Orbán Viktor szokásától eltérően hosszan válaszolt a sajtó munkatársainak kérdésére a hétvégén Kötcsén tartott találkozón, majd az ott elmondott beszédének legfontosabb részletei is kiszivárogtak. A kormányfő ugyan azt mondta, hogy a magyar gazdaság helyzete jó, és a gazdasági növekedés is Európa élvonalában van, jövőre ennél sokkal nagyobb bővülést szeretne. A zárt körben elhangozott beszédben erre egyfajta magyarázatot is kaphattunk, hiszen a megváltozott belpolitikai környezetben úgy tűnik, a propaganda nem lesz elegendő a 2026-os választások előtt, a szavazópolgárokat érintő pozitív változásokra is szüksége lenne. Növekedés nélkül pedig nem lesz elegendő forrás az osztogatáshoz.
A napokban a Bloomberg választási osztogatásról szóló írását Varga Mihály pénzügyminiszter ugyan fake newsnak nevezte, ám a két nagy párt közötti különbség lassú olvadása mégis nagyon valószínűvé teszi mindezt. Amit erősít, hogy korábban Orbán Viktor tett ígéretet a családi adókedvezmény jelentős növelésére. (A Magyar Péter miatt megváltozott belpolitikai helyzet gazdasági vetületéről lapunk is írt korábban.)
Elkerülni a blokkosodást? Mit szól ehhez Donald Trump?
Az új gazdaságpolitika alapelve a miniszterelnök szerint a gazdasági semlegesség lesz. Orbán Viktor ki is fejtette, hogy mit ért ezalatt: kimaradni a háborúból, nem blokkosodni, nem támogatni a szankciós politikát (elhallgatva, hogy a magyar kormány eddig kivétel nélkül valamennyi szankciót megszavazta - a szerk.). Mindenkivel kereskedni és jó gazdasági együttműködésre törekedni. A blokkosodás, illetve az azzal való szembenállás a kormány számára kulcskérdésnek tűnik. Erről olyan kontextusban is szót ejtett Orbán Viktor, hogy a gazdasági folyamatok a kormányt igazolják, hiszen Németország mellett az Egyesült Államok, Kína és Dél-Korea is jelentős összegeket fektetett be Magyarországon, ami azt jelzi, hogy blokkosodás helyett a világgazdaság minden szereplőjével jóban vagyunk.
A működőtőke-beáramlás kapcsán azonban az összekép messze nem olyan rózsás, mint ahogy azt Orbán Viktor lefesti. Az utóbbi években ugyanis a korábbi kulcsfontosságú nyugati partnerek – részben a politikai bizonytalanságok miatt – jóval óvatosabban fektetnek be hazánkban. A kormányfő által említett 25 milliárd euró összegű németországi befektetésnél a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatsora eleve kisebb összeget jelez. A működőtőke (FDI) 2016-ban volt a legmagasabb szinten, akkor meghaladta a 20 milliárd eurót, azóta viszont hullámzó, de összességében csökkenő állományt láthatunk. A legfrissebb, 2022-es adatok szerint 17,3 milliárd eurót láthatunk a legnagyobb befektetőnek számító ország esetén, és az elemzők egy része szerint ez a hazautalt osztalékok miatt valószínűleg tavaly sem nőtt érdemben.
Igaz, az akkumulátorgyártási kapacitások folyamatos kiépülésével az ázsiai országokból érkező működőtőke helyettesíti úgymond a nyugati pénzeket. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Magyarország – ahogy azt a kormány láttatni szeretné – híd Kelet és Nyugat között, hanem a szövetséges országokból származó befektetőket felváltottuk keleti, részben a kommunista Kínából érkező vállalatokkal. Az ország összességében tehát nem tudja megakadályozni és elkerülni sem a nemzetközi blokkosodást. Sőt, az Orbán Viktor által favorizált amerikai elnökjelölt, Donald Trump győzelme esetén ezt a folyamatot vélhetőleg fel is fogja gyorsítani. A hétvégén ugyanis kijelentette, hogy a dollár nyolc éve jelentős nyomás alatt áll, és számos ország, így Kína, India, Brazília, Oroszország és Dél-Afrika a dollármentesítésről állapodott meg, ami az USA érdekeivel ellentétes. Így megválasztása esetén 100 százalékos vámot vetne ki azokra az országokra, amelyek elhagyják a dolláralapú elszámolást. Donald Trump újraválasztása esetén persze biztosan tenne olyan politikai kedvezményeket Orbán Viktor felé, amelyek „nem kerülnek semmibe”, azt viszont nehéz elképzelni, hogy az elmélyülő magyar-kínai barátság ebbe beleférne.
Úgy tűnik tehát, hogy a magyar kormány hintapolitikája nem lehet tartós, a végeredmény pedig az lehet, hogy kiszorulunk abból a szövetségi rendszerből, ami kereskedelmi és biztonságpolitikai értelemben is támaszt ad a magyar gazdaságnak.
Az ide települő külföldi államok számára ugyanis addig érdekes Magyarország, amíg az Európai Unió tagjai vagyunk és az itteni üzemeikben készülő termékek vám- és adminisztrációs akadályok nélkül bejuthatnak az EU országaiba. A külkereskedelmi statisztikák ugyanis továbbra is arról tanúskodnak, hogy a keleti országokkal nőtt ugyan az egyenlegünk, de ez jórészt a megugró import miatt van. Míg a nálunk előállított termékeket és szolgáltatásokat elsősorban az EU, azon belül is kiemelten Németországban értékesítjük. Így ennek a szálnak az elvágása gazdasági összeomlást eredményezhet, a polarizálódó világrendben tehát a nyugati orientáció, akár tetszik a kormánynak, akár nem, egyfajta kényszerpálya, nem pedig választási lehetőség.
A szűk esztendő ellenére is nagyot mert álmodni a miniszterelnök
A magyar gazdaság teljesítménye kapcsán a kormány igekszik optimista hangot megütni, hiszen a tavalyi, a lakosság által is érzékelt visszaesés után idén legalább növekedni fog a GDP. Más kérdés, hogy a tavaly év végén várt 4 százalékos bővülés álomkategória, és a féléves számok alapján már annak is örülni kell, ha 2024 egészét tekintve 1,5 százalék felett lesz a növekedés. Ez ugyanakkor azzal is fog járni, hogy egy év múlva egy mérsékeltebb szinthez kell majd mérni a változásokat, tehát az úgynevezett bázishatás vélhetőleg segíteni fog.
Fotó: MTI / Illyés Tibor
A fentiek tükrében viszont érdemes kritikával kezelni a kormányfő prognózisát. A gazdasági növekedés kapcsán Orbán Viktor ugyanis 3-5 százalékos bővülésről beszélt, igaz, érdekesen fogalmazott a miniszterelnök, hiszen egy ponton azt mondta, ekkora növekedést kell kipréselni a gazdaságból. 5 százalékos (vagy afeletti) növekedést az Orbán Viktor vezette kormányoknak 18 év alatt csupán két alkalommal sikerült elérni, egy minden szempontból ideális évben (amikor a külső konjunktúra, és a belső fogyasztás is pörgött, miközben nulla körüli kamatok voltak), 2018-ban, illetve a Covid utáni beszakadást követő évben, 2021-ben. A remélt növekedés felső széle kapcsán tehát igen csekély esélyt látunk annak megvalósulására.
A helyzet az, hogy a 3 százalékos bővülés elérése sem lesz sétagalopp, ugyanis a magyar emberek fejében a növekedés évtizedeként élő 2010-es években is csak 2,7 százalékos átlagos bővülést tudtunk elérni. A szavazatmaximálás szempontjából ráadásul a 3,5 százalék feletti növekedés lenne optimális, hiszen ekkor Orbán Viktor legelkötelezettebb hívei, a nyugdíjasok nyugdíjprémiumra lennének jogosultak.
Hozzá kell tenni, hogy számos olyan, a magyar gazdasági növekedést befolyásoló tényező van, amelyeknél megvan az esély a fordulatra. Így például az export szempontjából nagyon fontos iparban van esély a kilábalásra, a szakértők szerint 2025-ben ugyanis több új autó találhat gazdára az EU-ban. Miután ezek egy növekvő része teljesen elektromos jármű lesz, az akkumulátorgyárak termelése is valamelyest felfuthat. Több nagy gyár is termelni fog már jövőre, melyek közül a debreceni BMW-üzem – az MNB korábbi prognózisa szerint - önmagában fél százalékkal fogja megdobni a GDP-t.
A mérleg másik serpenyőjében persze ott lesz, hogy a költségvetési fegyelmet tartani kellene, hiszen jó eséllyel az idei 4,5 százalékos tervezett GDP-arányos hiányt sem tudják majd tartani, miközben jövőre (a kormány eddigi kommunikációja szerint) 3,7 százalékra kellene lefaragni a deficitet. Egyelőre nem látszódik, hogy mennyi pénz megy folyó költségekre, de a beruházásoknál nem lesz hiány az igényekből. Tekintve, hogy nagyon sok politikailag érzékeny és kivéreztetett terület van az egészségügytől az oktatáson át az infrastruktúráig, miközben például a honvédelem eszközállományán is lenne mit javítani.
Van egy másik kulcsterület, ami érdemben segíthet a gazdasági növekedésben. A jövő évben is az inflációt meghaladó mértékű minimálbér-emelés jótékony hatással lehet, hiszen ennek köszönhetően a magasabb bérkategóriáknál is nagyobb növekedés jöhet. Ez pedig az idei évvel ellentétben jövőre már tényleg lecsapódhat a fogyasztás érezhető bővülésében. Ami egyébként a kormány számára azért is kívánatos lenne, mert a GDP-statisztikában a fogyasztás hozzájárulása a legnagyobb, másrészt a magasabb fogyasztás a választók számára az életszínvonal növekedésének az érzetével jár, ami 2026-ban szavazatokban ölthet testet.
Az sem egyértelmű, hogy az idei évben a magyar gazdaságot visszafogó nemzetközi konjunktúra hogyan alakul a jövő évben. A mostani prognózisok jellemzően azzal számolnak, hogy a 2025-ös év első fele még nehezebb lesz, hiszen az amerikai gazdaság például még nem érte el a várt mélypontot, de Európában is csak lassabb növekedés látszik idén, miközben Kínában is nehézségekbe ütközi a gazdaság felpörgetése.
Összességében a 3 százalékos, vagy azt minimálisan meghaladó növekedés megvalósítható, ám könnyen lehet, hogy ennek a lazább költségvetési fegyelem lenne az ára. Mindez a másik oldalon azzal járna, hogy az erősebb 2025-ös év után a következő esztendőben megszorításokra lenne szükség, amelyek pedig a következő év(ek) növekedési kilátásait visszafoghatják.
