Az elmúlt hónapokban lapunk is rendszeresen beszámolt az újabb és újabb akkumulátorgyárakkal kapcsolatos beruházásokról. Amikor a magyar kormány érvekkel próbálja a szektor ilyen ütemű fejlesztését magyarázni, akkor az a legfontosabb indok, hogy a járműipar jelentős változások előtt áll. A Szijjártó Péter által használt bevett fordulat, hogy politikai döntés született az Európai Unióban arról, az elektromos autókra cserélik a hagyományos autóipar termékeit. Ez pedig a magyar ipar legfontosabb szektora számára drasztikus változásokkal jár. A miniszter szerint azok a gyártási kapacitások, amelyek ma a tradicionális autóiparban vannak, az évtized végére jellemzően megszűnnek.
Éppen ezért az ország elemi érdeke, hogy egy új iparág felépüljön az országban Szijjártó Péter szerint, aki úgy vélte, ennek makrogazdasági és munkaerőpiaci szempontból is nagy jelentősége van. Jelenleg ugyanis az ipari kibocsátás harmada köszönhető a tradicionális autóiparnak, amely közvetlenül 170 ezer ember megélhetését biztosítja, de közvetetten még további százezrekét. Az utóbbi időben a kormány is kommunikál arról, hogy a magas foglalkoztatás miatt az új üzemekben nem feltétlenül csak magyarok fognak dolgozni. Ugyanakkor az elinduló, vagy tervezett gyárakban alkalmazandó ázsiai vendégmunkások kapcsán mindig megjegyzik, hogy marginális a szerepük, ezek az egységek majd magyar munkaerőt fognak alkalmazni.
A gyakorlati tapasztalatok ugyanakkor árnyalják ezeket a kijelentéseket, hiszen például a messze legnagyobb akkumulátorgyár, a Debrecenben épülő CATL üzemének már az építésében is ázsiai vendégmunkásokat alkalmaznak. A környéken, például Hajdúszoboszlón elszállásolt „nem fehér emberek” pedig komoly feszültséget okoztak. Ráadásul a magyar média elé eddig gyakorlatilag egyedül kiálló kínai Huayou csoporthoz tartozó BAMO Technology egy hete tartott sajtóbeszélgetést, ahol arról számoltak be: a gyárban 900-an fognak dolgozni, és a szakértelmet és a gépek ismeretét megkövetelő állásokba eleinte kínaiakat fognak hozni. Feltételezhető, hogy a társaság által említett lakhatási problémák kapcsán nem a helyben élő magyarokra gondoltak, és nem miattuk épít majd a Huayou a gyár közelébe egy 300 lakásos lakóparkot a dolgozóinak.
Előzetesen felesleges találgatni, hogy milyen béreket kaphatnak majd az új üzemek dolgozói, ugyanakkor a már működő vállalatoknál a betanított, vagy alacsony szakértelmet igénylő pozíciókban alacsony béreket adnak. Ehhez még érdemes hozzávenni, hogy a nagy nyilvánosságot kapott környezetvédelmi és munkaegészségügyi kérdések miatt alaphelyzetben valószínűleg nem lesznek különösen vonzóak ezek a cégek. Mondhatnánk erre, hogy a szükség nagy úr, és akinek pénzre és munkára van szüksége, az így is elmegy majd ezekhez a társaságokhoz.
A probléma azonban az, hogy jelen állás alapján úgy tűnik, a munkanélküliek és a létesülő gyárak helyileg máshol találhatóak. Azok egy jelentős része ugyanis a budapesti agglomerációban (Göd, Fót, Szada, Gödöllő, Pécel, Monor, Szigetszentmiklós, Sóskút, Biatorbágy) üzemel vagy fog majd működni, és ezek a települések egyikének sem a magas munkanélküliség a problémája. Pest vármegye a foglalkoztatás szempontjából elég jól áll, így a fővárostól kicsit távolabb lévő Vác vagy Vácrátót sem kínál olyan mennyiségű szabad munkaerőt, amely a vállalatok számára komoly merítési lehetőséget jelentene. Talán Újhartyán az egyetlen ebből a körből, ahol elvileg jobb lehetne a helyzet, ám a megye déli részén található települések esetén a budapesti munkalehetőségek mellett már Kecskemét is alternatívát jelent, ahová a nagyobb üzemek, élükön a Mercedes-gyárral, szintén nagyobb körből szedik össze a munkásaikat.
A dunántúli gyárak, így a Fejér vármegyei Iváncsa, vagy a Komárom-Esztergom vármegyei helyszínek (Környe, Tatabánya, Komárom, Ács) megint csak nem azok a települések, ahol a helyi lakosok ne találnának munkát. Jellemző, hogy a KSH adatai szerint 2023 második negyedévében Fejérben 1,9, míg Komárom-Esztergom vármegyében még ennél is alacsonyabb, 1,7 százalékos volt a munkanélküliségi ráta.
Felmerül, hogy mégis miért választják ezeket a helyszíneket az ide települő vállalatok. Ennek kapcsán kérdésekkel kerestük a Külgazdasági és Külügyminisztériumot, ám a tárca nem reagált a megkeresésünkre. (Természetesen, ha később válaszolnak, akkor annak helyt adunk.) Így a vállalatok lokációjára leginkább az lehet észszerű magyarázat, hogy a jobb logisztikai lehetőségeket keresték, és ezért az M0-ás és az M1-es autópálya mellé települtek. Ez logikus lépés lehet, hiszen a részegységeket könnyebb így eljuttatni az összeszerelő üzemekbe, míg a kész akkumulátorokat a végfelhasználás helyszínére. Az ide települő gyárak ugyanis csak kis részben fogják a Magyarországon működő autógyárakat ellátni, jellemzően exportra fognak termelni. Más kérdés, hogy míg korábban az akkumulátorgyárak kapcsán a környezeti aggodalmak voltak a legerősebbek, immár a logisztikai kérdéseket is problémásaknak tartják. A hazai vasútvonalak erősen leépültek az elmúlt évtizedekben, miközben a közúti szállítási kapacitások végesek. Így arra az árudömpingre, amit az új gyárak jelenthetnek, nincs felkészülve a már így is túlterhelt M1-es autópálya.
Visszatérve a munkaerőpiaci kérdésekre, optimális lokációnak a Nógrád vármegyei helyszínek (Salgótarján, Bátonyterenye) és a kelet-magyarországiak (Debrecen, Nyíregyháza) tekinthetőek, hiszen az adott régiókban az országos átlagnál magasabb a munkanélküliség. Nógrádban 8,4, Szabolcsban 7, míg Hadú-Biharban 6 százalékos a KSH szerint. Ebből a szempontból Borsod (6,8 százalék) vagy éppen Békés vármegye (6,4 százalék) is optimálisnak tűnhet, bár utóbbi éppen a logisztikai kérdések miatt nem túl vonzó helyszín a nagy gyáraknak.
A kormány egyre inkább puhítja a közvéleményt, próbálva oldani a korábban közel 10 éven keresztül sulykolt idegenellenességet, azzal, hogy a vendégmunkások és a migránsok közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Az viszont még csak most körvonalazódik, hogy a következő években érkező vállalatok, amelyek igen nagy számban vendégmunkásokat foglalkoztatnak majd, milyen társadalmi feszültséget okoznak. A gyárak lokációja és a munkanélküliségi adatok ugyanis azt jelzik, hogy nagyon sok olyan üzem lesz, amelyek, ha akarnak, sem tudnak majd magyar munkavállalókat foglalkoztatni. Az alacsony hozzáadott értékű termelés pedig aligha fogja számukra lehetővé tenni, hogy csábító bérekkel vegyenek fel alkalmazottakat. Persze ez nem azt jelenti, hogy kizárólag külföldiek dolgoznak majd, de az az érvelés sem állja meg a helyét, mely szerint magyarok számára teremtenének munkahelyeket.
