Tulajdonképpen sajnálom is az egyetemistákat. Túl sokan vannak jól megközelíthető helyeken összezárva ahhoz, hogy az ilyen-olyan marketingesek időről-időre meg ne találják őket, hátha le lehet húzni még egy bőrt róluk valami kamudumával. Pedig "a zegyetemisták" minden ellenkező híresztelés ellenére nem egyformák.
Attól, mert mindegyikük ugyanolyan fekete leckekönyvvel rendelkezik és nagyjából ugyanabban az életkorban van, még nem kell arra gondolni, hogy ugyanúgy gondolkodnak a világról. Ezért van, hogy bármi, amit az egyetemistáknak úgy en bloc találnak ki, általában irtózatosan ciki, buta és félreveztő valami lesz végül, legyen az hitel, fesztivál vagy éppen kérdőív.
Most ez utóbbival borzolta kedélyeinket az AIESEC Magyarország (vigyázat! diákszervezet!), a BellResearch és a Hewitt Humán Tanácsadó Kft., amikor elkészítette a Most Desired Company című, azaz a diákok álmaiban előkelő helyen szereplő munkahelyekről szóló kutatást.
Eleve sokat elmond a felmérés hitelességéről, hogy a Világgazdaság közlése szerint "a fizetés mértékét csak az ötödik legfontosabb tényezőként jelölték" a fiúk és a lányok. Hát igen, gondolom az adatfelvétel délelőtt vagy kora délután zajlott, tehát csak a széplelkek stréberkedtek a tanulmányi osztályok vagy a nagyelőadók környékén, a kemény mag pedig még, vagy már a közeli kocsmákban készült a munkaerőpiac jövendő kihívásaira. Így fordulhatott elő, hogy "A kellemes munkahelyi légkör, az előrelépési és a tanulási lehetőség, a vállalat jó hírneve" mind-mind megelőzi a várható kereset nagyságát az értékranglistán.
A másik vicces dolog, amit a felmérés eredményében észrevehetünk, a kétségbeesett ragaszkodás egy nem túl bonyolult álomvilághoz, már ami a "fujjundorító", ötödik helyen szereplő, de a parizerbeszerzéshez mégis nélkülözhetetlen pénzt illeti. Szegény gyerekek tudják mi a dörgés, de nem nagyon akarják elhinni. Ezért jöhetett ki a következő eredmény: kezdetben még megelégszenek nettó 160 ezer forintos havi jövedelemmel (csak összehasonlításként a legutóbbi KSH adatok szerint amúgy a nemzetgazdasági átlagos nettó kereset a szellemi foglalkozásúak esetében 145 ezer forint), de rögtön egy évre rá már majd negyven százalékkal többet, 220 ezret vinnének haza.
Az is beszédes ellentmondás, hogy miközben kellemes munkahelyi légkörre áhítoznak elsősorban, a leginkább vágyott munkahelyek között olyanok szerepelnek, mint az OTP-csoport, Malév, vagy a Mol-csoport. Ezek a cégek persze számtalan eredményt értek el a rendszerváltás óta, már ami a szervezeti kultúrát illeti, de azt azért látni kell, hogy bizony a szocializmus csontvázai (legalábbis a cégnél dolgozók szerint) időnként még most is kidőlnek egy-egy szekrényből.
Az már csak hab a tortán, hogy a megkérdezettek háromnegyede négy éven belül vagy még ennél is hamarabb szeretne középvezetői pozícióba kerülni. Hát, mit lehet erre mondani: hajrá!
Mindenesetre töretlenül bízom az egyetemistákban, és abban, hogy nekem van igazam: egyenként nagyrészt ismerik a valóságot, csak ha az egyéni valóságismereteket összerakjuk és átlagoljuk, akkor módosul ilyen viccesen a kép. Egy dolgot tartok csak veszélyesnek: ha a diákok sokszor és kritika nélkül néznek az eléjük tartott torz tükörbe, elhihetik, hogy amit ott látnak, az az igazi. Elhihetik, hogy egy év alatt negyven százalékos fizetésemelésről álmodozni nem hülyeség, hiszen azt mutatja a felmérés. Akkor pedig az a pillanat, amikor a kéz hozzáér a bili tartalmához, meglehetősen kellemetlen lesz.
LNG
