Bármelyik jelentősebb ingatlanközvetítői hálózat és ingatlanos portál adatbázisát nézzük, azt látjuk, hogy immár 10 budapesti kerületben lépte át az új lakások átlagos kínálati négyzetméterára az egymillió forintot. Hiába a sok állami támogatás, ezt nem minden költözni vágyó tudja vagy akarja megfizetni. Különösen nem a már családosok, akik manapság romos házakra vagy felújtandó, nagyobb lakásra vadásznak a külső kerületekben. Alátámasztja ezt az is, hogy a két legrosszabb energetikai kategóriába (II és JJ) sorolt ingatlanokra 17 százalékkal több energiatanúsítvány készült, mint tavaly februárban.
A vevői aktivizálódás az ingatlan.com adatain is látszik, a legnagyobb hirdetési portál 20 százalékos növekedést mért az érdeklődők számában tavaly februárhoz képest. Becslése szerint idén februárban 10 200 használt lakóingatlan cserélhetett gazdát, ami 2 százalékos növekedésnek felel meg éves összevetésben. Idén januárhoz képest pedig 9,6 százalékos emelkedést jelent. Végleges adatok csak pár hét múlva lesznek. A tavaszi hónapokban további látványos emelkedés jöhet az adásvételek számában, de ez senkinek sem meglepetés, hiszen 2020. március-április katasztrófális visszaesést hozott, tehát alacsony lesz a bázis.
Az év elejei aktivizálódásról szintén beszámoló Duna House a főváros kettősségére hívta fel a figyelmet: Budán csökkent a 60 négyzetméternél kisebb és nőtt a 160 négyzetméternél nagyobb lakások-házak iránti kereslet és több adásvétel is volt az utóbbiaknál, mint egy évvel ezelőtt. Pesten viszont fordított a helyzet, az adásvételek 68 százaléka a 60 négyzetméternél kisebb kategóriában történt. Budán az alsóközép ársáv (500-600 ezer forint/négyzetméter) felé ment el a piac, a 600-900 ezer forint/négyzetméteres árkategóriában jóval kevesebb tranzakció zajlott, ott a csökkenés hónapok óta tart. Eközben a pesti kerületekben 17-ről 32 százalékra nőtt a 25-30 millió forint közötti áron eladott lakások aránya.
Egyértelmű, hogy területileg is érzékelhető az eltolódás a külső pesti kerületek felé, ez a tranzakciókban is megmutatkozik. A X., a XVIII., a XIX. és a XX. kerületben egyre többen keresgélnek használt lakást vagy családi házat, akár romosat is, hogy aztán – élve a felújítási támogatásokkal – újjá varázsolják. Telket már nagyon nehezen lehet szerezni, csakis a városhatárhoz közeli körzetekben találni, de azoknál sokszor hiányoznak a közművek.
A vevők többsége (60-80 százalék) továbbra is a jó, illetve a nagyon jó állapotú ingatlanokat részesíti előnyben. Nyugat-Magyarországon – más régiókhoz képest is – nagy az érdeklődés a felújítandó és lakható ingatlanokra, összesített arányuk elérte a 40 százalékot idén januárban. Országosan az is jellemző, hogy a 200 négyzetméternél nagyobb, általában a hetvenes-nyolcvanas években épült, többszintes házak népszerűsége folyamatosan csökken. Túl sokba kerülne a modern gépészet kialakítása, a szigetelés és a nyílászárók cseréje.
A szűkösebb forrásokkal rendelkező, akár több generációs családoknak viszont ez megoldás lehet. Számolni kell azonban azzal, hogy a frekventált környéken vagy régióban elhelyezkedő ilyen ingatlanok ára még az esetleges több tízmillió forintos állami források igénybevétele ellenére is túl magas lehet.
A többség – különféle becslések szerint a vevők 60-70 százaléka – viszont reálisan látja helyzetét és inkább az 50-100 négyzetméteres méret kategóriában vásárol, illetve a 40-60 millió forintos árcédulával rendelkező ingatlanokat választja.
Érdekes, hogy országosan a vidéki otthonok masszív részénél, körülbelül 40 százalékánál a négyzetméterár kisebb volt 250 ezer forintnál. Pest megye azonban kilóg a sorból, ott már jó ideje tart a drágulás és aki itt szeretne közepes vagy jó állapotú ingatlanhoz jutni, meg kell barátkoznia a 350-600 ezer forintos ársávval. Egyébként az érdeklődés még nőtt is ezen ingatlanok iránt a Duna House szerint.
Azt már mi tesszük hozzá, hogy ez nem meglepő, ugyanis emelkedő pályán van a már korszerű gépészettel ellátott lakások és házak aránya, amelyeket 10-15 éve építettek vagy újítottak fel. Ezek zöme vélhetően azért került a piacra, mert az adott agglomerációs településen lakó, korábban kiköltözött tulajdonosok egy része visszaköltözne a fővárosba az időközben kamasszá vált gyerekek jobb iskoláztatására és jobb szociális és kulturális infrastruktúrára számítva.
