<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
11p

Oroszország sok év alatt építette fel a megbízható energiakereskedő képét magáról, ezt azonban a háborúval és a gázfegyver bevetésével Putyin néhány hónap alatt szétverte. Ráadásul ezek után az oroszok legnagyobb vásárlói aligha fognak bizalommal fordulni hozzájuk. A problémák ellenére a szakértők szerint lesz elegendő energia, ám Európa a várhatóan elhúzódó háború miatt továbbra is kihívásokkal néz szembe.

Energiaválság a háború tükrében címmel rendezett a Közép-Európa Társaság beszélgetést a Corvinus Egyetemen ismert hazai energetikai (Felsmann Balázs, Holoda Attila) és Oroszország szakértő (Sz. Bíró Zoltán) közreműködésével. Az eseményen a kialakult energiapiaci helyzet mellett az ukrajnai háború is kiemelt téma volt.

„Lesz-e mivel fűteni?” – tette fel az első kérdést az est moderátora, Varga Dániel, a Közép-Európa Társaság alapító tagja. Nincs ellátásbiztonsági probléma sem Magyarországon, sem Európában, annak ellenére, hogy a nyár során folyamatosan azt hallottuk, hogy problémák lehetnek, vélekedett Holoda Attila. Az energiapiaci szakértő hangsúlyozta, hogy a lakossági fogyasztást a mostani tartalékok lefedik. Ugyanakkor azt is jelezte, a tárolókban lévő gáz mellett az importtal és a hazai termeléssel ki kell egészíteni a kínálatot, hogy a hideg időszakban is zavartalan legyen az ellátás.

Felsmann Balázs is megemlítette azt, hogy megnyugtató, hogy ellátásbiztonsági kérdések nem merülnek fel. Ugyanakkor a szakértő szerint árkrízisról mindenképpen beszélhetünk, ezt viszont legalább közgazdasági szempontból lehet értelmezni. A Corvinus Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának kutató főmunkatársa felhívta a figyelmet arra, hogy az ellátás biztosításában gyakorlatilag minden beszállító maximálisan kivette a részét, csupán egyetlen ország, Oroszország fogta vissza látványosan a tranzitot.

A helyzet kapcsán Sz. Bíró Zoltán felidézte, hogy Oroszország irányából négy vezeték érkezik Európába, azonban a legnagyobb kapacitású, az Északi-Áramlat 1 (illetve a végül be sem üzemelt Északi Áramlat 2) a napokban súlyosan megsérült, és jelenleg alkalmatlan a gáztranzitra. A Jamal vezetéken sem folyik érdemi szállítás azt követően, hogy Lengyelország felé az oroszok leállították a gáz eladását. Ukrajnán át Közép-Európába futó vezeték (Testvériség) kapcsán 2019-ben kötött egy hosszútávú szerződést Oroszország, ebben meghatározott mennyiség szállításáról állapodtak meg. Ugyanakkor egy friss vita miatt a Gazprom most nem akar fizetni a szállításért az ukrán gázipari vállalatnak, nagy kérdés, hogy az ukránok (Naftohaz) erre mit lépnek, és lezárják-e a szállítást. És van még a Török áramlat, ez a legkisebb kapacitású vezeték, ugyanakkor ezen folyamatosan jön a gáz, gyakorlatilag minimális a szállított mennyiségben az ingadozás. Magyarország ezen a vezetéken keresztül kapja a legtöbb földgázt.

Sz. Bíró Zoltánnak feltették a kérdést, vajon mikor lehet a háborúnak vége? A szakértő (érthető módon) nem tudott egyértelmű választ adni. Mint hangsúlyozta, ez már csak azért sem egyszerű, mert az ukránok politikai célkitűzései egyértelműek: a február 24-ét követően elfoglalt területek visszaszerzése, de nem zárják ki a Krím felszabadítását sem. Ezzel szemben orosz oldalon meghatározhatatlan a politikai cél, hiszen a Kreml folyamatosan módosítja ezeket.

Figyelmeztető mindenesetre, hogy az Ukrán Nemzeti Bank közelmúltban publikált jelentése azzal kalkulál, hogy a háború nem csak a jövő évben, de 2024-ben is folytatódhat.

Felmerült, hogy „Ki a hibás a gázárak drasztikus megemelkedése miatt, tényleg az elhibázott szankciók?” Mint Felsmann Balázs jelezte, a gázárak már jóval a háború kirobbanása előtt emelkedni kezdtek, hiszen már 2021 őszén megugrottak az árak, miután a Gazprom már akkor is visszafogta a szállításokat. Igaz, a történésekben szerepet játszott az is, hogy 2020-ban a kereskedők nagy készleteket halmoztak fel, mint utóbb kiderült, feleslegesen. Ezután mindenki kényelmesebbé vált, már csak azért is, mert a korábbi túlraktározás miatt a kereskedők sokat veszítettek. Belelátható az áremelkedésbe az is, hogy a Covid után a vártnál sokkal erősebb volt a gazdasági felpattanás, ami miatt a kereslet globálisan megugrott.

Az is szerepet játszott, hogy a gázárak és az elektromos árak összekapcsolódtak, és a gázerőművek működtetése miatt mindkét energiahordozó ára nagyon megemelkedett. Az elektromos áram esetén is voltak piaci anomáliák, hiszen az európai extrém aszály miatt a vízierőművek sokkal kevesebb áramot termeltek. De szerepet játszott az is, hogy a korábban elhalasztott karbantartások miatt a kelleténél sokkal több francia atomerőművet állítottak le az idei évben, hogy a szükséges felújításokat elvégezzék. (Az aszály itt is hatott, hiszen vízhűtéssel működnek.) A kutató megjegyezte, hogy miközben földgázból importra szorul az Európai Unió, addig villamosenergiában önellátó, igaz, az erőművek imputjában (legyen az gáz vagy éppen nukleáris fűtőelem) külső forrásokra szorul.

A téli időszakban egyébként akár a vízi-, akár a nukleáris energia terén javulás lesz, így ez is az energiabiztonság felé mutató jelnek tekinthető.

Holoda Attila arra hívta fel a figyelmet, hogy a megugró kereslettel azért sem tudott a kínálat lépést tartani, mert a korábbi alacsony árak miatt a termelők közül sokan leálltak. A termelés ismételt beindítása pedig többéves átfutással jár. A világ energiafogyasztása 2021-ben 12-14 százalékkal haladta meg a 2019-et, ami a vártnál sokkal dinamikusabb visszapattanás volt. A gáz világpiacán egy németországi mennyiség hiányzott (100 milliárd köbméter), ami már önmagában is óriási mennyiség, ezt súlyosbította az oroszok kibocsátásának csökkentése. Azt is érdemes figyelembe venni Holoda Attila szerint, hogy az orosz termelés egyre nehezebb, a távol-keleti területeken a felmelegedés miatt rövidebb ideig lehet dolgozni (a téli befagyott időszakban), ráadásul a felszabaduló metán miatt komoly működési kockázatot jelent.

Felmerült, hogy mi történhetett a kedden megsérült gázvezetékekkel. Erről Holoda Attila azt mondta, hogy a hiba műszaki szempontból meglepő, annyira kicsi a valószínűség, hogy véletlen volt, hogy gyakorlatilag kizárható. Tehát biztosan „szándékolt” volt, ráadásul egyszerre három helyen nem tud kilyukadni egy vezeték.

A német sajtó arról számolt be, hogy vagy az oroszok, vagy az ukránok okozták a vezeték felrobbantását.

Az ukránoknak valószínűleg nincs olyan szakembergárdája, amely egy ilyen diverzáns akciót ilyen módon és nyom nélkül meg tudtak volna tenni, mondták el a szakértők.

Oroszország esetében annyi borzalmas és bizarr dolog történt, így kizárni már semmit nem lehet. Ugyanakkor az oroszok kezében ez egy zsarolási eszköz volt, mert ezen keresztül tudtak adni vagy nem adni gázt, tehát értelmetlen lett volna a részükről ezt a lehetőséget eldobni. Ráadásul a gázvezeték felrobbantásával, amely 10-11 milliárd dollár értékű eszközt veszített Oroszország. Felmerül, hogy akkor ki robbantotta fel? Felmerül az USA felelőssége, de ez nekik sem érdekük, a palagáztermelők így is el tudják ugyanis adni a termelésüket. Ráadásul az Egyesült Államok számára Kína a globális ellenfél. Oroszország gyengesége sokkal inkább Kínának jó, mint Amerikának, jelezték a beszélgetés résztvevői.

Felmerült kérdésként, hogy Európa-szerte megfigyelhető, hogy adminisztratív módon avatkoznak be a gáz- és energiapiacon a kormányok, ezek mennyire lehetnek sikeresek, fenntarthatóak? Felsmann Balázs szerint a piaci zavaroknál az államnak van szerepe. A mostani helyzet pedig súlyos piaci zavart jelent, így ez nem jelent meglepetést. A magyar kormány állításával szemben minden ország valamilyen módon segít, támogatást ad. A betárolás annak ellenére sikeres volt, hogy Oroszország a korábbi mennyiség negyedét szállította. Az EU ugyanakkor elvégezte tökéletesen a házi feladatot.

Ami még óriási kérdés, hogy mi lesz a kereskedőkkel, ha az árak - ahogy abban mindenki reménykedik - visszaesnek. Az idei évben a korábbi évekhez képest a gáz betárolása nyolcszoros összegbe került. Mindez óriási tőkeszükségletet jelent, amit tovább súlyosbít az extrém volatilitás. Nem véletlen kerülnek nagy energiakereskedők bajba, és kell ezeknek mentőövet dobni, államosítani. Felsmann Balázs szerint most nincs jó megoldás, de az extrém helyzet miatt egyik eszköz kapcsán sem lehet kategórikusan kijelenteni, hogy az rossz. Ez egyébként Magyarországon is jelentkezik, a napokban

Csepreghy Nándor egy konferencián azt mondta, hogy idén 1000, jövőre 2000 milliárd forinttal kell kisegíteni az MVM-et.

Holoda Attila szerint a Magyarország számára nem az a megoldás, hogy a külügyminiszter megpróbál gázt szerezni. Sokkal jobb lenne, ha a mostani 11 milliárd köbmétert lecsökkentenénk, mert minél alacsonyabb az import, annál kevésbé lennénk kiszolgáltatva (a hazai termelés részaránya ugyanis akkor nagyobb lenne). Persze mindenki elkényelmesedett Európában, mert az oroszok hosszú idő alatt kialakították magukról a jó kereskedő képét, más kérdés, hogy ezt most Putyin a gázfegyver bevetésével felrúgta. Szerinte ki lehet jelenteni, hogy nem tudunk lemondani teljesen az orosz gázról. Fontos lenne ugyanakkor az is, hogy ne csak a Gazpromtól vásároljunk, mert ezzel is kiszolgáltatja magát, aki nem versenyezteti a kereskedőket, függetlenül attól, hogy molekuláris szinten orosz gázt használunk.

Egy érdekes statisztikát idézet Felsmann Balázs: 2006-ig az egy háztartásra jutó felhasználás nagyon sokáig stagnált, majd 2007 után lecsökkent a fogyasztás, amikor piacosítottak az árakat. 2013-tól viszont a fogyasztás folyamatosan növekedni kezdett azt követően, hogy bevezették a rezsicsökkentést. Felsmann Balázs szerint ez egyértelműen mutatja a lakosság erős adaptációs képességét. A szakértők mind úgy látják, hogy ez most is be fog következni. A becslések szerint akár 20 százalékos visszaesés is lehet, tehát a megugró árakhoz lesz egy keresletoldali alkalmazkodás.

Felmerült az is, hogy a rezsicsökkentés meddig tartható fent? Felsmann Balázs szerint bármeddig fenntartható, de ez egy politikai termék, addig marad meg, amíg ez érdek. Olyan helyzetekben, mint most fenntartani viszont sok pénzbe kerül, tehát ezt valahogy kompenzálni kell, például az MVM feltőkésítésével. Ugyanakkor az érintettség is fontos, ha valakinek nem jelent fájó költséget, akkor továbbra is pazarol. A másik oldalról viszont pozitív hozadék, hogy az emberek elkezdtek figyelni a fogyasztásra.

Sz. Bíró Zoltánnak szólt a kérdés, hogy az orosz rendszer belebukhat-e a mostani folyamatokba. Erről azt mondta, hogy

az orosz autokráciát az utcáról aligha lehet megdönteni. Tehát akkor lesz változás, ha az elit Vlagyimir Putyin ellen fordul.

A mozgósítás biztosan konfliktussal jár, ráadásul miközben a szerződéses állomány motiváltsága is alacsony volt, az újonnan besorozott egységek még inkább. A periférián, ahonnan többségében elviszik katonának a férfiakat, ott is felháborodást váltott ki. Nagy kérdés, hogy az elit (hatalmi, politikai, erőszakszervezet) mikor érzi úgy, hogy ennek a háborúnak az ára már túl nagy és dezertálnak.

Ukrajna évi 60 milliárd dollárt kért, hogy ne omoljon össze a költségvetésük. Úgy tűnik, hogy ezt megkapják, ennek a nagyobb részét az EU fogja finanszírozni. Ráadásul a landlease keretében még több modern fegyvert kapnak a következő időszakban az Egyesült Államoktól. Több nagy európai ország (Németország, Olaszország) azt szerette volna, ha az ukránok engednek. Ugyanakkor az USA, Lengyelország, a balti államok és Ukrajna is azt akarta, hogy stratégiai győzelemig kell folytatni a háborút. Úgy tűnik, hogy most ez az álláspont kerekedett felül, már csak azért is, mert ezzel egyrészt az agresszort jutalmaznák, másrészt semmi nem garantálná, hogy az oroszok ne támadjanak később ismét.

A Corvinus Egyetem mesteroktatója zárásként emlékeztetett arra, hogy Ukrajnában 10 millió ember volt kénytelen elhagyni a lakhelyét, többségük Nyugat-Európába menekült, de sokakat hurcoltak el Oroszországba. Nagyon sok ukránnak fizikailag meg is szűnt az otthona, mert elpusztították. Tízezrek haltak meg a harcokban és azok következményeként. Ezek után pedig felmerül Európában erkölcsileg mondhatja-e bárki, hogy megengedhetetlen, hogy a benzin árában fizesse meg a lakosság a háború árát.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.