„Csak azt tudjuk, hogy ma mi lesz, de azt nem, hogy holnap mire ébredünk.” Így foglalható össze az, hogy mit mondanak a lakásuk vagy házuk felújítására és az ingyenmilliók felvételére készülők. Azért tamáskodnak sokan, mert egyre magasabb a számla, ha építőanyagot kell beszerezni, közben kivitelezőt is nehéz találni.
Az építőanyagok már tavaly, az utolsó negyedévben ismét elkezdtek drágulni, miután véglegessé vált, hogy a kormány januártól visszavezeti a kedvezményes, öt százalékos lakásáfát az új lakásokra, ezen felül életbe lép, ugyancsak januártól, a felújításokra adható legfeljebb hárommillió forintos támogatás. Idén január-márciusban megint lendületet vettek az árak, miután minden korábbinál nagyobb lett a kereslet, és beindultak a lakásfejlesztési projektek is, a fejlesztők nagy volumeneket kötöttek le, az anyagszűke megint csak emelte az árakat.
Az Építő Közösség nevű platform közelmúltbeli videója szerint a vasanyagok 30-40 százalékkal, egyes szigetelőanyagok 50-60 százalékkal, a beton 8 százalékkal, az épületfa 30, a ragasztott fa pedig 60 százalékkal drágult tavaly december végéhez képest.
A hivatalos munkadíjak (rezsióradíj) 10 százalékkal mentek feljebb, erről még előzőleg – a korábbi gyakorlatnak megfelelően – az ÉVOSZ ajánlására állapodott meg a szakszövetség és a szaktárca. Valóságban ennél csak még drágábban vállalnak szakipari munkát most májusban – legkorábban ősz végére. A munkaerőhiány csak a legnagyobb ingatlanfejlesztők számára nem akadály, ők általában fix kivitelező cégekkel dolgoztatnak, de a közép méretű lakásberuházók számára már óriási kihívás megfelelő időre megfelelő szakmunkásokat találni.
A GKI és a Masterplast szerdán közzé tett negyedéves felmérése ezzel a tavaszi háttérrel értelmezendő. Egyértelmű, hogy a háztartások csökkenő bátorságáról árulkodik. Kiderült, hogy a legutóbbi, a januári adatfelvételhez képest – nyilván a járvány harmadik hulláma miatt – óvatosabbak lettek a háztartások. Emellett egyre több információ, pontosító részlet került napvilágra az állami támogatások igénybevételének feltételeiről, valószínűleg ez is inkább negatívan hathatott. Sokszor csak a bankban derül ki, hogy egy vagy több tényező miatt nem jogosultak egy kedvezményes hitelre.
Valójában a kilátások még így is sokkal derűlátóbbak az egy évvel ezelőttinél, vagy akár a korábbiaknál. Nézzük a számokat: a következő egy évben a magyar háztartások csaknem 13 százaléka tervez nagyobb összeget költeni lakására. Ha e tervek mind megvalósulnak, akkor egy éven belül mintegy 580 ezer lakáson végezhetnek el kisebb-nagyobb munkálatokat. Ez kb. 60 ezerrel kisebb szám az előző negyedévi, de csaknem 130 ezerrel nagyobb az egy évvel ezelőtti megkérdezés eredményénél.
Nem meglepő – és ezt az építőanyag-forgalmazók már az előző hetekben is jelezték –, hogy a legerőteljesebb a felújítási szándék a családi házak lakói körében, itt 14-15 százalék lehet érintett. Ezzel szemben a legkisebb korszerűsítési kedv a panellakásokban élőknél tapasztalható – valamivel kevesebb, mint egytizedük hajlandó erre. A tégla építésű társasházakban lakók tervei e kettő között helyezkednek el (11-12 százalék).
Felújítási tervekkel leginkább azok a háztartások foglalkoznak, ahol a háztartásfő a harmincas éveiben jár (18 százalék), de az ennél fiatalabbak, azaz a 18-29 év közöttiek is elég aktívak (16 százalék). Őket a negyvenes korosztály követi (14 százalék). Az ötvenes éveiket taposók 8 százaléka készül nagyobb összeget költeni a lakására, míg a 60 felettiek körében ez az arány elenyésző, 2 százalék. Eddig a GKI adatai. Ezek a számok és arányok azzal magyarázhatók, hogy a fiatal családosokra találta ki a kormány a különféle támogatásokat és kedvezményes hiteleket, nyilván ők az aktívabbak, bár a jövedelmi helyzetük országosan, de még sok városon belül is nagyon eltérő lehet, így az említett és egyre növekvő önerő előteremtése sokuknak okoz fejtörést.
A nagyvárosok paneljei esetében már számítások is készültek arról, hogy menyit érnek a felújítások, azaz mennyivel magasabb lehet az eladási ár, ha korszerű a gépészet, egyedi az energiamérés, szigetelés van kívülről, és belül is kicserélik a burkolatokat és a nyílászárókat. Az Otthon Centrum szerint akár 10 százalékos is lehet a különbség a felújított panel javára. A legjelentősebb árelőny a kisvárosokban és Pest megyében mutatkozik meg. A legkevésbé az árkülönbség a leginkább kedvelt budai és belső pesti kerületek lakótelepein volt mérhető: ezeken a lakótelepeken arányaiban eleve kevesebb a megújult ház, és egyelőre úgy tűnik, hogy ezek annyira népszerűek, hogy az árat nem befolyásolja érdemben, hogy felújították-e az épületet, vagy sem. Az említett lakótelepeken elsősorban az ingatlan állapota és az elhelyezkedése a döntő.
Ellenőrök kommandója
A nemrég hatályossá vált lakásfelújítási támogatási rendelet szerint a kormányhivatalok a helyszínen ellenőrizhetik a benyújtott számlák valóságtartalmát, és erről jelentést írhatnak a Kincstárnak. Legkésőbb a támogatás folyósítása utáni hatodik hónap végéig tehetik meg ezt. Ha szabálytalanságot – például túlárazást – látnak, akkor azt rögzíteniük kell a jelentésben, és a támogatást kamattal terhelten vissza kell fizetni.
A lakásfelújítást és korszerűsítést tervezők harmada szeretné részben állami támogatásból finanszírozni ezen akciókat. A támogatás igénybevétele közkedvelt a 30 év alattiak körében, a fiatalok 70 százaléka számít az államtól kapott forrásra. De az átlagosnál népszerűbb e támogatás a kisvárosi és a községi lakosok körében is, közel 50 százalékuk élne e lehetőséggel. A falusi CSOK itt fontos szerepet játszik, ugyanis a kapott összeg felét felújításra kell fordítani. (tehát a teljes összeg nem mehet a vételárba – a szerk.)
Ennélfogva arra lehet számítani, hogy sok faluban csak azt tudják elérni, hogy a nagyon rossz állapotú lakásokból elfogadhatót, de nem jó színvonalú lakást-házat varázsolnak a vállalkozó kedvű, egyébként szerény jövedelmű családok. A magyarországi ingatlanállomány 30 százaléka több mint 10 éve vagy soha nem esett át kiadós tatarozáson. A falvakban még rosszabb a helyzet: ott a házak 38 százaléka szorul sürgős felújításra – derült ki a Fundamenta-Lakáskassza Zrt. és az NRC néhány hónapja végzett reprezentatív kutatásából.
Budapesten a megkérdezett háztartások 9, a megyeszékhelyeken 12, az egyéb városokban 11, a községekben 15 százaléka készül felújításra. A községi lakásfelújításokat és korszerűsítéseket többféle állami forrás is támogatja, ez lehet a relatíve erőteljes a lakossági szándékok hátterében. Hazánk régiói közül a közép- és nyugat-dunántúliban érezhető a legnagyobb aktivitás (a háztartások 19, illetve 16 százaléka készül valamilyen felújításra), de az észak-magyarországi régióban is az országos átlagot meghaladó felújítási-korszerűsítési tevékenység várható, ott a háztartások 14 százaléka készül erre, de legalább álmodik róla.
