Ha csak az időjárás nem szól közbe ismét, augusztus 27-én „Európa legnagyobb tűzijátéka” során uszályokról és pontonokról mintegy 40 ezer pirotechnikai eszközt lőnek majd fel 4,3 kilométer hosszan a Margit híd és a Petőfi híd között. Emellett a tavalyihoz képest kétszer annyi, hatszáz drón is hozzájárul majd a látványhoz.
„A legtöbb embernek azonban eszébe sem jut, hogy a tűzijátékok során a levegőbe, a folyókba, a tavakba, s a talajvizek által az ivóvizeinkbe, a termőföldön keresztül pedig a zöldségekbe és a gyümölcsökbe az egészségünkre mennyire veszélyes anyagok kerülnek be” – írja Dr. Tóvölgyi Zsuzsa természetgyógyász, amit meg is tett a szakirodalmakra hagyatkozó posztjában.
Itt az idő tehát megnézni, mi minden kerül abba a kis csőbe, amiből a lélegzetelállító csillag-, virág- és egyéb motívumok születnek az égbolton.
PERKLORÁTOK: ettől robban nagyot
Az alkálifémek perklórsavval alkotott sói (elsősorban a kálium-perklorát) nagyon erős oxidálószerek, ami azt jelenti, hogy magas hőmérsékleten oxigén fejlesztése mellett elbomlanak, ha pedig éghető anyagokkal keverik őket, a bomlás robbanásszerű gyorsasággal játszódik le. Ezért használnak perklorátokat a tűzijátékeszközök gyártásához – gyakorlatilag ettől robban a robbanószer. A perklorátok viszont sajnos csúnyán mérgező vegyületek is egyben: egyrészt akadályozzák a pajzsmirigyet a növekedést és fejlődést serkentő hormonok termelésében, másrészt valószínűleg rákkeltőek is.
El lehet képzelni, ahogy majd augusztus 27-én este 9 órától fél órán keresztül a 40 ezer pirobomba perkloráttartalma esztétikailag ugyan elvakítja a közönséget, de hiába is gondolják, hogy a 200 méter magasan robbanó fényorgiából nem jut semmi a Duna aszálytól meggyötört alacsony vízállásába, az a helyzet, hogy máshova nem hullhat, csakis oda, és a talajra.
Az amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) kutatói például 2004 és 2006 között vizsgálták egy kis oklahomai tó vizének összetételét a július 4-i tűzijátékok után. 14 órával a show után a víz perklorát-tartalma helyenként több mint ezerszeresére (!) nőtt. A mérgező anyagok mennyisége a víz hőmérsékletétől függően 20-80 nap alatt állt vissza a normál értékre.
MIKROSZEMCSÉK: mindenhová bejutnak
A tűzijáték következményeként a levegőben szállongó, 2,5 mikron alatti méretű szilárd részecskék néhány éve kerültek a figyelem középpontjába – mióta bebizonyosodott gyalázatos szerepük a légzőszervi és keringési megbetegedések kialakulásában. Egy Albanyban (New York állam) végzett tanulmány szerint, amelyet közvetlenül egy ünneplés után végeztek, az úgynevezett PM-szennyezőanyag-koncentráció akár nyolcszorosa is lehet a szokásosnak a tűzijáték utáni órákban – és akár 10-szer is magasabb lehet, mint akár a járműforgalomból származó szennyezés az országban.
A tanulmány arra is rámutatott, hogy a szélviszonyok miatt ezek a szennyező anyagok akár öt órán keresztül is a levegőben maradhatnak egy tűzijáték után – és a levegőben lévő részecskeszennyezés akár 77 százaléka csak ezekből a tűzijátékokból származik.
NEHÉZFÉMEK ÉS EGYÉB BORZALMAK: ezektől lesznek színesek
A színes tűzijáték olyan anyagoktól lesz csodaszép színes, mint a lítium és a stroncium (piros), az alumínium (fehér) vagy a bárium-nitrát (zöld), csak hogy a magyar zászló színeinél maradjunk.
Az 1996-os Stockholmi Vízi Fesztivál tűzijáték-parádéja után azonban a levegő arzéntartalma a normál érték duplájára emelkedett, a szintén nem túl barátságos higany vagy az ólom koncentrációja meg egyenesen az 500-szorosára nőtt. A higany és az ólom tűzijáték-alapanyagként történő használatát szerencsére egy ideje már betiltották, de egyik sem arról híres, hogy rövid időn belül magától csak úgy felszívódna.
Egy 2019-es, az újévi tűzijáték után Hollandiában végzett levegőminőségi tanulmány kimutatta, hogy a mikroszemcse-koncentráció 855 százalékos, egyes helyeken viszont 2000 százalékos (!) növekedést mutatott a tűzijátékot követő egy órában.
SZÉN-DIOXID ÉS ÓZON: mintha erdők égnének
Amerikai az a kutatás, amely szerint a Függetlenség Napján eldurrogtatott 120 millió tonna tűzijáték – elsősorban annak lőportartalma – miatt körülbelül 50 ezer tonna szén-dioxid került a levegőbe. Ez közel annyi, mintha 2700 hektár erdő égett volna le, ami nagyon durva környezetszennyezés egyetlen nemzeti ünnep miatt.
Drágább, de egészségesebb megoldások
Már léteznek olyan kutatások és kísérletek, hogy a tűzijátékok súlyosan mérgező és/vagy környezetszennyező alapanyagait hasonló hatású, de egészségesebb vegyületekre cseréljék. Egyrészt a robbanáshoz használt perklorátok helyett nitrocellulózt vagy más nitrogén-alapú anyagokat használnak, amelyek kevesebb füsttel és tisztábban égnek. Sajnos, ezek a megoldások egyelőre elég drágák (bár elnézve a tűzijáték horribilis összegű büdzséjét, talán még ez is belefért volna - a szerk.), és közel sem olyan látványosak, mint a füstös-mérgező változatok.
A kaliforniai Disneyland 2004 óta lőpor helyett sűrített levegőt használ a tűzijátékok indításához.
Az eljárás nagyon drága, de a Disney fejlesztéseire érdemes odafigyelni, mert az Egyesült Államok legnagyobb privát tűzijáték-felhasználójáról van szó (egy 2003-as kimutatás szerint a kaliforniai park az év 239 napján tart napi három tűzijátékot!), ráadásul fő célközönsége a társadalom igen érzékeny és nagy befolyással bíró része: a kisgyerekes családok.
A perklorátok kiváltói lehetnek a perjodátok is, amelyekben a klóratomot jóddal helyettesítik – ez a megoldás tűnik egyelőre a legígéretesebbnek mind környezetvédelmi, mind pedig látványtechnikai szempontból.
Ezek után mindenki döntse el maga, hogy mennyire kíván ott lenni bármely tűzijáték közelében...
