A választások előtti pénteken a Kossuth Rádióban Orbán Viktor komoly nehézségeket vetített előre, amikor azt mondta, hogy néhány héten vagy hónapon belül súlyos gazdasági válság fenyeget. A választásokon ismét elsöprő többséget szerző kormánypártnak tehát a vezetője is úgy véli, nem lesz egyszerű a következő időszak. A nagy kérdés az lesz, hogy az előzetesnél gyengébb gazdasági teljesítmény és a szárnyaló infláció mellett képes lesz-e a kormány fenntartani a reálbérek növekedését, amely ismét kulcsszerepet játszott a választási győzelemben.
Az infláció megugrása nem előzmény nélküli
Az egyik legkomolyabb kihívás tehát a fogyasztói árak növekedése, hiszen ez a nominálisan növekvő bérek értékét erodálja, és az emberek joggal érezhetik úgy, hogy hiába a több fizetés, magasabb nyugdíj, az életszínvonaluk nem növekszik.
A drágulás kapcsán érdemes kicsit visszatekinteni, hiszen az infláció csökkenése jellemezte a Covid előtti két évtizedet. A járvány hatására visszaeső kínálati sokkra világszerte gigantikus keresletélénkítéssel reagáltak. Ez pedig azzal az eredménnyel járt, hogy a piacon komoly egyensúlyi problémák alakultak ki. Miután a kereslet nagyon sok helyen meghaladta a kínálatot, ezért az új piaci egyensúlyi helyzet magasabb árak mellett alakult ki, így megugrott az infláció. A nehézséget az okozza, hogy a likviditás- és a kereslet bővítése továbbra sem állt le, elég csak az EKB-ra gondolni, amelynek még mindig él a QE programja, de az uniós újjáépítési alap, amelyből Magyarország szeretné immár nem csak a vissza nem térítendő összeget, de a kedvezményes hitelrészt is megkapni szintén keresletélénkítő programnak tekinthető.
Olyan mértékű infláció jelent meg, amelyre Nyugaton korábban két évtizede nem volt példa. Előzetesen mindenki azzal számolt, hogy a 2020 második felében megugró, majd 21-ben csúcsra érő infláció idén elkezd csökkeni, az ellátási láncok helyreállnak, és a kereslet-kínálati viszonyok a kialakult árak mellett stabilizálódnak. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a járvány miatt ugyanis az alapanyagoktól kedve a késztermékeken át a logisztikáig számos területen alakultak ki olyan szűk keresztmetszetek, amely miatt a megnövekedett keresletet a vállalatok képtelenek kielégíteni. Ilyen szempontból állatorvosi lónak számít a járműgyártás, ahol a chiphiány a termelési oldalon komoly gondot okozott, és ez a teljes termelési struktúrán végigfutott.
Csakhogy a várakozásokat keresztülhúzta az ukrán háború, amely újabb lendületet adott az egyébként is rekordszinten lévő energiahordozók árainak. Az olaj ára például a 85-90 dolláros szintről az év végén és idén januárban előbb csökkeni kezdett, majd az ukrán válság és a háború miatt 140 dollárig lőtt ki. Igaz azóta némileg konszolidálódott a helyzet, ám továbbra is 100 dollár felett forog a „fekete arany kurzusa”. Hasonló a helyzet a földgázzal, amely a 2021 év elejei szinthez képest elképesztő drágulást mutat. Ráadásul az energiahordozók árfolyamának emelkedése tovább gyűrűzik más termékek árába is.
A háború ráadásul nem csak az energiahordozók árait dobta meg, de az élelmiszerek esetén is markáns drágulás látható. Ez persze nem meglepetés, ha figyelembe vesszük azt, hogy Oroszország és Ukrajna is nagyon jelentős gabonaexportőr. A háború miatt viszont az ukrán termésben biztos, hogy lesz kiesés, a szankciók pedig az orosz gabonát tarthatják távol a piacoktól. A már említett múlt pénteki miniszterelnöki beszédben nem véletlenül merült fel, hogy a háború akár Európában is élelmiszerhiánnyal fenyeget. Ennek Magyarországon ugyan kicsi a realitása, ám a világpiaci áremelkedés nálunk is vissza fog köszönni.
Ez persze felveti a májusban lejáró hatósági élelmiszerárak kérdését. A kormányfő és a kabinet tagjainak megnyilatkozásai, amelyek rendre arra utalnak, hogy megvédik a családok (mindentől) azt feltételezik, hogy ezek kivezetése nem feltétlen fog megtörténni azonnal. Miután az élelmiszerek esetében nincs érdemleges költségvetési hatása az árstopnak, így a megtartása a kormány számára nem okoz nehézséget, hiszen számukra úgy hoz népszerűség növekedést, hogy közben „nem kerül semmibe”. (A hatósági árak bevezetésének persze messzeható gazdasági következményei lehetnek, de ennek elemzése túlmutat jelen írás keretein – szerk.)
Lesz-e megszorítás?
Az árstop pedig átvisz egy másik területre, a költségvetési problémákhoz. A választásra készülve a kormány ugyanis fergeteges osztogatást hajtott végre, igaz a 13. havi nyugdíj, vagy a családosok adóvisszatérítése voksokban is megmutatkozott. A költségvetés hiánya ugyanakkor február közepére elérte az éves tervezett összeg közel 50 százalékát, miközben a magasabb infláció miatt további nyugdíjkiegészítés válik szükségessé, ahogy a rezsicsökkentésnek is gigantikus költségvetési hatása van. Utóbbi esetén logikus és jól kommunikálható lenne a rendszer átalakítása, ha a szociális helyzethez jobban kötődne, esetleg csak bizonyos fogyasztási mennyiségig lenne ennyire olcsó az energia (gáz és villamosenergia), azt követően pedig valahogy sávosan közelítenének az árak a piacihoz.
A szakértők mindazonáltal nem értenek egyet abban, hogy mekkora megszorítás várható. Hogy „valami lesz”, azt maga Varga Mihály is előrevetítette, aki az elmúlt hetek jelezte, hogy átcsoportosításokra lesz szükség a költségvetésben. Ez jó eséllyel további kiadások visszafogásával járhat, illetve költség oldalon is fegyelmezett gazdálkodást sejtet. A mostani elsöprő Fidesz-KDNP győzelem tehát nagy valószínűséggel azt vetíti előre, hogy az oktatás továbbra is „mostohagyerek marad”, a pedagógusok elmúlt időszakban tartott demonstrációi aligha hoznak eredményt. Ez egyébként túlmutat a tanárok problémáin, hiszen a magyar versenyképességet is érinti az oktatás helyzete. Már csak azért is, mert a hazai diákok az elmúlt években régiós összevetésben gyengébbek lettek a kompetenciamérések alapján.
Azt szinte biztosra lehet mondani, hogy a lakosságot érintő megszorításokra aligha kerül majd sor. Ugyanakkor, ha az elhúzódó háború, esetleg a koronavírus-járvány újabb hulláma komolyabban visszavetné a gazdaságot, akkor akár egyes vállalatokat érintő szektoriális adók sem elképzelhetetlenek. Vannak persze olyan vélemények is (laptársunk, a Privátbankár a napokban írt erről), hogy a költségvetés nem szorul extra bevételekre, ha a befolyó összegeket a kormány nem költi el, már az is megoldaná a helyzet.
Mi lesz a növekedéssel?
Az infláció és a költségvetés mellett van egy harmadik terület, amely persze több szempontból is kapcsolódik a fentiekhez, ez pedig a gazdasági növekedés. A GDP ugyanakkor az MNB néhány hete frissített előrejelzése szerint a korábban várt 5 százalék feletti bővülése helyett idén valahol 2,5-4,5 százalék között emelkedhet.
Ez azért jelent problémát, mert a romló cserearányok (például az importált energia jobban drágul, mint a Magyarországon gyártott és exportált termékek) tőkét vonnak el a gazdaságból, amit a növekedéssel nem tudunk úgymond pótolni. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a (vártnál) alacsonyabb GDP a költségvetési bevételekre is hatással lehet, hiszen valószínűleg a tervezettnél kevesebb adóbevétel folyik be. Ahogy az is fontos, hogy az új beruházások új munkahelyeket teremtenek, ami hozzájárulhat a szavazópolgárok magasabb életszínvonalához és a politikai lojalitáshoz.
A kormány mozgástere ráadásul erősen korlátozott. A gazdaságélénkítés ugyanis a költségvetés helyzete, és például az építőiparban tapasztalható szűk keresztmetszetek miatt a hiányt és az inflációt növelnék inkább, mint a GDP.
Megoldás lehet az uniós forrásokért kompromisszumokat kötni, kérdés, hogy Orbán Viktor erre hajlandó lesz-e? Az elsöprő választási győzelemnek ugyanis lehet számára olyan üzenete is, hogy „bármit megtehet”, és továbbra is szembemegy Brüsszellel. Persze az is benne van a pakliban, hogy a mostani erős támogatottság mellett az uniónak komoly engedményeket tesz, hiszen az emiatt lemorzsolódó választók nem fogják veszélyeztetni a hatalmát, ellenben a források lehetőséget nyújthatnak arra, hogy azokból valamilyen módon a lakosság is részesüljön, mai hozzájárulhat a kormány támogatói bázisának megtartásához.
