Az önkormányzatok tevékenysége - ahogy már szó volt róla - valóban jelentős mértékben eltér más, például termelő vállalatok működésétől. A minőségügyi rendszer kialakítása során valóban szükséges bizonyos közigazgatási ismeretek megléte, s az is igaz, hogy a speciális önkormányzati, közigazgatás-szervezési szakértelem megkönnyítheti a rendszer bevezetését, illetve megnövelheti annak előnyeit. Jelentős problémák származhatnak abból, ha a minőségügyi tanácsadó nincs tisztában az önkormányzat különböző szervei közti jogi viszony sajátosságaival, vagy nem ismeri az államigazgatási eljárási törvényt, vagy nem tudja, hogy a költségvetési tervezés folyamata törvényben részletesen szabályozott. Hiszen alapvető követelmény, hogy a minőségügyi rendszernek tiszteletben kell tartania a jogszabályi előírásokat, sőt integrálnia kell azokat saját szisztémájába. Mégis, túlzás akár azt állítani, hogy önkormányzati minőségügyi rendszer kialakítását csak olyanok képesek végezni, akik maguk is a közigazgatásban dolgoznak, akár azt, hogy az önkormányzatok - legalábbis ma még - önállóan is képesek a szabványnak megfelelő minőségügyi rendszer kiépítésére.
Végül a bürokratikus mechanizmusra, illetve az iratforgalomra utaló ellenvetésekre megjegyezhető, hogy bár a minőségügyi rendszer valóban megköveteli bizonyos feladatok rendszeres elvégzését, s saját dokumentációja kialakítását, illetve karbantartását, a rendszer megfelelő működtetése olyan rutinszerű mechanizmussá válik, amelynek előnyei messze meghaladhatják a bevezetéssel, illetve működtetéssel járó terheket.
Forrás: Minőségportál
A minőségirányítás alkalmazhatóságának problémája az önkormányzatoknál
Az alábbiakban a már említett kifogásokat, illetve kritikákat vizsgáljuk meg, illetve azokat az érveket, amelyek megfelelő válasznak látszanak a lehetséges ellenvetésekre, illetve amelyek - az eddigieken is túl - kifejezetten a minőségbiztosítási módszerek önkormányzati alkalmazása mellett szólnak.
