A Volvo szó a latin volvere igéből származik és azt jelenti: gördülök. Az elnevezést az 1910-es évek elején a Svenska Kullagerfabriken (SKF) svéd csapágygyár menedzserei találták ki, a cég 1915-ben szabadalmaztatta és alkalmazta termékein.
A Volvo autógyár, a "legsvédebb" vállalat 1924 nyarán az egyik "legsvédebb" hagyománnyal, egy rákvacsorával indult. A legenda szerint Assar Gabrielsson, az SKF értékesítési igazgatója és Gustaf Larson tervezőmérnök a stockholmi Sturehof vendéglőben egy nagy tál rák mellett folytatott megbeszélést egy autógyár megalapításáról. Az ötletet a következő évben, 1925-ben írásba foglalták, és munkához láttak: az autó tervezése Larson feladata lett, Gabrielsson pedig megpróbált támogatókat szerezni, miután az SKF vezetése ekkor még nem méltányolta lelkesedésüket. Gabrielsson a saját pénzét is a vállalkozásba ölte, a kivitelezésben közreműködött mások mellett a legjobb svéd kocsigyáros, Adolf Freyschuss, a rajzoló Henry Westenberg, valamint Helmer "Mas-Olle" Olsson formatervező.
A Jakob becenévre hallgató kilenc prototípus 1926 júniusára készült el, és a "szülők" augusztusban mentek Stockholmból Göteborgba bemutatni az "újszülötteket" az SKF igazgatóságának. (Az első Volvo-töréstesztet már ekkor végrehajtották: útközben az egyik autó frontálisan ütközött egy amerikai kocsival, amely totálkáros lett, míg a svéd jármű néhány karcolással megúszta a találkozást.) A minőségi megoldásokkal ékeskedő kocsik láttán az SKF vállalta, hogy megteremti a feltételeket ezer darab hasonló jármű előállításához, Göteborgban üzemépületet biztosít a gyártás számára, és átengedi a Volvo márkanevet is - így létrejöhetett a Volvo Részvénytársaság.
A sorozatgyártás beindítását követően az első, ÖV4-es Volvo-típus 1927. április 14-én hagyta el a göteborgi gyárkaput. A vezetés az első évben 500 darab nyitott ÖV4-es és 500 darab zárt PV4-es, négyhengeres, 28 lóerős, amerikai stílusú személyautó eladásával számolt, de az értékesítés akadozott, 12 hónap alatt csupán 297 kocsi talált gazdára. Két évbe telt, mire a vállalat szerény nyereséget tudott felmutatni, amihez hozzájárult az is, hogy belefogtak a Type1 tehergépkocsi előállításába. A haszongépjárművek (teherautó, busz, taxi stb.) gyártása ezután párhuzamosan folyt a személykocsikéval.
Már az első Volvo-gépkocsik megkapták a márka napjainkig változatlan emblémáját, amely a vas ősi vegyjele: nyíllal balról jobb irányba felfelé átszúrt kör, benne a Volvo felirattal. A kocsi elején és kormányán elhelyezett szimbólum az ókorban Marsot, a háború istenét és a Mars bolygót, valamint a férfi nemet jelképezte, és utal a svéd vasipar hagyományaira, az acélra és az erőre is. A krómozott jelvényt a hűtőrácson egy átlósan, a bal alsó résztől a jobb felső sarokig futó csík is kiegészíti, amellyel a jelvényt felerősítik.
A vállalat egyre sikeresebben működött, növekedését a gazdasági világválság sem tudta visszavetni. 1931-ben már osztalékot fizetett részvényeseinek, a stockholmi tőzsdén 1935-ben jegyezték be. A gyártási koncepcióban az 1930-as években főleg az amerikai, az 1950-es években pedig inkább az olasz hatások érvényesültek, de a kezdetektől kiemelkedő hangsúlyt kapott a biztonság. (A legenda szerint - mivel felesége autóbalesete áldozata lett - az alapító Gabrielsson eleve olyan kocsikat akart gyártani, amelyek a maximális biztonságot nyújtják utasaiknak.)
A Volvo 1944-ben mutatta be a ragasztott szélvédőt, 1959-ben a saját tervezőmérnöke, Nils Bohlin által feltalált hárompontos biztonsági övet, 1967-ben az első, hátrafelé néző gyermekülést. A Volvóknál használtak elsőként párnázott műszerfalat, oldallégzsákot, a későbbiek során kifejlesztették az IC függönylégzsákot, a nyaksérüléstől védő WHIPS-ülést, a sűrű városi forgalomban alkalmazott City Safety koccanásgátlót és az autó elé kerülő gyalogosokat felismerni képes rendszert. A Volvo-gyárakból kikerülő újabb és újabb modellek jellemzője mindig is a biztonság, a gondos külső- és belső formatervezés, a skandináv dizájn volt.
A Volvo Részvénytársaság 1999-ben eladta személygépkocsigyártó-részlegét az amerikai Ford Motor Companynak, de a Volvo svéd márka maradt. Az ágazatot 2010-ben a Fordtól a kínai Geely autóipari csoport vette meg, amely ígéretet tett a márka identitásának megőrzésére. A megállapodás értelmében a gyártást és a fejlesztést az új tulajdonos Európában tartja, de Pekingben is létesít egy évi 300 ezer Volvo-gépkocsi kibocsátására képes gyárat. A Volvo AB a világ második számú teherautógyára, megszerezte a francia Renault Trucksot, az amerikai Mack Trucksot és a japán Nissan Dieselt, és egy amerikai vállalat felvásárlásával útépítőgép-gyártásba is kezdett. Az immár kilenc évtizedes gépkocsimárka történetét és modelljeit a göteborgi Volvo Múzeum mutatja be.
MTI
