A szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt történtek már előrevetítették, mi vár ránk 2023-ban. Miközben az egész ország a másnapi szentestére való előkészületek lázában égett, a kormány különös karácsonyi meglepetéssel szolgált. 2022. december 23-án este 11 óra környékén megjelent a Magyar Közlönyben az extraprofitadókról szóló rendelet módosítása, amely a gyógyszergyártókra egy árbevétel-arányos különadót rótt ki.
Hamar kiderült, miért kellett az ötödik Orbán-kormány megalakulása utáni napokban a hazai gazdasági szereplők jelentős részét – bankokat, biztosítókat, nagy kereskedelmi láncokat, energiaipari és kereskedőcégeket, telekommunikációs vállalatokat és légitársaságokat – érintő sarcolásból akkor kihagyott gyógyszergyártókat is extraprofitadóval sújtani. Méghozzá azért, hogy a 2023-as központi költségvetés GDP-arányos hiánya ne legyen magasabb az előirányzott 3,5 százaléknál.
Ez a toldozgatás-foldozgatás aztán az idei évet végigkísérte. A 3,5-ből hamar 3,9 százalék lett, október elején pedig 5,2. Az eredetihez képest szokatlanul nagy elszaladást a kormány a jelentősen megemelkedett kiadásokkal magyarázta, de azt valójában két tétel okozta, a rezsivédelemre és a honvédelemre fordított összegek növekedése.
Persze, Orbán Viktorék nem tudtak kibújni a bőrükből, Brüsszelt tették felelőssé azért, hogy a magyar honvédelmi kiadások a GDP 2 százalékáig srófolódtak, mondván, Magyarország évek óta kéri az Európai Bizottságtól (EB) az uniós határok védelmére fordított határvédelmi költségek megtérítését, amelyek összege eléri a 650 milliárd forintot. S természetesen az a kormányzati mantra sem maradt el az októberi bejelentésből, hogy „tovább bővítené a magyar költségvetés mozgásterét, ha az Európai Bizottság elutalná a Magyarországnak jogosan járó uniós támogatásokat”.
Merthogy hiába nevezte a kormány féltucat 2022-es rendkívüli teljesítményei egyikének Orbán az egy évvel ezelőtti karácsony előtti szokásos nemzetközi sajtótájékoztatóján a megállapodást az uniós pénzekről – a miniszterelnök megfogalmazása szerint sikeresen legyőzve a brüsszeli „hungarofóbiát” – ma már tudjuk, hogy egészen az idei év végéig kellett várnunk arra, hogy felszabadítson forrásokat Brüsszel, s akkor sem az egész kontingenst, hanem annak csak egy, 10,2 milliárd eurós, vagyis jelenlegi árfolyamon mintegy 3800 milliárd forintos részét.
A költségvetés hiánya sem ugrott volna meg ennyire, ha valóra vált volna Orbán azon – ugyancsak a már említett tavaly karácsony előtti nemzetközi sajtótájékoztatón nevesített – célja, hogy Magyarország kimaradjon az európai recesszióból. Egészen májusig hitegetett a már akkor is a kormány első számú gazdaságpolitikusának számító – noha e titulust hivatalosan csak decemberben, a Gazdasági Kabinet élére való kinevezésével és a gazdaságfejlesztésiből 2024. január 1-jétől nemzetgazdasági miniszterré történő avanzsálásával elnyert – Nagy Márton, hogy a GDP 2023-ban 1,5 százalékkal lesz majd magasabb a 2022-esnél. Méghozzá úgy, hogy „az első negyedévi csökkenés után jöhet április-júniusra egy nullás negyedév, majd júliustól két jóval erősebb”.
Ehelyett a második negyedév is mínuszos lett, méghozzá akkora mértékű, 2,4 százalékos, hogy az már bizonyossá tette, nem jöhet ki a Nagy által megálmodott 1,5 százalékos gazdasági növekedés. Sőt, semmilyen mértékű növekedés sem, noha ezt Orbán kedvenc közgazdásza csak egy november eleji konferencián volt hajlandó elismerni. Olyannyira, hogy – horribile dictu – már a recessziót sem zárta ki. Mármint az éves szintűt, miután annak technikai formája, vagyis amikor két egymást követő negyedév is visszaesést hoz, megvalósult, sőt, a túlteljesítésben is, ha tényekben nem is, de szavakban hajlamos kormány e téren is domborított: nem is két, hanem három negyedévig tartott a technikai recesszió.
Hosszabb ideig, mint bármely más európai uniós országban – vagyis pont a fordítottja történt annak, mint amit (kimaradni az európai recesszióból) Orbán erre az évre vizionált.
De nemcsak a GDP-k összevetésében lettünk sereghajtók. S itt most nem a beruházások, az ipar – azon belül különösen az építőipar – és a kiskereskedelem többször is két számjegyűre rúgó negatív mutatóira utalunk, hiszen éppen ezek a tényezők idézték elő a GDP zuhanását. Üdítő kivételt csupán a mezőgazdaság teljesítménye jelentette, ha az nem lett volna, akkor még nagyobb lehetett volna a mínusz.
A másik minket, polgárokat nagyon is érzékenyen – a 46 százalékot is elért élelmiszerinfláció alapján joggal mondhatni, húsbavágóan – érintő negatív európai uniós rekorder mutató az infláció volt. Amelynek éves szintje ugyan a januári, több mint negyedszázada nem látott magas, 25,7 százalékos szintről novemberre 7,9 százalékra csökkent – s decemberben akár a 6 százalék közé ereszkedhet –, ez még nem változtat azon a tényen, hogy még mindig a legmagasabb a 27 tagállamot számláló EU-ban, ahogy arra laptársunk, a szintén a Klasszis Média Lapcsoporthoz tartozó Privátbankár által havonta elkészített Privátbankár Európai Inflációs Körképek rendre rámutattak.
Mindössze Orbán lehet elégedett, miután egy éve még azt mondta, szeretnék a következő év decemberére egy számjegyűre csökkenteni az inflációt, s ez már két hónappal korábban, októberben megvalósult (azaz csak összejött egy valós tartalmú túlteljesítés).
Ami az átlagkeresetek inflációhoz viszonyított alakulását is a pozitív tartományba lökte. A reálkereset először szeptemberben nőtt, 1,7 százalékkal, míg októberben több mint dupla ennyivel, 3,7 százalékkal.
További jó hír, hogy a forint hosszú évek után az idén először nem értékelődött le a főbb devizákkal szemben. Egy euróért a karácsony előtti utolsó üzleti napon közel 5 százalékkal kevesebbet kellett leszurkolni, mint 2023. január 2-án, míg a dollárral szemben még ennél is jobban, csaknem 8 százalékkal erősödött a forint. Csupán a svájci frankkal szemben volt stagnálásközeli helyzetben, kevesebb mint egy százalékkal magasabb árfolyamon, de legalább a 2008-as válság után sokak horrorpénzévé vált fizetőeszközével ellenében sem veszített az értékéből.
Bár ezt a kormány hajlamos lehet úgy interpretálni, hogy a piac elismerte a teljesítményét, ennek valójában a meglepően kedvező nemzetközi hangulat a fő oka, amit még az Izrael és a Hamász között októberben kitört véres konfliktus sem rontott el. Reméljük, ez 2024-ben is így marad – alapvetően annak köszönhetően, hogy a harcok befejeződnek, nemcsak ott, hanem az orosz-ukrán fronton is.
Árfolyamokat laptársunk, a Privátbankár oldalán talál
A forintot persze még erősítette az uniós források folyósításához fűződő remény. Valamint a nemzetközi szinten magas, az Európai Unióban a legmagasabb jegybanki alapkamat, Még ha az ahhoz igazodó kereskedelmi banki kamatok a keresetekhez hasonlóan szintén csak az utóbbi egy-két hónapban haladták meg az éves inflációs rátát.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
