185 éve látott napvilágot Széchenyi István Hitel című műve, amely a mai napig az aktuálpolitikában is előkerül, az ország vezetői időnként idéznek belőle, máskor az onnan vett idézetet dörgölik az ő orrunk alá. A legnagyobb magyar ebben az elemzésben elsőként írta le a polgári átalakulás legfontosabb gazdasági és társadalmi feladatait.
A mű megjelenésekor Széchenyi István már széles körű hírnévnek örvendett, hiszen ekkorra létrehozta az Akadémiát, és a nemzeti Kaszinót, de publikálta a lovakról szóló könyvét is. A Hitel megírásának előzménye, hogy Széchenyi 10 000 forint hitelt akart felvenni birtokai fejlesztésére, amelyet az osztrák bank fedezet hiányában elutasított. A mű a magyar gazdasági és politikai élet megreformálását hirdeti, különös tekintettel az akkor már archaikusnak számító ősiség (aviticitas) törvényére és a jobbágyság intézményére. A magyar törvények értelmében ugyanis 1351 (Nagy Lajos) óta a földbirtokosok nem adhatták el birtokaikat, és jelzáloggal sem terhelhették őket.
A Hitellel az volt a célja, hogy rádöbbentse a nemességet: az ország társadalmi-gazdasági átalakítását saját jövőjének érdekében is végre kell hajtania. Központi gondolata: a magyar gazdasági életben hiányzik a befektetés, mert nincs hitel. A hitel hiányában a birtokos nem tudja korszerűsíteni elavult gazdaságát.
Széchenyi István úgy látta, a megoldás az lehet, ha eltörlik az ősiség törvényét, a fiskalitást, és azon a véleményen volt, hogy bár néhány könnyelmű birtokos elveszti majd ősi jussát, ettől nem kell megretteni. A jobbágyság intézményének megszűnését Széchenyi örökváltság útján, fokozatosan képzelte el. Ez lényegében azt jelenti, hogy a jobbágy egy előre meghatározott összegért cserébe megválthatja szabadságát, polgárrá válik.
Úgy gondolta, hogy a jobbágyság és az ősiség mellett el kell törölni a dézsmát és a kilencedet is, mert megölik a jobbágy szorgalmát. Javaslatai között szerepelt a közlekedés jelentős fejlesztése, a folyók szabályozása és útépítés keretében. Úgy vélte, hogy az elavult céhrendszert is meg kell szüntetni.
Az erősen kritikus, önkritikus mű alapgondolata, hogy modernizálásnak maga a nemesség kiváltságrendszere, az alacsony értékű robotmunka meg a feudális ipari-kereskedelmi-szolgáltatási rendszerek együttese a legfőbb gátja. Széchenyi azt hangsúlyozta, hogy a múltba révedés, a régi tettek dicsőítése aligha viszi előre az országot. "Nem ám pengő sarkantyú, vitézkötés - tán vitézség nélkül -, s nem panyókás mente, nem sivár borítós paszomány, kócsagtoll, Attila-kalpag, Zrínyi-dolmány fogják [...] honunkat felemelni..." – írta a polihisztor.
A könyv egyik leggyakrabban idézett mondata, a zárógondolat: "A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnk urai vagyunk. Sokan azt gondolják: Magyarország - volt;- én azt szeretném hinni: lesz!"
Széchenyi gondolatai annyira újnak és forradalminak számítottak, hogy alaposan felkavarták a korabeli közéletet: lelkes híveinek tábora mellett egy ellentábor is kialakult. A Hitel című munkát követte 1831-ben a Világ, majd 1833-ban a Stádium. Utóbbinak magyarországi megjelentetését a cenzúra nem engedélyezte, Széchenyi külföldön nyomtatta ki.
mfor.hu
