Megtörtént a korábban elképzelhetetlen: Magyarország Bulgária mögé, és ezzel az utolsó helyre esett a tényleges egyéni fogyasztás (AIC) tekintetében az uniós rangsorban. A korábbi trendek alapján a helycsere várható volt, és mivel a 2023-as adatok szerint Magyarország az uniós átlag 70 százalékára esett vissza a 2022-es 71-ről, Bulgária viszont 69-ről 72 százalékra javított, ez meg is történt.
Ez azért is nagyon fájó, mert az öszes gazdasági mutató közül talán pont ez mutatja meg, hogy mennyire élnek "jól" az emberek egy adott országban. Az AIC ugyanis az emberek (háztartások) által megvásárolt árukat és szolgáltatásokat méri, kiegyensúlyozva az adott ország árszínvonalával, majd ezt az EU átlagához mérve, százalékos arányban mutatja meg.
E mutatón lehet tehát a leginkább lemérni azt, hogy teljesül-e a magyar politika nagyjából a rendszerváltás óta állandó ígérete, miszerint "utolérjük Ausztriát", vagy úgy általában, a Nyugatot.
A korábbi, 2022-es adatsor alapján néhány hónapja bemutattuk, hogy a nyugati életszínvonalhoz való közeledés valóban megtörtént az uniós csatlakozás óta Magyarországon. (A cikk az alábbi ajánlóra kattintva olvasható.) A 2023-as adatok alapján ez még mindig elmondható, ugyanis 2004 óta 6 százalékkal közeledett a magyar tényleges egyéni fogyasztás az uniós átlaghoz. Ha csak a kétharmados Orbán-kormányok időszakát vesszük figyelembe, akkor minimálisan jobb a helyzet, 2010 óta 7 százalékpontot sikerült közelíteni az uniós átlaghoz.
Csakhogy, mint a fenti ábrán is látszik, ha a többi posztszocialista állam teljesítményét is figyelembe vesszük, akkor igen lesújtó a kép. Ugyanebben az időszakban Lengyelország és Horvátország 16-16, a balti államok 17 és 25 százalék között, míg Bulgária 27, Románia pedig 33 százalékponttal tudott közelebb kerülni az uniós átlaghoz.
E tekintetben csak Szlovákiát, Csehországot és Szlovéniát sikerült az unióhoz csatlakozott posztszocialista államok közül megelőzni, de a csehek és a szlovénok eleve jobb pozícióból indultak, Szlovákia pedig 2004 és 2010 között ugrott akkorát előre, hogy a Magyarországgal szembeni előnye még az azóta eltelt évek gyengébb teljesítménye ellenére is megmaradt.
Még szomorúbb mindez, ha azt nézzük, hogy Magyarország 2004-ben elég jó helyzetből indult, Szlovénia és Csehország mögött a harmadik helyen állt a posztszocialista országok sorában, innen sikerült 19 év "munkájával" az utolsó helyre leküzdeni magunkat.
Ehhez képest Románia az utolsó helyről jött fel a másodikra, de Lengyelország és a balti államok is nagyot meneteltek előre, mind abszolút, mind relatív értelemben.
Mindez így néz ki animáción: jól látható, hogy Magyarország gyakorlatilag megállás nélkül esik vissza, és 2023-ra "sikerült" a mezőny végére kerülni.
Az is jól látható egyébként, hogy az egykori Vasfüggöny máig is meghatározó: egyetlen posztszocialista államnak sem sikerült nemhogy az osztrák vagy a német életszínvonalat, de még az uniós átlagos sem elérnie. Másrészről viszont az is tény, hogy az olyan nyugati, de az Unióhoz később csatlakozott, némileg perifériának számító országok, mint Spanyolország vagy Portugália szintje azért elérhető: 2023-ra Litvánia és Románia (!) is beelőzte az Ibériai-félsziget két államát, de Szlovénia és Lengyelország is gyakorlatilag beérte azokat.
A Nyugat - legalábbis annak bizonyos részeinek - utolérése tehát nem elérhetetlen vágyálom, csak éppen nem mindenkinek sikerült eddig. Magyarországnak nagyon nem.
A kormány magyarázata
Miután az elmúlt napokban a teljes magyar (kormánykritikus) sajtón körbement, hogy "Bulgária is megelőzte Magyarországot", a kormány közleményt adott ki, amely ezzel az erős felütéssel kezdődik:
"Az elmúlt napokban látott napvilágot az Eurostat friss adatközlése, miszerint a magyar háztartások fogyasztása az uniós átlag 70 százalékát éri el. Az adatot többen helytelenül értelmezve, a közvéleményt tudatosan félrevezetve úgy állították be, hogy Magyarország az unió legszegényebb országa. Ez teljességgel nonszensz és szándékos hazugság."
A közlemény lényegi része arról szól, hogy számításba kellene venni azt a tényt is, hogy a "családok" jövedelmük egy részét meg is takaríthatják, így tehát "a fogyasztási adatok önmagukban csak korlátozottan értelmezhetők", és ezekből önmagukban nem lehet következtést levonni az emberek anyagi helyzetére vonatkozóan.
"A szomszédunkban zajló háború következtében a magyar családok óvatossági motívuma, teljesen természetes módon megerősödött. Így a lakosság bruttó megtakarítási rátája a korábbi magas szintről még tovább növekedett és meghaladta a 21 százalékos szintet, ami az unión belül a legmagasabb érték. Következésképpen a magyar családok nem elköltik a jövedelmüket, hanem megtakarítják"
- szól a közlemény, majd hozzáteszi, hogy
"2022 elejéhez képest a magyar családok bruttó pénzügyi vagyona több mint 22,5 ezer milliárd forinttal nőtt (2010 elejéhez képest 72 ezer milliárd forinttal), így az már meghaladja a 102 ezer milliárd forintot. Nemzetközi összevetésben megállapítható, hogy a magyar családok nettó vagyona meghaladja a GDP 106 százalékát, amellyel az unió a középmezőnyébe tartozik. E tekintetben hazánk olyan országokat előz meg a térségben, mint többek között Szlovákia, Románia vagy Lengyelország."
Ezek természetesen fontos szempontok, és mindenképpen árnyalják valamennyire a képet. Azt azonban azért meg kell jegyezni, hogy a magyar háztartások megtakarítási kedvének növekedéséhez a "szomszédban zajló háború" mellett, sőt talán inkább helyett az európai összevetésben is kiemelkedően magas infláció, illetve a kiszámíthatatlan jogszabályi környezet is hozzájárulhatott. Amikor pedig arról beszélünk, hogy hány forinttal nőtt például 2022 elejéhez képest a magyar családok pénzügyi vagyona, akkor szintén nem szerencsés megfeledkezni arról, hogy mennyivel is ér kevesebbet egy forint azóta az infláció következtében.
