TASZ: az Alkotmánybíróság nem döntött a védettségi igazolványok konrétumairól

Az Alkotmánybíróság tulajdonképpen csak a védettségi igazolvány koncepciójával kapcsolatban foglalt állást, de sem az indítványokban szereplő konkrét élethelyzeteket nem vizsgálta, sem pedig a részletszabályokkal nem foglalkozott – áll a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közleményében.

Már 2021 februárjában is az volt a TASZ álláspontja, hogy az oltottak és az oltatlanok megkülönböztetése lehet jogszerű. Erre az álláspontra jutott most az Alkotmánybíróság is, amikor leszögezte:

elfogadhatónak tartja a védettségi igazolványra vonatkozó korábbi szabályokat, amik véleménye szerint nem korlátozzák jogellenesen az önrendelkezési jogot és nem ütköznek a hátrányos megkülönböztetés tilalmába. Az AB szerint a kormány a védettségi igazolvánnyal kapcsolatos szabályokat a veszélyhelyzeti alapjogkorlátozás keretein belül alkotta meg, így a rendelkezések összhangban állnak az Alaptörvénnyel.

A TASZ arra hívja fel a figyelmet, hogy mindez azonban csak egy olyan általános, elméleti megközelítés, aminek ki kellene egészülnie a tényleges szabályok és az ezek alapján felmerülő élethelyzetek jogi megítélésével.

Csakhogy még azt sem lehet tudni, hogy az AB-hez érkező panaszok többsége milyen különböző élethelyzeteket tart sérelmesnek, mert ezeket – pár kivétellel – még csak nem is publikálta az Alkotmánybíróság, és a határozatában sem tért ki rájuk. Pedig az indítványok nyilvánossága éppen azt szolgálná, hogy az AB eljárása ellenőrizhető legyen és ne vezessen önkényes döntésekhez.

• Nem derül ki, hogy mi a helyzet azokkal, akik az egészségügyi helyzetükből, azaz például betegségükből fakadóan vagy terhességük miatt nem tudják felvenni a védőoltást és mégis igénybe akartak venni védettségi igazolványhoz kötött szolgáltatást.

• Nem tér ki a határozat arra sem, hogy hogyan ítéli meg az AB a 18 éven aluliakra vonatkozó szabályokat. A vizsgált szabályok szerint ugyanis a kiskorú csak akkor mehet bizonyos helyekre, ha olyan személy felügyelete alatt áll, aki védettségi igazolvánnyal rendelkezik, amely nyilvánvalóan független a kiskorú konkrét védettségi állapotától.

• A szabályok a társadalmi élet, együttélés számtalan területén nem tettek különbséget az igazolvánnyal rendelkezők és nem rendelkezők között, ráadásul olyan területeken sem, melyek jellegüknél fogva összemérhetők. Például bevásárlóközpontokba járhatott egy időben bármennyi ember védettségi igazolvány nélkül, azonban edzőterembe csak védettségi igazolvánnyal lehetett menni. Erről sem alkotott véleményt az Alkotmánybíróság.