként nem az USA húzza a hasznot, hanem sokkal inkább Mexikó és Vietnam.
Vagy nagyobb világpiaci szereplők. Hogy Trump kimanőverezte az USA-t több multilaterális egyezményből - ilyen volt a Transz-csendes-óceáni Partnerség (TPP), de a párizsi klímaegyezmény is - lehetővé tette a rivális országoknak, köztük főképp éppen Kínának, hogy benyomuljon az államszövetség által üresen hagyott térbe, és bejelentkezzen a világkereskedelmet alakító vezető pozícióba. A szabad kereskedelem hívei azonban attól is tartanak, hogy a távol-keleti óriás, valamint India, Dél-Afrika és további országok is ihletet merítenek a trumpi protekcionista politikából, és magasabb kerítéseket emelnek majd a külföldi cégek elé.
Pedig nemrég még úgy tűnt, véget ér a kereskedelmi háború, a tárgyalások azonban váratlanul megakadtak az USA és Kína képviselői között: Kína visszakozott bizonyos kötelezettségektől, mire válaszul megtörtént az újabb vámemelés. A fő probléma az volt, hogy Kína ragaszkodott ahhoz, hogy egy kedvező megállapodás elérése után az USA újra csökkentse a tárgyalásokat kicsikaró importvámokat, az amerikai fél viszont ahhoz ragaszkodott, hogy fenntartsa azokat, mintegy biztosítékként arra, hogy a távol-keleti partner betartja, amit ígér.
Mindeközben Kanada és Mexikó azért lobbizik, hogy az USA eltörölje az őket sújtó acél- és alumíniumsarcot, ha már egyszer sikerrel letudták az államszövetséggel a NAFTA-kondíciók újratárgyalását. A három fél még tavaly novemberben írta alá a szabadkereskedelmi szerződését, de azóta se szentesítették egyik oldalról sem. A helyzet egészen hasonló, mint Kína esetében: a Trump-kormány meg akarja tartani a tarifákat, azért, hogy szükség esetén last minute-változtatásokat csikarjon ki Kanadából és Mexikóból, míg utóbbiak szimplán csak a megállapodás előtti végső akadályt látják bennük - amíg megvannak, addig nem hajlandóak véglegesíteni a szerződést.
Az Európai Unió-USA kapcsolat is hasonlóan alakulhat
Trump az EU-t "brutális kereskedelmi partnernek" titulálta, mely "keményebb, mint Kína." Az elnök már megbüntette az európai fémet és alumíniumot, de a következő lépés az lehet, hogy 25 százalékos importvámmal sújtja az európai autóipart is. Míg a fém és alumínium büntetővámjait nem volt túl nagy áldozat lenyelni, az autóipari vámok már nagyon kemény pofont jelentenének az Európa legnagyobb gazdaságát adó Németországnak, ahol a kocsigyártás a legfontosabb iparág. Uniós tisztviselők ki is jelentették:
az autókat sújtó büntetővámok a Trumppal tavaly kialkudott fegyverszünet megsértését jelentenék, és eszük ágában sem lenne az USA-val tárgyalni, míg ezek a vámok érvényben lennének.
Az EU már össze is állított egy 22,5 milliárd dolláros csomagot, melyet szükséges válaszcsapásként megadóztatna, amennyiben Amerika élesíti az autókereskedelmi vámokat. Az unió még abban reménykedik, hogy nem lesz erre szükség: bíznak benne, hogy Trump bennük a szövetségest látja, nem pedig a riválist, mint Kínában. Az amerikai elnök viszont szemlátomást nagyon is ragaszkodik az álláspontjához: kedden Twitteren örvendezett annak, hogy a vámháborúnak köszönhetően milyen "fantasztikus pozícióba" került az országa.
