11p

NIS2: rohamosan közeleg a határidő, kerülje el a bírságot!
Mit jelent a gyakorlatban a NIS2 a vállalkozások számára?
Hogyan válasszunk szolgáltatót a megfelelőség biztosításához?
Milyen eszközökkel lehet erősíteni a védelmet és mit kell tenni, ha támadás ért minket?

NIS2 újratöltve - IT-biztonság a gyakorlatban

2024. június 18.

Részletek és jelentkezés itt!

Miként jelenik meg a magyar gazdaság, valamint a magyar gazdaságpolitika, és általában a politika a Magyarországon működő német hátterű cégek menedzsmentjének az értékelésében? Kiderül a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara szokásos éves konjunktúra-elemzéséből.

A magyar kormánypolitika csaknem bő évtizede a keleti irányba kívánja elmozdítani a magyar gazdaság nemzetközi beágyazottságát. Először az úgynevezett BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) nagyobb dinamikájára hivatkozott, majd mindinkább ideológiai érvek is előjöttek: az illiberális rezsimek állítólagos előnyei, a nyugati kultúra hanyatlása. Ezzel egyébként Orbán 2010-ben nem volt egyedül, mert a 2008-as pénzügyi válság után más európai országok (főként Németország, de az olaszok, a kelet- és közép-európaiak is) szintén bővítették a keleti, sőt a távol-keleti kapcsolataikat.

Mostanra már vannak tapasztalatok és új fejlemények is. Amint a kínai elnök térségünket is érintő látogatása kapcsán az elemzők kénytelenek megállapítani, a kezdeti nagy ígéretekből az európai országok egyikében sem valósult meg sok, a kínai piachoz továbbra is nehéz hozzáférni, és a legtöbb nagy befektetési terv vagy papíron maradt, vagy a fogadói szándék párolgott el Kína más térségekben mutatott önérdekű és gyakran erőszakos fellépése miatt. 

Zászlócsere
Zászlócsere
Fotó: Depositphotos

Általánosságban is mind több érv merült fel a nemzetközi együttműködésben a ’friendshoring’ elv érvényesítése mellett: tartós együttműködést és termelés-kiszervezést olyan baráti országokkal kell keresni, amelyek esetében nem kell számolni biztonsági és politikai kockázatokkal. Kína megítélése különösen nagyot fordult az 1980–2000-es évekhez képest. A korábbi előnyös (értsd: olcsó) partnerből konkurens, és mindinkább rivális lett az európai fővárosok és üzleti központok számára. 

Oroszország vezetése pedig, amint az akkor még kamuflált 2014-es ukrajnai agresszióval, Krím és a Donbasz zömének visszaszerzésénél megmutatkozott, úgy döntött, hogy a birodalom-visszaépítést előnyben részesíti a nemzetközi közösség szabályai szerinti világkereskedelmi rendbe való beilleszkedéssel szemben. Putyinnak a 2022. februári nyílt (noha hadüzenet nélküli) támadása egy szuverén, a nemzetközi közösség által ismert határok között élő parlamenti demokrácia ellen olyan megsértése a nemzetközi jogrendnek, amely gyakorlatilag és morálisan lehetetlenné tette az európai országok nagy többsége számára a tartós és kiterjedt gazdasági, technológiai együttműködést. (Magyarország, Szerbia külön ügy, ezt most tegyük félre.)

Ebben a mára már gyökeresen megváltozott geopolitikai helyzetben érdemes ránézni Magyarország német gazdasági relációjára. Az ismeretes a nagyközönség előtt, hogy legnagyobb gazdasági partnerünk Németország. Az már nem annyira közismert, bár kikövetkeztethető, hogy a környező országokban működő német nagy (és néha közepes méretű) vállalatok olyan termelési-szállítási hálózatot fejlesztettek ki az elmúlt évtizedekben, amelynek igen sok magyar nagy, közepes és kisvállalat a részese. Amikor látjuk a nagy magyar-cseh vagy magyar-lengyel árukapcsolatok gyors felfutását, az részben annak tudható be, hogy ugyanazon német nagyvállalat egységei és azok beszállítói között mozognak az áruk, immár a schengeni övezet áldásait élvezve.

Ezek az termelési (és egyben érték-) láncok meghatározó súlyúak a magyar ipart tekintve. Ám ugyancsak erős a német jelenlét a pénzügyi és kereskedelmi szektorokban is minálunk. 

Az adatok világosan jelzik erőteljes integráltságunkat; amiből akár azt a következtetést is le lehetne vonni, hogy a német gazdasághoz való még szorosabb kötődés – kockázati diverzifikálási okból – már nem lenne jó. Ez jól képviselhető álláspont lenne; de ilyet nem fogalmazott meg a kormány. Valójában nehéz a tényleges magyar kormánypolitikát desifrírozni, mert egyaránt találni példát bizonyos szakmakultúrákban a német gazdasági szereplők odaadó támogatására (ilyen a járműipar), eközben vannak más ágazatok, amelyeket a külső elemző előtt nem ismert (személyes? iparpolitikai? üzleti?) motívumok alapján a kormány képes igen barátságtalanul kezelni.

Itt most nincs tér a magyar kormányzat viselkedésének az elemzésére, viszont érdemes átpillantani a másik oldalra. Érdekes kérdés, hogy a magyar gazdaság, valamint a magyar gazdaságpolitika, és általában a politika miként jelenik meg a Magyarországon működő német hátterű cégek menedzsmentjének az értékelésében. A kép kiolvasható a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara szokásos éves konjunktúra-elemzéséből.

Érdemes átpillantani a másik oldalra
Érdemes átpillantani a másik oldalra
Fotó: Depositphotos

Az éves elemzés azért is figyelemre méltó, mert a német–magyar kamara tagsága a legnagyobb cégszámú a nálunk működő nemzetközi kamarák között. Tagjai egyaránt kikerülnek a hatalmas nagyvállalatok és a kis- és középvállalkozói (kkv) szektor szereplői közül; képviselve van az ipar, a pénzügyi szektor, a kereskedelem és az egyéb szolgáltatás. A másik nagy értéke, és az itt tárgyalt vonatkozásban ez különösen fontos, hogy a német iparkamara a térség egyéb országaiban működő helyi vegyes kamarákat bevonja a konjunktúra-elemzésbe ugyanazon kérdésekkel, így az Észtországtól Albániáig terjedő nagy térségből (tágan vett Közép- és Kelet-Európa, KKE) összehasonlításra alkalmas értékelést kapunk. Újabb nagy elemzési értéke a Konjunktúra-elemzés kiadványnak, hogy hosszú időtávra szóló adat-összehasonlítást tesz lehetővé.

A makrogazdasági elemzés szempontjából is érdekes, hogy a magyarországi német hátterű vállalkozások milyen konjunktúrát látnak a saját ágazatuk és az egész ország számára, és miként ítélik meg a helyi (magyar) viszonyokat. Ezeken túlmenően viszont azt is megnézhetjük, hogy az igen tágan értelmezett KKE-térség viszonyai közepette milyenek is a magyar állapotok. 

Lássuk előbb a magyar konjunktúra megítélését. Az ilyen nagymintás felmérés meglehetősen jól leképezi az ország gazdasági szereplőnek általános hangulatát. 2023 a német hátterű cégek nagy részének az életében nehéz év volt – ez nem meglepő annak ismeretben, hogy a magyar statisztikai szolgálat érezhető (de a GDP 1 százalékát még el nem érő) recessziót regisztrált. 2024 minden számítás szerint ennél csak jobb lehet. Ennek ellenére az idén február-március során felvett menedzseri interjúk eredője nem sok jót tartalmaz. 

A válaszadók értékelése és várakozásai

A tavalyi évben láthatóan nagyot esett azon cégek részaránya, amelyeknél a vezető jó, javuló helyzetet érzékelt – ez a 2022 nyarától, a választás utáni megszorításokkal beindított recessziónak az ismeretében nem meglepő. Az viszont elgondolkoztató, hogy csupán a válaszadók egyötöde számít javulásra jelenleg a maga ágazatában, és ennél jóval nagyobb hányad szerint rossz, romló a kilátás.  A magyar gazdaságot tekintve egy fokkal kevésbé borús a minta hangulata (30-26 a rossz/romló és a jó/javuló válaszok aránya, a többség a ’kielégítő’ választ jelölte be). 

Ami messze túlmutat az éves konjunktúra alakulásán, az annak a kérdése, hogy a cégvezetők mivel vannak (és milyen mértékben) megelégedve a sok nagyfontosságú ügy között: a munkaerő rendelkezésre állása, a beszállítók megléte, a fizetési fegyelem, a korrupció mértéke, az adóteher, az adminisztráció, az oktatási rendszer színvonala. Ezen tényezők megítélésében sokat segít a térségi összevetés. A magyar felsőoktatással való megelégedettség számértéke nem mond sokat, de az már értelmezhető adat, hogy a mi felsőoktatásunk menedzseri megítélése éppen a térségi átlagon van: a mienknél jobb értékelést kap az adott országban működő cégek részéről az észt, a cseh, a lengyel felsőoktatás, némileg mögöttünk található a román, a szlovák. 

Érdemes idehozni a jogbiztonság ügyét, hiszen a magyar sajtóban sok évnyi hallgatás után újabban nyilvánosságra került a külföldi cégek, köztük a német vállalatok részéről a panasz. Hallani erőszakos kiszorításról, barátságtalan felvásárlásról – no de a Balkánon és máshol sem ismeretlen a gyenge jogrend. 

A nemzetközi összevetéshez idehozom azt a konkrétabb kérdést is, hogy mennyire érzik fairnek a közbeszerzéshez való hozzáférést. A kettő együtt már eléggé aggasztó képet ad rólunk.

A jogrend megítélése (felül) és a közbeszerzésekhez való hozzáférés

Mielőtt megörülnénk, hogy mindkét vonatkozásban az átlag felett vagyunk, észlelni kell, hogy az itt alkalmazott skálán az 5-ös a legrosszabb jegy. Más szóval mindkét mércén mérve a balti országok előttünk vannak, továbbá jobb a cseh és a lengyel megítélés, mögöttünk van viszont a szlovák. Továbbá a bolgár adat is, de nem a román – egy újabb adalék ahhoz a vitához, hogy vajon statisztikai mérési hibák vannak-e a román gazdaság utolérési teljesítménye mögött. 

A magyar gazdaságpolitikát és általában a politikai rendszert illetően két vonatkozást érdemes még kiemelni. Az egyik az euró átvételének ügye. 

A hivatalos magyar érvelés szerint gazdaságpolitikai előnyt ad a nemzeti valuta megléte, mert annak a leértékelése úgymond javítja az exportőrök versenyképességét. Ezzel a tétellel már eleve baj van, mert a ’valuta állami leértékelése ’ eleve nem igaz: a forint lebegő valutaként időnként leértékelődik, részben a spekuláció nyomán. A kormányzatnak tudnia kell, hogy a gyenge, gyengülő hazai valuta fűti az inflációt, de erre szokták mondani, hogy viszont jól jön az exportőröknek, egyebek között a német iparnak. Valójában a magyarországi német üzleti közösség többségi véleménye mindig is az volt, hogy át kellene térni az euróra. A menedzserek ezt annak tudatában állítják, hogy ismerik az euróövezet-érettség kemény ismérveit, így azt is, hogy ma, mint ahogy az elmúlt másfél évtizedben végig, a magyar állam makropénzügyi mutatói nem tették lehetővé az eurózónához való csatlakozást, komoly erőfeszítések nélkül.

Az euró átvételének támogatottsága

A 73:18-as arány igen meggyőző. Ilyen arány állt fenn 2011-ben is, amikor meghirdették a „patrióta gazdaságpolitikát” – azzal pedig sokan, akik elvben támogatták volna az euró átvételét, a realitásokat látva, feladták az álláspontjukat. Abban az időben – ne feledjük – az euróövezet maga is küszködött a szabályok rendezetlenségével. Mára azonban az euró elismertsége ismét igen nagy, az euróövezet tovább bővült (legutóbb a horvát csatlakozással). Mi pedig láthattuk a forintvaluta törékenységét, inflációs hajlamát, és a gyenge valuta által okozott általános gazdasági bizonytalanságot. Tudjuk, hogy a magyar polgárok körében is kétharmados támogatottsága van az eurónak – de nem az Országgyűlésben.  

Végül a legkritikusabb, noha a kérdésfeltevés miatt nyilván hipotetikus, erősen szubjektív vonatkozás. Az itt működő cégek vezetőinek feltett kérdés a következő:

Azok vannak továbbra is kisebbségben, akik nem Magyarországot választanák ismét. Az egyötödös arány azonban romlás a megelőző néhány évhez képest, noha a mérték önmagában nem aggasztó. A térségben a balti államok, Lengyelország e vonatkozásban is jobban állnak. 

Az a sajátos pozíció, amelyet Magyarország kivívott a politikai rendszerváltozást követő első évtizedben, már a múlté. Ezt tudtuk, tudomásul kellett vennünk az elmúlt két évtizedben. Azt azonban nehezebb elfogadni, hogy minőségi mutatók, a fejlődéshez szükséges tényezők fényében a magyar gazdaság már csak a bolgár, a szerb és általában a nyugat-balkáni szintet előzi meg. Szlovákia néhány gyenge mutatója nem okozhat örömet; a V4 azonban gazdasági értelemben is lényegében már leginkább a közös indulásra, a tagság előtti hősi időkre emlékeztet. De a visegrádi négyes immár nem egy liga. Magyarország ebben az értékelési keretben is délebbre csúszott, a balkáni térség felé. 

A viszonylagos visszacsúszásunkon a „keleti nyitás” semmit sem segített. A német kapcsolatrendszert ettől függetlenül újra lehet gondolni. De nem azzal a szándékkal, hogy a jelentőségét visszaszorítsuk, hanem hogy értelmesebben, hasznosabban, nyereségesebben helyezkedjünk el Európa legnagyobb gazdaságának az értékláncaiban.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!