Akik tisztában vannak a szelektív hulladékgyűjés fontosságával, azok sem látják át teljes mértékben, hogy mikor cselekednek jót, vagy éppen rosszat. A greenfo idézi a debreceni AKSD cég egyik vezetőjének, Hájos Tibornak a tanácsait.
Arra a kérdésre, hogy ki kell-e öblíteni a joghurtos és a tejfölös poharakat, a szakértő válasza nemleges. Ugyanis a mosással szennyvizet képezünk, míg a hulladékhasznosító üzemben a ledarálás után egyébként is megmossák a masszát. Teljesen mindegy tehát, hogy előtte ki volt -e öblítve a pohár, vagy nem.
A lebomló szatyor öngyilkosság?
Az egyik nagy szupermarket-lánc épp a napokban vezette be az úgynevezett lebomló szatyrokat, amiért a vevőnek fizetnie kell.
De a szakember szerint ez inkább gondot okoz az újrahasznosítás során.
„Visszagyűjtött polietilénből akárhányszor gyárthatunk újra szatyrot, míg a lebomlóval csak egyetlenegyszer. Mi, hasznosítók úgy látjuk, hogy a lebomló szatyor öngyilkosság. Ha eldobjuk, akkor a hosszúéletű műanyag szatyorral ellentétben ugyan nem látszik majd a természetben, de mikro-műanyagként ugyanúgy jelen lesz és veszélyt jelent az élőlényekre, hiszen belélegezhetik, vagy elfogyaszthatják. Hasonlóan nem környezetbarát az úgynevezett ablakos zacskó újra hasznosítása sem. Az eljárás során hő és víz hatására a papír feloldódik, ezt anyagában fel tudják használni, de a műanyag visszamarad, és azzal már nem tudnak mit kezdeni. Ennél a polietilén zacskó is környezetbarátabb, ha a szelektívbe dobjuk" – állapítja meg szakértőnk.
Kell-e gyűjteni a kupakot vagy sem
A műanyag termékek többnyire gyakran ugyanolyan formában élednek újra, mint amikor megszülettek. Ez a legegyszerűbb módja az újra hasznosításuknak, de előfordul az is, hogy „regranulátumként” valamilyen más termékhez hozzáadagolják.
A kupakgyűjtés egyfajta magyar, karitatív, nemesnek hitt gesztus, bár ma már senki nem tudja, honnan eredt és mikor kezdődött, no meg, van-e értelme. De ha végig követjük a folyamatot, nem biztos, hogy a legjobb adományozási mód.
Az anyaga kétféle lehet: polietilén vagy polipropilén, azaz a tisztítószeres flakonokkal megegyező. Az adományozási célú gyűjtésük valószínűleg azért terjedt el, mert kicsi és sok van belőle. De ha környezetvédelmi oldalról közelítjük meg, és rajta hagyjuk a flakonon, akkor a palack mindkét része ugyanahhoz a feldolgozóhoz kerül. Ahol a PET-palackokat feldolgozzák, ott el tudják különíteni fajsúly alapján történő, úgynevezett úsztatásos módszerrel, ugyanis maga a PET-palack nehezebb, mint a polietilén, ezért a víz tetején fennmarad a kupak. A polietilén egyébként számos fontos termék alapanyaga: gyümölcsös rekeszek, vödrök, gyűjtőkonténerek, kukák, locsolókannák készülnek belőle.
Palack ide vagy oda, jobban járunk, ha száz forintot bedobunk egy arra kijelölt adománygyűjtőbe, ami egy diszkontos ásványvíz ára, majd igyunk helyette csapvizet – tanácsolja a szakember.
A műanyagokhoz hasonlóan papírhulladékból is többféle létezik, és más célokra használható.
Más papírt igényelnek a dobozok és mást a könyvek
A kartonpapírokat Dunaújvárosba viszik, ahol különféle hullám alappapírt gyártanak belőle, ezeket dobozüzemeknek adják tovább. A legnagyobb magyar papírgyár 100 százalékban csak csomagolási, valamint vegyes hulladékpapírt használ fel a gyártáshoz, emiatt nem tudnak például fehér színű papírt gyártani, tehát a könyvpapírt külföldről kell beszerezni a nyomdáknak. A gyárak a gyártott papírtól függően más-más minőségű hulladékot igényelnek, nem minden fajta felel meg nekik.
A papírgyártáshoz étellel szennyezett papírt nem lehet felhasználni, mert nagyon sok ismét élelmiszer csomagolásaként éled újjá, ez tehát a fertőzés elkerülése miatt fontos,
Ami az üvegeket illeti, azokat kiöntik a teherautókról, de előtte megtisztítják a nagyobb, nem odavaló tárgyaktól, mert nagyon sok egyéb alapanyagú tárgy is kerül a tartályokba. Az üveg ezután Orosházára kerül, ahol még átválogatják, ledarálják, színes és fehér típus szerint válogatják. Az üvegcserép azért kedvelt, mert alacsonyabb fokon megolvad, mint az elsődleges alapanyag, ezért belőlük energiatakarékosabb új terméket készíteni, de a legapróbb kerámiadarab, kő vagy a kavics, mint szennyezőanyag nagy gondot okozhat.
Legközelebb egy kicsit balra…
Az „új” nyersanyagok ára a hulladékokból nyert alapanyagok árát, körülbelül kéthónapos eltolódással követi. Egy üzemben mindig mérlegelik, hogy elsődleges nyersanyagot, vagy visszagyűjtött polietilén hulladékból származó darálékot vásároljanak. Amíg a hulladékból származó másodlagos nyersanyag olcsóbb, – a minőségből ugyan kicsit leadva – nem fogják a drágább, elsődleges nyersanyagból származót választani.
Amint az olaj ára csökken, kisebb lesz a kettő között a különbség, és mivel a kifli mégiscsak jobban mutat egy teljesen átlátszó zacskóban, mint a kicsit szürkébb újrahasznosított anyagból készültben, a mérleg az elsődleges anyag felé billen – mondta Hájos Tibor.
A végkonklúzió: mindenféle műanyagot, fémet, papírt és üveget a szelektív kukákba dobjunk, hiszen a válogató gépek képesek eldönteni, hogy feldolgozhatók-e vagy sem. Nem könnyű ezt a személetet beleplántálni az emberekbe.
Talán ha követnénk a svédeket: Malmőben olyan szemeteseket helyeztek el a Davidshallsbron hídon, amelyek a hozzájuk közeledőket fülledt hangon, erotikus hangüzenetekkel, nyögésekkel, félre érthető mondatokkal biztatják. Akik a két kuka valamelyikébe bedobják a szemetet, efféle incselkedő visszajelzést hallgathatnak: Gyere vissza és csináld újra! Legközelebb egy kicsit balra! Pont eltaláltad, hol jó nekem igazán…
